Túrabeszámolók


Buda Határán

ZETúra éve: 20092009.06.28 21:48:03
Buda Határán - 50 helyett 25B
Bár reggel fél hatkor még ránéztem az órámra, de úgy döntöttem, ilyen idõben inkább a délutáni szakaszra megyek, lemondva a Budapest kerülete idei teljesítésérõl.
A logisztika gordiuszi csomóját is egyszerûen sikerült megoldani: autó a cél közelében a P+R parkolóban hagyva, másfélszeres nev.díjért (két átszállójegy) a BKV-ra bíztam magamat. Rajt 13:05, 461-es rajtszámmal (ha jól tudom, ezen a távon utolsóként, bár a rajtidõbõl még bõven volt hátra...).
Bemelegítésként némi aszfalt -- sajnos ebbõl bõven jutott -- majd a Hegedûs Róbert emléktúra útvonalát követve Remete-szurdok, patakátkelés a jelentõs vízhozam ellenére könnyedén, "aprócska" emelkedõ a K- jelzésen a Remete-hegyre ahol ep, meg egy bélyegzés várta a túra résztvevõit. K- K+ S-, némi "kötelezõ" aszfalttal közben, majd az Alsó-Jegenye-Völgy elején, az elsõ híd hûlt helyénél újabb patakátkelés (apropo, S- jelzés... Lefelé, a kerítésnél még megvan az ominózus bedõlt fa...), a hidat ugyanis "picit" áthelyezte a patak :( Ez azonban elég volt arra, hogy a sok uszadék ne jusson tovább, és ne tarolja le a patak partjára telepített facsemetéket.
A Rózsika-forrással szemben újabb pont, bélyegzés, majd kapjuk a jó hírt: bõ 200m, 1.6km-es távra a következõ etap... Sebaj, végülis ezért vagyunk itt :-)) Nekivágunk az ösvénynek -- tényleg combos -- lesz tõle az ember, ha sokat jár rajta fölfelé :) A jó hír viszont az, hogy ezt követõen olyan komoly szint már nincs az útvonalon.
A kálváriánál újabb pont (nehogy véletlen valakinek eszébe jusson lemondani az onnan elénk táruló panorámáról...), szõlõcukorral, meg cukorkával kínálnak. Megköszönöm és veszek egy szemet, aztán indulok tobvább a szalagokkal jelzett úton. A K-Z- lemenetelt nem "nézem be" (volt, akinek sikerült...), elkezdek ereszkedni, picit sáros, picit csepergõs... A téglagyár bejáratánál szokásomhoz híven bélyegzek az igazolólapomra -- a második olvasható is lett :-))
Az Aranyhegyi-pataknál ismerõs pontõr osztja a nápolyit, illetve kínál vízzel, illetve szörppel -- keverek egy könnyed bodzaszörpöt az épp kiürült fél lityis palackba, aztán elköszönök. Itt kapjuk az infót, hogy a róka-hegyi kõbányába nem ért ki a pontõr, ergo nem kell bemenni.
A Péterhegyi pontig ismét kapunk aszfaltot a talpunk alá, aztán persze a tanösvényen caplatunk -- a ponton viszont nem kérdésre kell válaszolni, hanem pontõr adja a bélyegzést, és az infót, hogy a kõbányában nincs senki.
Rongyolás lefelé, majd aszfalt, a kõbányába csak letérek, hiszen itt korábban még nem jártam. Nem idõzök sokat, nem úgy, mint az a túratárs, aki keresgélte egy keveset a pontot -- együtt elindulunk visszafelé, illetve a szembejövõket is visszafordítjuk.
Innen aszfalt fölfelé, meredeken, de az eddigi emelkedõkhöz képest röviden (Rókahegy). Szép, új házak között sétálunk az aszfaltcsík végéig, utána pedig a Piros túráról ismert "ürömi mûút elõtti rész" következik. Pocsolyák sora, majd letérés jobbra, be a hétvégi házak közé.
Unalmas, hétvégi telkes szakasz következik, picit hezitálok, merre, hiszen egy ideje nincs szalag, mire az udvarból kiszólnak, hogy "a negyedik leágazásnál tartsak jobbra, és bal oldalon lesz a pont" -- köszönöm, ez jól esett!
Nemsokára ismét feltûnik egy szalag, tényleg jobbra kell tartani, és tényleg ott van nem sokkal késõbb a pont. Beszélgetek egy picit, amikor érkeznek túratársak, és mondják, hogy valakit megharapott egy kutya, várják a mentõt -- remélem, nem komoly, ismeretlenül innen is jobbulást! -- A dolog sajnálatos, de tobvább kell menni. A Puszta-domb tetején a kereszten megtalálom a választ a feltett kérdésre, úgyhogy innen már csak be kell érni a célba. Elindulunk, és persze, hogy benézzük a jobbra leágazó ösvényt, meg a bejáratánál két oldalt lógó szalagokat :) Sebaj, gyors korrigálás, majd ismét aszfalt, immáron a célig. A célban a szokásos oklevél-kitûzõ kombót megkapva lekváros, rámás, illetve zsíros (lila hagymával) kenyér közül lehetett választani, volt ezen kívül sós mogyoró, mazsola, plusz tabletta kirakva, ballonnal szóda, illetve nagyon szép õszibarack is kellette magát egy ládában.
Akinek ez a dínom-dánom nem volt elég, az a közeli cukrászdában beváltható 50Ft-os bónnal a kézben mehetett fagyizni-süteményezni.

24.17km, 730m szint, ha ezt nézem, az 5:30-as idõnél lehetne jobb is. Ha azt nézem, hogy elég sáros, csúszós volt gyakorlatilag végig (a betont/aszfaltot kivéve) az útvonal, akkor elégedett lehetek vele. Jövõre ha minden jól megy, szeretnék az 50-es távon menni, mert úgy a szervezést, mint az ellátást tekintve egy nagyon kellemes túrán vehettem ma részt -- az idõjárásról meg nem a rendezõk tehetnek...