Túrabeszámolók


Gödöllő Éjszakai

VagdalthúsTúra éve: 20092009.06.22 11:51:24
Gödöllõ 20 éjszakai

A pakliban benne volt a csapadék, még egy picit esett is odafelé autózva, de Veresegyház után elállt, Gödöllõre már szárazon értünk. Igaz, a fenyegetés megvolt odafentrõl.

Az iskolaudvaron volt ezúttal a rajt a választások miatt, 20:40 körül szép sor várakozott a menetre. Barátainkat vártuk, köztük egy tanárt is, aki egy komplett diákcsapatot is hozott, így este kilenc után huszonketten indultunk el. A városi szakaszon még volt némi szürkület és persze a lámpák fénye, majd az Antalhegy nevû aszfaltozott és lakóházakkal sûrûsített dombocska után jött az erdei szakasz, itt már a saját fényforrás kellett. Stabil 4-es átlaggal mentünk, ennyi elég is volt, nem terveztünk erõltetett menetet. A Pap Miska-kútból sajnos nem jött víz, volt nálam folyadék elég éppen, csak mindig szomorúan látom, ha egy korábban már sokszor csurgó forrásból épp nem jön az éltetõ H2O.

Babatvölgy után a dombra kapaszkodva pompás teliholdat és mozgó fejlámpákat fényképezhettem, tisztán látszott az útvonal a haladó fények miatt, na ez az esszenciája egy ilyen túrának. Nagyon élveztük. A Lázár-lovastanya egyenesen fényárban úszott, teljesen olyan volt messzirõl, mint a Cigányok ideje c. Kusturica-klasszikusban az a delejes jelenet, mikor a tavon minden világít, és sok gyerek az Ederlezit énekli.

Domonyvölgyben a szokásos tea, nápolyi kombó, a ponton Hardi Laci Margitás rendezõ szalonnát süt, kínálna borral, de én vezetek, jaj. Innen kapaszkodunk némileg, erre a dombra nem mindenki emlékezett tavalyról a csapatunkból, és nem örültek a váratlan bónusznak. Az autópálya elõtti kapaszkodásra persze rákészülünk lélekben, de talán túlzottan is, jóval könnyebben mászunk a hídig, mint tervezzük. Kora hajnal van, az M3-ason nincs épp csúcsforgalom. Aki mégis erre téved, szerintem megdöbben, mik azok a kis fények ott fent, az út felett. Gondolhatna traffipaxra is, de mi nem vagyunk rendõrök, csak mezei természetjárók. Csöppnyi térdgyilkos erdei ereszkedés jön, aztán ismét Máriabesnyõ szélsõ házai közt haladunk, picit megtolva a tempót, hogy szintidõbe férjünk. Fértünk. Ennek jutalma a díjazáson túl a remek zsíros kenyér, meg még egy és még egy. Csillagos, tücsökciripelõs nyáreste volt, a szokásos színvonalú Margitás rendezés, nagyon élveztük! Tavaly is, idén is, szerintem jövõre is.