Hadak Útja 88
Eljött az ideje, hogy visszatérjek, visszatérjünk két év után a Vértesbe Judittal. Én sokadszor, Õ másodszor érkezett ide.
Belevágtunk. Ez a péntek esti rajt, még sok túra után is kicsit furcsa, különös hangulata van belegyalogolni az éjszakába. Igaz az máskor a túra vége felé szokott következni, de itt csak a kezdetet jelenti.
Irány a piros jelzésen, szinte a második pontig. A jelzések újonnan festve a piroson. Azért természetesen vannak olyan elágazások, ahol figyelni kell. Elérünk addig a mûútig, ami a kettes pont elõtt van nemsokkal, de mi még tovább megyünk a kereszt jelzésig térkép szerint, itt tábla mutatja a helyes irányt, viszont amerre mutat, irtás van és kerítés. Tanakodunk, itt kerülnek elõ a fejlámpák (jól haladtunk), aztán balra a kerítés mellett egy ösvényen visszamegyünk a mûútig. Csak utólag olvassuk az itinert, hogy a mûúton a legegyszerûbb a zöld jezésig. (Rossz szokásunk az itinert utólag olvasni...). Nagy faágakból összerakott nyíl fekszik az úton, kis apró fények segítenek még, ahol az ösvény indul a kettes ponthoz –Gerencsérvár, 12,2 km. A pontõrök fél literes innivalót osztanak. Rövid pihi, aztán irány tovább. A hármas pontra felkapaszkodunk -Csáki várrom 21,4 km. Itt, mindentõl távol, az éjszaka közepén a pontõr egyedül várja túrázókat. Váltunk pár szót vele, aztán tovább. Az út jól járható egészen Kõhányás-ig , a négyes pontig 25,3 km. Ide terveztünk hosszabb pihit, nagyobb evést és ahogy meglátjuk a felhozatalt, a rengeteg szeletelt paradicsomot a vajas-zsíros kenyerekhez, hát eszünk is jócskán. Itt hagyok egy szatyrot, bízva abban, még jövök ide a következõ kör végén…Már kicsit nehezebb tovább indulni, de indulni kell. Rövid szakasz a kéken, aztán kék kereszt. Megyünk felfelé, túlságosan is, mert eltûnik a kereszt, csak jel alap lesz a fákon, aztán egy darab sárga sáv…túl mentünk vhol…gyerünk vissza. Nem sok a kitérõ, de jobban kell figyelnünk! Egyszercsak sûrû ködbe érünk, minden fán keressük a jelet, de az orrunkig is nehezen látunk, nem tudjuk: a jelet nézzük vagy a mérhetetlen sok pocsolyát. Ez itt nehéz, hosszú szakasznak tûnik a semmiben…, de kiérünk végre a sárga négyzetre és itt könnyebb haladni. Nemsoká Vérteskozma, 30,7 km. Innen hosszabb mûút szakasz, majd letérünk földes útra és irány felfelé, felfelé az emelkedõn, a zöldön. Igencsak belénk ég ez a szakasz. Ha jól vélem, kb 8 km-t megyünk felfelé úgy két óra alatt, nagyon nehezen kerülgetve a hordalékot, pocsolyákat. Majd bejön a piros és a kék kereszt és kicsit jobb kedvünk lesz, innen már közelebb a hatos pont , de fõleg azért, mert pirkad! Körtvélyespuszta, 42,3 km. Itt tûz mellett eszünk, pihenünk, melegszünk, próbáljuk a cipõt szárítani, bizony jól átázott! Majd eltesszük a lámpákat. Indulunk, a köv. pont 3 km, Vitányvár, 45,5 km. A vár belsejében a pontõr álmosan bújik elõ a sátorból. Pecsételünk, a várfalról nézegetünk a messzibe –gyönyörû a kilátás! Indulunk tovább a reggeli friss erdõben, és azt vesszük észre, hogy a madarak varázsütésre egyszerre elkezdenek csipogni, énekelni! Vadmalacokat riasztunk meg, -igazán szép ez a reggel is! Még nem érzünk nagyobb fáradságot. Várgesztes, majd Gesztesi-vár, 53,6 km. A falak elõtt sátoroznak a pontõrök, még nem nyitott ki a vár. Ücsörgünk kicsit, eszünk pár falatot, de Kõhányáshoz tervezzük a