Túrabeszámolók


Vértes IVV túranap

nafeTúra éve: 20092009.07.16 09:27:17
Vértes IVV túra 20-as táv
GPS-el mért távolság: 24,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 710 m, ebbõl 30 m a Csókakõi-vár.

Az elõzõ napi Gázló túra után, úgy véltem, jó lesz egy kis rádolgozásnak az izomlázra, ez az IVV túra, mivel azok általában könnyebbek, mint a teljesítménytúrák. A 20 km is bõven sok. A kiírás alapján kevesebb szintre számítottam. Csak két nagyobb emelkedõvel kalkuláltam, három lett belõle. A nevezés gyorsan megtörtént, s meglepetésként, a kitûzõt is megkaptam. Andrásékkal futottam össze az indulásnál. Elmentek megnézni, honnan indult annak idején a Hófejérke. Van némi helyismeretem, így hamar meglett a Z+ jelzés. Egyébként is elmondták a rajtban, merre kell menni. Újra összefutottam Andrásékkal, s együtt „ballagtunk” kifelé a faluból. Jeleztem feléjük, ma nem vagyok valami fürge, tehát valószínûleg le fogok maradni.

Hamar kint voltunk Csákberénybõl, s kellemes ösvényen értük el az Ugró-völgyet. Gyorsan haladtunk. Csak akkor kaptam észbe, hogy már a Szappanos-völgy egyik sziklájánál járunk, amikor Andrásék letértek geoládázni. Én mentem tovább, úgyis hamarosan utolérnek. Kellemes a völgy, bár ilyenkor nem olyan látványos, mint télen. Egy helyen megálltam, s azonmód rájöttem, nem fogok sokat fotózni. Ahogy megálltam, azonnal megleptek a szúnyogok, én meg nem hoztam semmilyen kegyszert ellenük. Itt egy kicsit hiányos a jelzés, de hát a völgyben nehéz eltévedni. Jött a jó kis Kis-Nyíres-völgyi kaptató. Fújtattam rendesen. Felértem a Kató-hegyre, ahol hamar megláttam az EP-t. Messzirõl láttam, hogy a fénypászmákban nagyon rajzik valami a pontõrök meg hevesen „integetnek”. Mondom magamban, integetés nélkül is odatalálok. Odaérve kiderült, szúnyogok rajzanak, ráadásul csípnek is rendesen, tehát az „integetés” a szúnyogoknak szólt, nem a túrázóknak. Addig is mászkáltam, amíg megkaptam az igazolást. Meg agyoncsaptam néhány szúnyogot. Szerencsére hosszú ujjú pólót viseltem.

Rövid beszélgetés után pánikszerûen továbbmentem. Az elmúlt hetek esõinek köszönhetõen nagyon megnõtt a fû az úton. Az elsõ kanyar után, nem volt fû, viszont a vaddisznók alaposan, és jó hosszan feltúrták az utat. Ehhez járult még a sár is, amivel csak itt a Kató-hegy platóján találkoztam. Tempósan haladtam, majd az OKT-n egy nyíltabb szakaszon alaposan lelassultam, ugyanis málnára bukkantam. Kikeveredve belõle, az aszfaltút kanyarjában elértem a következõ EP-t, ahol az igazoláson kívül ásványvizet kaptam. Rövid aszfaltos gyaloglást követõen, a zöld jelzés lekanyarodott. Meglepetés! Újrafestették a nehezen követhetõ jelzést, és a nyomvonal is megváltozott tavaly december óta. A kanyargós erdei ösvény helyett, normál földúton vezet a Török-sáncig. Utána, fekszik néhány fa keresztben az úton, a mellette lévõ tarvágásnak köszönhetõen. A Török-sáncnál értek utol Andrásék s azonmód el is hagytak. Hamarabbra számítottam. Lejtõs úton mentem lefelé. A Z és PL elágazásban volt a következõ ellenõrzõ pont. Itt a csõsz felkészült a szúnyogok ellen.

