Túrabeszámolók


Vértes IVV túranap

squirelTúra éve: 20092009.07.13 23:16:40
IVV-20 Csákberény (A seprû szemével...)

Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy elkezdtem teljesítménytúrázni. Azóta kb. 15 tt-n vettem részt, melyek között volt 20-30, de 50-100 km hosszú is.

A túranaptárban már régóta felfigyeltem erre a kiírásra, így mindenképpen szerettem volna részt venni rajta, melynek több oka is volt:

- a túra útvonalának egyes szakaszai a Vértes olyan pontjain haladt, melyek számomra még ismeretlenek voltak
- Csákberény elérhetõ közelségben van lakóhelyemhez
- egy kb. 20 km-es túra vasárnap mindig jól esik
- a Vértes nem túl magas dombjaival, zárt erdõivel és árnyas völgyeivel kellemes, vadregényes túrát ígér mindig
- az út egy szakaszát ismerve tudtam, gyönyörû kilátásban lesz részem

A túra megrendezése elõtt kaptam egy felkérést, hogy segítsek annak lebonyolításában. Mivel mindenképpen szerettem volna végigmenni a túrán, így a seprû szerepét vállaltam.

Reggel kb. 6:30-kor érkeztünk kocsival a mûvelõdési ház elé. Mások elmondása szerint a mûvelõdési ház melletti parkos részen ilyenkor falu nap szokott lenni. Állítólag anyagilag nem érte meg a helyi önkormányzatnak megrendezni, de õszintén, csak ezért (vagy fõképp ezért) egy teljesítménytúrára elmenni nem vall sok sportszeretetre.
Kiderült, hogy a kiírásban szereplõ 7 óra helyett, csak 8 órakor rajtolhatnak el a túrázók, mert vadászat miatt nem adták meg a korábbi idõpontra az engedélyt. Láthatóan ez nem okozott nagy bajt, mert még nagyon kevesen voltak ekkor a rajtban. 8 után probléma nélkül rajtolhattak a résztvevõk, ahogy láttam senkinek nem kellett sokat bibelõdnie a nevezéssel, mely annak is köszönhetõ, hogy a résztvevõk egymás után érkeztek és sohasem alakult ki nagy tumultus.
Magam is meglepõdtem, hogy már a rajtban odaadják a teljesítésért járó kitûzõt, de én magam (és talán még jó páran) megelõlegezett bizalomként fogták fel és sokak megnyilvánulása, mint pl. hogy: - ezek után gyerekek ezt mindenképpen teljesíteni kell nincs mese, pozitívan hatott.
Amíg a rajt nem zárt, addig a bizonytalankodó túratársaknak segítettem az indulási irányt belõni, ill. amire éppen szükség volt. Örömmel láttam, hogy minden korosztály képviselte magát a túrán.
A rajt zárása elõtt nem sokkal jött egy ismerõs, akivel aztán az útvonal nagy részét közösen tettük meg.

Pontban 11 órakor zártuk a rajtot (ahogy az a kiírásban szerepelt) és elindultam az itinerrel a kezemben. A térképrõl jól kivehetõ volt, hogy merre kell menni a faluban, ebben a templomok sokat segítettek. Éppen egy megemlékezés volt a parkos terület utáni utcában. Igyekeztem diszkréten, kevés feltûnéssel kikerülni a rendezvényt. Ezután a zöld + jelzést követtem a festések és a térkép alapján. A fontosabb helyeken, mint az elágazások vagy kanyarok, a jelzések jól tájékoztattak. A faluból egy keskeny ösvény vezetett ki a házak között, melyet el lehetett téveszteni, ha az ember nem figyelt oda eléggé. Így járt ismerõsöm és barátnõje is, akik elmondásuk alapján elbeszélgették az utat, így utolértem õket ezen a helyen és innen együtt mentünk tovább. Az út az Úgró-völgyben vezetett, mely számomra ismeretlen része volt a Vértesnek. A völgyben néha kisebb tisztások szakították meg az árnyas és jól járható utat. A látványt tovább fokozta a szebbnél szebb sziklaalakzatok sokasága és a fák lombjai között beszûrõdõ fénysugarak játéka. Az itiner alapján egyértelmû volt, hogy sokáig kisebb kanyarokkal ebben a völgyben megy az út, a jelzések egy darabig jól követhetõek voltak, majd ott ahol a térkép szerint venni kellett egy nagy kanyart, fehér szalag segítette a tájékozódást, mert sajnos a fára festett jelek fölött már eljárt az idõ. A völgybõl a kanyar utáni kaptató vitt fel minket a Vértes "lapos fennsíkjára", ahol nemsokára következett az 1. ep, a vadetetõ, mely az út mellett, a fák takarásában megbúvó vadetetõrõl lett elnevezve. A pontellenõrök (egyikük a hugom volt) számára megváltás volt a pont bezárása. Elmondásuk szerint (mi is tapasztaltuk) egyre nehezebben viselték az agresszív szúnyoghadak támadásait.

