Túrabeszámolók


Vértesi Maraton/Félmaraton/Minimaraton

nafeTúra éve: 20092009.06.04 17:09:46
Lowe Alpine Maraton teljesítménytúra
GPS-el mért távolság: 44,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1140 m.
Szárra menet kellemetlen meglepetés ért. Az 1-es úton megjelent két új kerékpárral behajtani tilos tábla. Teljesen érthetetlen a tiltás, hiszen pár száz méterrel arrébb párhuzamosan fut az autópálya, az úton pedig az út szélét jelzõ vonal mellett még van bõ félméter aszfaltos rész, ahol kényelmesen elférnénk. Normális kerülõút pedig nincs. Már a rajtidõ kezdete elõtt megérkeztem. A futók még nem indultak el. Beálltam a sorba, nevezni. Fél óra várakozás. Végre fél kilenckor a számomra is rajt. A megjelent szintidõ és távolság alapján, húzós túrára készültem, ezért keményen elhatároztam, csak keveset fotózok. A kiírás alapján, 4,45 km/h sebesség szükségeltetett a teljesítéshez. Nem túlzottan szeretem az ilyen sebességet követelõ szintidõket.

Tempósan nekivágtam az aszfaltnak, minél hamarabb elhagyhassam a falut. Az elsõ ellenõrzõ pontig szépen lassan emelkedett az út. A turista jelzések OK, s ezt még meg is fejelték saját felfestéssel. Nem is kellett foglalkozni a tájékozódással, meg hát voltak is elõttem jó páran. Az aszfalt utat keresztezve, a dzsindzsás rész elején megálltam fényképezni, mivel szép a Vinya-bükki-völgy. Ekkor rájöttem, sokkal könnyebb lesz betartani a kevés fotózásra vonatkozó fogadalmamat, mivel az akku szufla erõs fogytát jelezte a gép. Tartalék akku, természetesen otthon. Ez a rész visszafelé okozott némi problémát a számomra, mivel a jelzés nem ott megy, ahol a térképen jelölik (a PP+ elágazásig az aszfalton kéne mennie). Ekkor még nem foglalkoztam vele, mentem a jelzések nyomán, szaporán.

A körtvélyesi geodéziai torony lábánál megkaptam az elsõ pecsétet, ettem néhány nápolyi szeletet. Elsõ alkalommal a montis Kozmán jártam erre, mivel akkor elnéztem a jelzést. Akkor eggyel korábbi piros háromszögjelzésen fordultam le.

Sietve továbbindultam. A távok szétválásánál utolértem egy túratársat, akivel együtt folytattuk az utat. Közvetlenül Körtvélyespuszta elõtt futottunk bele a titkos ellenõrzõpontba. Rövidesen a Mária-szakadékba vezetõ úton talpaltunk. Északról megkerültük a szakadékot, s a völgybe leereszkedve elértük a következõ ellenõrzõpontot. Kis energiapótlás és beszélgetés után irány a szakadék. Szép, de most sem voltam tõle jobban elragadtatva, mint tavaly. Az erõltetett menet során nem volt túl sok idõ nézelõdni. Kísérleteztem egy kicsit a fényképezéssel, teljesen sikertelenül, olyan kevésnek bizonyult a fény. Az aszfaltot elérve jobbra rákanyarodtunk, majd hamarosan balra le is tértünk róla, s megkezdtük a hullámvasutazást a Vitányvárhoz. Elõttem indult túrázókat értem utol. Sokat gyorsultak tavaly óta. Korábbra számítottam az elõzést. A szervezõk most nem csinálták meg a szokásos trükköt, hogy levisznek bennünket a völgybe az OKT-n, majd a kék rom jelzésen újra fel. Megúsztunk vagy 30 méter szintû kaptatót.

A várban újabb pecsét után, a pontõr, a zöld rom jelzés felé terelt bennünket. Ezen még nem jártam. Jó kis laza murvás nagyon meredek lejtõ. Dobtam is rajta egy hátast. Akkor úgy éreztem minden rendben, viszont késõbb kiderült, a bal térdem megfeszülhetett egy kicsit. Ahol lehetett, ettõl kezdve inkább az ösvény mellett mentem le. Végre leértünk, s rögtön pótolhattuk is az elégetett kalóriákat. A következõ emelkedõn, két montis túrázóval találkoztunk. Jó tempóban értük el a Szarvas-kutat. Nem sokára újabb kaptató következett a Mátyás-kút felé. Ezen a szakaszon újabb titkos ellenõrzõ pontra számítottam, mivel itt ha távolságot nem is de jó kis szintet lehet megtakarítani. Nem volt. A forrás után szép bükkösben tempóztunk. Elkezdett szemerkélni az esõ. A meteorológiai elõrejelzés alapján nem számoltam tartós esõvel. A békák jóslata ellenére, egészen a célig áztam, szóval ez megint egy OMSZ-féle kisebb „átfutó zápor” volt (maratoni futó zápor, bár mi más illene egy maratonhoz). Sem az idõjárás, sem a szintidõ nem engedte meg, a Zsigmond-kõre való kitérõt. Várgesztesen, a horgásztó után egy kis szerelvényigazítás következett. A templom közelében találtunk rá a következõ ellenõrzõ pontra, ahol ebédszünetet tartottunk. Bõséges volt az ellátás: zsíros-, vajas- és lekváros kenyér, hagyma, kétféle savanyúság …