komolyabb tennivalókat. Egy, már hosszúnak tûnõ óra múlva meg is érkezünk ide. Bõséges táplálkozás, zokni csere, regenerálódás –amennyire sikerül. Érzem, a talpbõrömet jól kiszívta a vizes zokni, ebbõl még nehézség lehet. Megköszönjük a vendéglátást, majd indulunk Gántra. Kék kereszt, majd szalagozva az út, a mezõhöz érve pedig belõjük a szélsõ házat a faluban és átvágunk a legelõn. Gánt, 64,5 km. A vendéglõben a pontõr jókedvû, mi kávét, kapuccsinót iszunk, még fél liter hideg szódát veszek elvitelre. 9 óra 17p, de kint kezd nagyon meleg lenni. Menjünk –szólok- még sok van vissza. Fel, a következõ ponthoz, végig emelkedik, bár annyira nem meredek, inkább hosszú ez is. Tizes pont, Géza-pihenõ, 70,6 km. Többször voltam már itt, rendszeresen van itt pont túrákon, szép, hangulatos hely! De kezdjük érezni: az alvatlanság és a hõség, nehezen viselhetõ kombináció. Irány újra a kék jelzés, a vár-völgyig. Haladunk lefelé az elõbb írt völgyben, érkezünk a piros rom jelzéshez és valamiért felfelé vesszük rajta az irányt, majd fent kis idõ után keressük a Csókakõi-várat. Nem kellene, mert nem itt van…Fáradság, rövidzárlat. Pedig itt is többször voltam már. A talpam már nehezen viselhetõen fáj. Lefelé találkozunk a többiekkel, akik sikeresen megtalálták elsõre a várat, csóválják a fejüket…Fel a lépcsõn a várhoz, fel a legtetejébe. Csókakõi-vár, 80,3 km. Pecsételés, fél liter izotóniás ital szolgáltatás. Az elõbbi amatõr kitérõnk megviselt minket –eddig azért mintha lett volna lendület. Ücsörgünk tenyérnyi árnyékon. Túristák érkeznek folyamatosan. Azért mi is körbenézünk rendesen, van mit, végtelen a látvány! Nehezen indulunk. Újra a piros rom, elképesztõen nehéznek tûnik már, millió apró kanyar a hegy oldalában, fák keresztbe-kasul, hol a fejünket, hol a lábunkat ütjük be, csúszkálunk a nedves talajon, kifejezetten lassan haladunk. Aztán jön a pont, Csóka-hegy, 83,8 km. Nézelõdés, pihenés közben váltunk itt is pár szót a pontõrökkel. Elindulunk lefelé, azt gondoljuk már csak lefelé, de roppant hangulatos völgyrész után még újra lépcsõn felfelé. Tényleg szép helyek, és igazából kell ez a nehéz piros rom szakasz a végébe –gondolom, és bíztatom magam. Nagyon kevés van vissza. Újra kávé a cél elõtt a buszmegállóval szemben. És Cél! 14 óra 59 perc. Örülünk, szép oklevél, kitûzõ, óriás pizza szeletek –még vegetáriánus is (aminek én külön örülök), szinte korlátlan fogyasztás – várnak! Eszünk, aztán tisztálkodás és indulunk is haza. A talpam, ami oda van –elázott, szétdörzsölõdött. Szerencsére az esõt megúsztuk, (nemúgy a rövidebb távosok) a sár sem volt elviselhetetlen, de egy jobban vízálló cipõ szerencsésebb lett volna.
Jó volt eljönni a túrára, jól kitalált útvonal, 5 darab várromot, várat érintve, sok helyen szép kilátás a nappali részeken, az OKT-szakaszokon pedig úgyis általában sok a látnivaló! Szerintem végig jól jelzett az útvonal, erre külön törekedtek is a rendezõk, irányjelzõ-tájékoztató táblák tömege lett kihelyezve az utóbbi idõben, ahol túrista jelek -fõbb útvonalak keresztezik egymást! A pontõrök mindenhol barátságosak, közvetlenek voltak, annak ellenére, hogy a legtöbben õk is éjszakáztak! Köszönet a rendezésért! Nem szoktam beszámolót írni, most talán azért is írtam, mert a fõrendezõ kérte –ha tetszett a túra, akkor írjuk le! Hát legyen!
Üdv!
|
