Túrabeszámolók


Mátra 115 (+résztávok)

Pap GáborTúra éve: 20092009.06.09 12:13:38
Mátra 115

Pénteken kicsivel hét után érkezett a buszom Kisnánára, ahol a megálló helyett a vár elõtt állt meg, csak a túrázók miatt (!). A többiek a közeli cukrászdában üldögéltek. Bevetettem magam közéjük, és vártuk a rendezõket, hogy nevezhessünk. Kisvártatva megérkezett Endre is. Volt egy olyan érzésem, hogy jön, többször eszembe jutott a héten, hogy jó lenne együtt menni vele, mint tavalyi Rákóczin. Az ötlet neki sem volt ellenére. Mondta, hogy Nosza Gabi is csatlakozik reggel, erõs csapat volt kialakulóban.
Hajnalban nem kell óra a felkeléshez. Meglepõdve látom, hogy rendesen esett az éjjel, tiszta víz minden.
Pontban hatkor nekivágunk a kalandnak, kocogva. Maki úgy 500 méter után leszakad, mert túl erõsnek tartja ezt a tempót, Tóth Jani pedig hellyel-közzel hármunkkal jön. Kb. két óra alatt érünk Kékesre, ami nem baj, ezen a szakaszon van a leghûvösebb, köddel és erõs széllel. Tiszta október, már-már fáztam a rövidnadrág pólómban. Elõre megbeszéltük, hogy a pontokon csak iszunk, és a kaját fölmarkolva gyorsan gyalogolva eszünk, mert az álldogálás a legnagyobb idõpazarlás. Ez az elsõ 1-2 pont kivételével teljesen kivitelezhetetlennek bizonyult, mert evés közben szomjas lesz az ember, akkor meg honnan szed folyadékot, így maradtunk a sietve mindent módszernél.
Nem tudom eldönteni, hogy a sárga négyzet sárban, vagy szárazon rosszabb-e, minden esetre 2 hátast produkáltam. Parádsasvárra menet már visszafogjuk magunkat, jobb lassabban, de biztosan célba érni, sok van még hátra. Lipótokon úgy érzem kezd telítõdni a gyomrom. Kísérletképp Galyatetõn beverek egy ivójoghurtot, aminek Mátraalmásig meg is van az eredménye :) Úgy látszik futás közben a tejtermékek jó hatással vannak rám, mert a sajt is nagyon bejött. A faluban lent nem találunk pontõrt, kocsmáros bácsitól kérünk cégbélyegzõt. Visszatérve Galyatetõre, már van leves is. A kék sáv elején szembejön néhány hosszútávos. Hosszan gurulunk a Téli Mátráról ismerõs szakaszon a a nyírjes erdészházig, majd jön egy kis hullámvasút, és a Hatökör ura után egy hosszabb emelkedõ Mátraházáig.
A pont kicsit elbújt a vendéglõ oldalában, de hamar megtaláljuk. Nem tudtunk ellenállni a tortának, ilyen frissítésünk még úgysem volt túrán :)
Irány a sárga háromszög, majd négyzet. Tavalyi Via Dolorosán itt szembe jöttünk sötétben, teljesen úgy emlékeztem, hogy a Bükkös-kút meredek hegyoldalban van, biztos aludtam akkor :) Elmerülünk a beszélgetésbe, és hirtelen azt vesszük észre, hogy nincs meg a jel. Hátra arc! Kb. 1km-t rátettünk a távra. A jelzésnél találkozunk Makival, innen öten faljuk a kilómétereket. Lajosháza elõtt elkezd kicsit esni az esõ, a pontõrök éppen bemenekítették az ellátmányt a kocsiba, iszunk, felmarkolok egy jó vastagon lekváros kenyeret és már megyünk is tovább. Mátraszentimréig folyamatosan, de nem túl durván emelkedik az út, több helyen belekocogunk. Az esõ hol szemerkél, hol szakad, kissé borzolva az idegeket. Reménykeltõ, hogy Nyugat felé elég világos a felhõzet, nem lesz ez tartós esõ, azért arra jó, hogy a turistaházba meglehetõsen csapzottan érkezzünk. Leves minden alkalommal jól esik, sópótlásban bajnok.
Mire végzünk a frissítéssel, az esõ is eláll, helyette fülledt meleg lesz. Narád patakhoz gond nélkül jutunk le, emlékszem még rá LeFaGySz-ról. A patak túloldalán észreveszünk egy jól megtermett foltos szalamandrát. Gyorsan felkapatunk a bércre, és megkezdjük a hosszú ereszkedést Szorospatakra. Jó a jelzetség, de egy alkalommal megint elvétjük a jelet, és az aszfaltos útra a jelzéssel párhuzamos szekérúton jutunk ki.
Verõfényes napsütésben érjük el a buszfordulót. Befalok némi aszalt gyümölcsöt, mást most nem kívánok. Kicsit tartok az Ágasvári piros sávtól, de nem vészes. Kellemes avar és gombaillatú az öreg bükkös. A turistaházban ledobjuk a táskákat, Maki fölveszi botjait és fölmászunk a pecsétért, innen mindig szép a kilátás. Nem jó a gyomrom, nem is eszem nagyon, csak iszom, és kihasználom a Wc-t. Fallóskútig ismerõs a terep februárról, akkor a hóban állandóan kicsúszott a lábfejem, és sokkal hosszabbnak tûnt az emelkedõ. Nád Béla pecsétel és kínál minket csokival, de a gyomrom továbbra sincs toppon, csak mosakodok és iszok a kútnál.