Bezártuk a pontot és együtt tovább indultunk a 2. ep felé. A zöld + jelzést a kék + váltotta fel, mely az OKT
útvonalára csatlakozott. Útközben találkoztunk egy több fõs társasággal, akik éppen a fûben árnyékos helyen pihentek. Tájékoztattam õket, hogy én vagyok a seprû és utánam zárnak a pontok, így jó lenne legalább velem tartani a tempót.
Jogos volt a megjegyzés, miszerint hivatalosan nem volt szintidõ, de azért azt senki nem várhatja el, hogy a pontokon tartozkodó ellenõrök éjszakába nyúlóan teljesítsenek szolgálatot egy kb. 20 km-es távolságú tt-n. Aki már 8-kor elrajtolt, volt több mint 9 órája, hogy teljesítse a távot. Egy kb. 20 km-es távot 5-6 óra alatt illik ütemesen haladva legyalogolni. Mindemellett a Vértesben este felé megindul a vadászat is.
Hamar elértük a 2. ep-t, a Kocsmáros-dombot, ahol frissítõként vizet adtak, aki gondolta a saját üvegét is
megtölthette. Itt egy kicsit elidõztünk az ismerõssel, addig a több fõs társaság elindult és eltûnt az erdõben.

Késõbb búcsút intettünk a vadetetõ óta velünk tartó pontellenõröknek és a 2. ep-on lévõ társaknak és bezárva az ep-t az ismerõssel tovább indultunk a zöld jelzésen, mely egy erdõgazdálkodási mûúton vezetett az elsõ kanyarig. Ott hirtelen bevágott az út az erdõbe, a frissen felfestett zöld jelzésen haladtunk el a Török sánc mellett, majd onnan az út ereszkedõbe váltott és így értük el a 3. ep-ot, a Mélyútat. Itt átvettem az ellenõrzõpont papírjait, a bólyát, stb. és egy darabig beszélgettem a pontellenõrrel, aki egyébként az innen közeli Móron lakik. Egyébként itt volt a táv kb. fele, tehát még ugyanennyi hátra volt, így idultam is tovább.

A Török sánc óta nagyon sokat vesztettünk a szintbõl, amit a Csóka-hegyre felfelé vissza kellett mászni. A piros L jelzésen haladt tovább az út. A völgyben értem utól ismerõsöméket. Az erõs kaptatón néha meg kellett állnunk fújni egyet-egyet, de hamar felértünk. Régen a piros L jelzés a Csóka-hegy tetején, bent az erdõben ment egészen az antenna állomásig, majd onnan ereszkedett le a Vár-völgybe. A friss jelek is jól jelzik, hogy néhány éve vezethették ki a hegy "peremére" az utat, mely kitûnõ kilátást nyújt az errejáró túristáknak. Vannak szakaszai melyek nehezen járhatóak, néha szükség van mind a két kézre, de a jól kijárt ösvényen még jelzések nélkül is végig lehetne menni annyira egyértelmû az út menete (ellentétben egy korábbi hozzászólással). A csóka-hegyi szakaszt közel egy óra alatt jártuk meg, majd a hegy "peremérõl" egy hirtelen kanyarral lejutottunk a Vár-völgybe, melyen leereszkedve a vár tövében található parkban volt a 4. ep. Az itineren 3 jel is oda volt téve (parkoló, esõbeálló, pihenõhely), így az ep. jelét csak melléjük lehetett odabiggyeszteni (gondolom), ezért nem értem az egyik hozzászóló idevonatkozó kritikáját. A 4. ep-on frissítõnek két féle pogácsát, bort, ásványvizet, üdítõt kaptunk. ill. volt nyomóskút is. Az 1 dl fehér bor jól esett és rögtön beleszerettem az ízébe, így nem volt kérdéses, hogy szereznem kell majd valahonnét. Türelmesen megvártam, amíg mindenki elhagyja a 4. ep-ot, elbúcsúztam az ismerõsöktõl akik siettek, és ekkor bezártuk, majd én is tovább indultam.