Igazolást követõen, meredek lejtõn leereszkedtem a Lófar-völgybe, majd megkezdtem a Csóka-hegyre vezetõ kaptatót. A hegy tetején jött egy kis szintút, majd a keskeny, kanyargós, hullámvasutazós, helyenként nehezen járható ösvény következet, ami persze még mindig könnyebben járható, mint a Burok-völgy. Itt jól jött a pénteki esõ. Nem volt sáros, és nem is csúszott a portól. Hiába, itt a hegy peremén, nem vezet széles út. Az ösvény viszont elvezetett néhány szép kilátópontra. Szívesebben megyek egy ilyen kacskaringós, kilátópontokkal tarkított ösvényen, mint szélesebb, kényelmesebb úton, minden kilátás nélkül. Augusztus 8-án, egyesületi túrát is fogok vezetni rajta. A napos részeken már meg-megálltam fotózni. A napon nem támadtak a vérszívók. Az ösvény végül elkanyarodott a hegység peremétõl, s irány a Vár-völgy. A völgytõl nem messze négyen jöttek szembe. Megkérdezték, ez a jelzés visz-e a Csókakõi-várhoz. Hát nem. Visszairányítottam õket a helyes irányba. Az OKT-t járják. A vár alatti lépcsõig beszélgettünk. A lépcsõn fölkaptattam a várba, ha már egyszer erre járok. Mindössze 30 m (jó meredek) plusz szintet jelent. Nézelõdés után, tempósan leballagtam az EP-ig.

Igazolás, pogácsázás, beszélgetés. Kis hezitálás után rövid ujjúra cseréltem a pólót. Ittam egy kis ásványvizet, és a szalagozást követve mentem tovább. A szalagozást IVV feliratú táblák egészítették ki minden elágazásban. Egy út menti körtefáról szakítottam egy félérett körtét, amit megettem desszertnek. Egész jó már. A szalagozás az erdõ szélén, a kék háromszögjelzésig vezetett, mivel a szõlõk közt ez is és a kék négyszögjelzés is csak a térképeken létezik. No erre a kaptatóra nem számítottam eredetileg! Folyt rólam a víz rendesen. Hopp! Majdnem elnéztem. Egyszer csak lekanyarodott az útról a jelzés, s megint ösvényen mentem. Jó kis kilátópontra vezetett, ahonnan visszavitt arra az útra amelyen eredetileg kaptattam. A térképen is egyenesen megy, nincs rajta a kitérõ. A következõ elágazásban jobbra fordultam, s a 10-es 20-as táv közös szakaszán tempóztam tovább. A következõ EP-n megint csak majd megették a szúnyogok a pontõröket. Én is ugráltam, mászkáltam az igazolás alatt.

Szaporáztam a lépteimet lefelé a Z+-on. Eleinte kellemes volt a lejtés, majd egy nyílt rész után meredekebb lett, de kevésbé mosta szét a víz, mint a többi levezetõ utat. Gyorsan elértem az utolsó ellenõrzõpontot. Itt is támadtak a szúnyogok. Mondta is a pontõr, hogy veszélyességi pótlékot fog kérni.
Már csak egy rövid, eseménytelen gyaloglás következett a célig.
Ott is beszélgettünk egy kicsit, s hazafelé vettem az irányt.

A töméntelen mennyiségû szúnyogot leszámítva kellemes volt a túra. A jelzések jól követhetõk. Csákberényt leszámítva könnyû volt tájékozódni. A túrán bõven elég volt a kapott szürkeárnyalatos fénymásolt térképlap, azon korrektül szerepelt az útvonal, és minden környezõ turistajelzés is. A Vértes térképet elõ sem vettem. Persze, kellõ figyelmetlenséggel, bárhol el lehet tévedni, mint ahogy nekem is sikerült már néhány túrán. Lásd például a Hatos tölgyrõl írott beszámolómat, pedig ott mindhárman olyanok voltunk, akik tudunk térkép alapján tájékozódni!

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 400 Ft-ért fénymásolt szürkeárnyalatos térképes igazolólap, itiner nélkül, kitûzõ, a második EP-n ásványvíz, Csókakõn pogácsa, ásványvíz, szörp, vagy bor, ahol kellett korrekt szalagozás.
Olyan kevés képet készítettem, hogy nem is teszek föl képeket az egyesületi honlapra.