Hamar lezuhanunk Mátrakeresztesre, de rátérve a sárga sávra elér az egyetlen holtpontom. Mélyen hallgatva mászom a Hidegkúti nyereg felé. Föl van puffadva a hasam, és nem akar dolgozni a gyomor. Nem értem miért.
Hidegkúton belapátolom a levest, megeszem a MagneB6-om, és nyújtok kicsit. Valamivel jobban leszek Nagyparlagig. A zöld négyzetnél nincsenek pontõrök, de a pecsét ki van rakva, azzal igazolunk. Már nem pisiltem régóta, erõltetem kicsit a dolgot, és ez a gyomorprobléma megoldásának a kulcsa. Zám-patakig rendezem a sorokat, és újra élvezem a túrát.
Jön a Múzsla, a zöld háromszöggel. Nem olyan hosszú, mint a piros sáv emelkedõje, és nincs benne a végén hullámvasút sem, de meredek, az elején köves, és nincs nagyon ösvény. Azokra gondolok, akik ide már sötétben érkeznek…
Maki várja Csanyát, de csak a holtpontja érkezik meg. Hihetetlen, hogy ezen a nehezen megközelíthetõ ponton is van víz, meg banán. Be is falok egyet. Robogunk, hogy minél tovább mehessünk világosban. Minimum cél Diós-patak volt, fél kilenckor adjuk át a papírokat.
Most Endre gyomra rendetlenkedik, a Galagonyás bércen adok neki, és Janinak 1-1 Ca Mg pezsgõtablettát, meg Endrének egy gélt. Innen már elõvesszük a lámpát, de igazából csak János-váránál kell bekapcsolni. A telihold lassan fölkel, de még fátyolfelhõk takarják el. Nyugat felé viharfelhõ tornyosul, a szürkületi fényben fenyegetõen néz ki. Hosszú bokros szakasz után érkezünk a Puskaporos forráshoz, és a Mész-pest oldalába. Toronyiránt fölvág a jelzés, a meredek oldalban, de legalább nem hosszú, a Havas oldala viszont az. Jani valahol a felénél végleg lemarad. Várunk rá egy kicsit a csúcson, de nem jön. Gyönyörû a kilátás a holdfényben, talán még szebb is mint nappal. Fajzatpuszta nehezebben érkezik el, mint gondoltam. Beülünk a sátorba és falunk. Nem nagyon foglalkozunk azzal mennyit állunk. A sajt paradicsommal és kevés kolbásszal igen jól esik. Újult erõvel állunk neki az utolsó három csúcsnak. Hatalmas irtást vágtak a Káva oldalában, jól látszik a Világos-hegy, rajta a pontõr lámpája villog. Káva csúcsán erõs szél fúj, félek, hogy vihar elõjele, de szerencsére tévedek. Sárga kereszttõl újra elõjönnek a februári emlékek. Maki kezd lassulni, de a csapat összetart. Tót-hegyesén elõször járok, fenjük a fogunkat a palacsintára, de már nehezen megy le, szem is. Körbekerüljük a csúcsot, és kocogunk le a zöld négyzeten. Út nincs, a jelzés, és a szalagozás viszont jó. Babik kútnál ki kell üríteni a cipõm.
Világos-hegy csodásan néz ki, a róla nyíló panoráma, pedig egyszerûen fenséges a holdfényben. Gyors fejszámolás, 1:03 van, 15 perc lebotorkálni a hegyrõl, ha megnyomjuk, még talán van esély a 19-es kezdetû idõre. Kételkedem a dologban, de egy próbát megér. Maki lefelé szinte folyamatosan káromkodik, hogy minek kell az a hülye 19:5x idõ, jó a 20-as kezdetû is, de le nem szakadna :) A faluszélen már tudjuk, hogy megvan, végül 19:53-al érkezünk be.
Fáradt vagyok, és büdös, de boldog. Elsõk lettünk, de ennél sokkal fontosabb, hogy végig jó hangulatban mentünk. Nem hajtottuk szét magunkat, de elõször jártuk végig a túrát egyben, így inkább a biztonságra törekedtünk. Átvesszük a díjazást, és egyenként elcsoszogunk zuhanyozni. Meglepõdök mikor találkozom Karesszal, Tóth Bélával, sajnos föl kellett adniuk :(
Maki egyik elsõ dolga volt, hogy belépjen a fórumra, de az index bedõlt, így ez elmarad.
Fertõtlenítés után már világosodik eszem egy jó adagot a gulyásból és idõ közben befut Lépéshiba boy is. Felajánl egy helyet a kocsijában, így már reggel kilenckor otthon vagyok.

Összegzés:
Az elmúlt néhány napban sok ismerõssel, és kollégával beszélgetve szóba került a túra, és én nem tudtam úgy beszélni a róla, hogy az ne torkoljon ömlengésbe.
Olyan ötletek valósítottak meg a szervezõk, amire utólag azt mondja az ember, hogy tényleg, miért nem csinálta eddig senki sem így? Az egész közösségi teljesítménytúra gondolata egy telitalálat, a nevezési díjtól a kõdíjakon át az online közvetítésig. Az ellátás mennyisége, minõsége, az hogy a legnehezebben megközelíthetõ helyen is kaptunk ellátást, és a pontõrök kedvessége már zavarba ejtõ volt! Számomra mostantól a Mátra115 napja piros betûs ünnep lesz a naptárban, ez a teljesítménytúrázás ünnepe. 110%-ig feltöltõdtem lelkileg, de azt hiszem, ezt mindenki nevében bátran mondhatom. Köszönöm a szervezõknek, a pontõröknek, és mindenkinek, aki csak egy picit is segített abban, hogy ez a túra olyan legyen amilyen!