Az ep-tól szallagozás mutatta az utat, mely a szõlõskertek között ment. Ahogy távolodtam egyre szebben látszott a Csóka-hegy és a Csókakõi vár, ill. végig elkísért a panoráma látványa. Seprûként leszedtem a szalagokat, az útbaigazító táblákat. Útközben az egyik háznál gyümölcs volt kitéve azzal az üzenettel, hogy: vándor vigyél magaddal néhány darabot szomjoltónak (legalábbis valami hasonló volt), így elraktam 2 db-ot a táskámba. A szalagozás egészen a kék háromszögig mutatta az utat, mely jól festett jelzés volt. A túra utolsó erõs kaptatóján kellett felmászni, mely egy széles úton haladt, majd hirtelen kanyarral kivitt a domb szélére és ott kanyargott végig. Innen még utoljára lehetett gyönyörködni a tájban, mely magában foglalta a Bakonyt, a Móri-árkot, az Orondi-szõlõhegyet. A kanyargós út aztán gyorsan visszatért a széles útra, mely egészen a zöld és zöld + jelzésekig vitt. Ez egy cseles szakasz volt, mert ha megnézzük az itinert, akkor a két út találkozása elõtt nem sokkal van egy nyiladék. Ebben a nyiladékban már észre lehetett venni a kék háromszögrõl a zöld, zöld + jelzéseket és ott át lehetett vágni, valójában még jócskán tovább kellett volna menni, ahol aztán egy hajtûkanyart véve rá lehetett térni erre az útra. Kellemes erdei út vezetett a zöld és zöld + elágazásáig, ahol az 5. ep. volt. Szegény pontellenõrök szintén küzdöttek az agresszív szúnyogok ellen, mikor odértem akkor is fel-alá mászkáltak, így számukra is megváltás volt a pont bezárása. Leszedtük
a bólyát, téjékoztató táblát, szemetes zacskót, elraktuk a papírokat, majd együtt megindultunk a zöld + jelzésen lefelé Csákberénynek.

Az 5. ep. után tisztások és erdõfoltok váltogatták egymást, a szint enyhén csökkent. Pontosan annyira volt ellátva jelzésekkel ez a szakasz amennyire kellett. Miután nem volt leágazás, így egyértelmû volt merre kell menni, ahol kanyarodni kellett vagy kétértelmû volt az irány, a jelzés mindig tájékoztatott. A tisztások után beértünk az erdõbe, ahonnan a szint is erõsebben csökkent, így lendületesen érkeztünk meg az utolsó 6. ep-hoz, a Piroska emlékoszlophoz.

Az utolsó ep-ot is bezárva folytattuk utunkat immár aszfaltozott úton a falu felé, a templom tornya irányjelzõként mutatta, hol van a mûvelõdési ház, a cél.

A távolság valóban több lehetett, mint 20 km, de néhány kilóméter ide vagy oda már nem számít, ha 20 km-t megy az ember.

Kritikaként fogalmazható meg, hogy az itiner nem tartalmaz pontos távolság és szint adatokat. Bár ezt enyhíti, hogy az útvonal egy részén táblák tájékoztattak a távolságokról.
Az útvonalhoz tartozó leírás hiánya nem nagy hiba, hiszen több tt-n nincsen, de jó ha van.
Az itiner alapján és némi odafigyeléssel nem lehetett eltévedni, fõleg hogy szalagozás is volt egyes helyeken.

Véleményem szerint az ár/érték arány rendben volt, a hangulat jó volt. Az útvonal vezetése a kellemes erdei utak, a csodás panoráma és a kevés aszfalt miatt nagyon jó volt. A pontellenõrök is nagyon kedvesek voltak és minden elismerésem az övéké a szúnyogok miatt.

Jövõre is eljövök, (akár újra segítõként) és másnak is csak ajánlani tudom ezt a túrát, aki egy kellemes 10 vagy 20 km-t akar gyalogolni hétvégén a Vértes egyik legszebb felén.