Továbbindulva a sárga jelzésen nem is esett jól a többször is változó meredekségû kaptató. Mentem már föl itt korábban biciklivel. Meg is kérdezte a maximális pulzusomat. Érdekesen felfestett jelzés. Kék kereszt és sárga sáv. Hol ezt, hol azt festették fel. Elvétve fordul ekõ mindkét jel ugyanazon a fán. Az emelkedõ után viszont hosszú lejtmenet következett a Hirczy-emléknél található ellenõrzõpontig, az egyre intenzívebb esõben. Az aszfaltos szakaszon szóltam társamnak, veszek vissza sebességembõl, mert nem igazán tetszik a térdemnek, s nem akarom az õ tempóját csökkenteni. Az ellenõrzõ pontnál még utolértem, de utána már csak a kondenzcsíkot láttam belõle. Ennek a pontnak az õrei voltak leginkább elõrelátók. Biciklivel jöttek, s hoztak magukkal takaróponyvát, amibõl a fák közt kifeszítve tetõt rögtönöztek. Annyira viszont nem voltak felkészültek, hogy sárvédõ is legyen a bringákon. Láttam õket begurulni a célba, gyönyörû sárcsíkkal a hátukon.

Az ellenõrzõpont után irány a Sárkánylyuk-völgy, amit eddig még mindig csak ellenkezõ irányba tettem meg. Következett egy, három kilométeres laza emelkedõ, 120 m szinttel, ami a völgybõl kiérve meredekebbé vált, s gyorsan összeszedtem újabb 40 m szintet 300 m-en. Ezután jött a túra számomra kellemetlenebb része. A zöld jelzés levágott egy erdõsarkot, s magas fûben vezetett. Ennek megfelelõen átázott a cipõm,amit eddig megúsztam.

A zöld és zöld keresztjelzés elágazásában volt egy kis tájékozódási gond. A zöld iránya megvolt, viszont 50 méterre hegyesszögben elágazott, ahol sehol semmi jelzés. A régebbi fordított irányú túrákra visszaemlékezve végül is a megfelelõ irányt választottam. Akkor lefelé jövet, itt volt EP, jobb kéz felõl az elágazóban. Kaptattam a fiatalosban vagy kétszáz métert, mire egy magaslesen feltûnt a megerõsítõ zöld jelzés. Itt nagyon kellett volna egy az elõzõkben, és a késõbbiekben olyan jól és gyakran alkalmazott narancsvörös jelzésekbõl. A kaptatót követõ lejtõn kezdett egyre komolyabban jelezni a bal térdem. Ez van gyerünk tovább. A Szép Ilonka-forrásnál elértem a következõ ellenõrzõpontot. Pecsételés után, a meglehetõsen rosszul jelzett piros keresztjelzésen tartottam az utolsó ellenõrzõ pont felé. Sok jelzés helyett csak a fehér alap volt meg, mintha félbemaradt volna a munka. A maradék szemmel láthatóan régi jelzés. Egyébiránt meglehetõsen jól járható az út nagy része, akár biciklivel is. Amikor rátértünk egy murvás útra, mesmeg jól jött egy narancsvörösre festett faág, nem kellett az esõben az igazolólap térképét elõvenni. Itt a meredek lejtõk, már nagyon nem estek jól a térdemnek. Egyszerûen nem akart hajolni. Valószínûsítem, az esés tett be neki, mivel rendszerint a jobb térdem szokott kicsit fájni, s nem a bal külsõ oldala. Rendesen lelassultam. Emelkedõn, vagy enyhe lejtõn szerencsére semmi gond.

A piros háromszög becsatlakozása után, kezdtem fázni, így a szélmellényt esõdzsekire cseréltem. Kicsit jobb lett, viszont Murphy törvényei szerint az esõ szemerkéléssé szelídült. Lehet, hogy már Várgesztesen meg kellett volna ejtenem ezt a cserét? Most valahogy jobbnak tûnt az utolsó meredekebb lejtõ minõsége, mint tavaly nyáron biciklivel. Lassacskán elértem az utolsó ellenõrzõpontot. Bélyegzés után, jó kis ropival pótoltam az elveszített sót, beszélgettünk egy kicsit, s nekirugaszkodtam az utolsó és egyben könnyû szakasznak.

Ezen a részen nézegettem a térképet, hogy jobban teljen az idõ. A piros jelzés elérése után, az a térkép szerint jobbra tér le az aszfaltól. Erre a letérés helyén, balra mutat mind a turistajel, mind a szervezõk által készített festés. Nézem a térképet vakarom a fejem, majd a GPS-t megnézve, az rávezet a megoldásra. Idefelé kétszer kereszteztük az utat. A térkép, és a jelzés nem egyezik meg. Az aszfalt helyett egy darabon a dzsindzsában visz a jelzés, nem túl messze az úttól, talán le is vág egy kis kanyart.

Eseménytelen gyaloglás után kilenc óra tizenöt perces idõvel beértem a célba. Mivel útközben a szintemelkedés végig pontosnak bizonyult, úgy véltem a távolság is az lesz. Igen elégedett voltam a sebességemmel. Úgy saccoltam 5 km/h fölötti átlagot mentem. Az igazolólapon szereplõ 47,85 km-hez ezzel az idõvel, 5,17 km/h tartozna. Otthon viszont a GPS track hossza a számítógép szerint „csak” 44,8 km-nek bizonyult. Ehhez a távhoz viszont 4,84 km/h-s átlagsebesség tartozik. Az idõjárást figyelembe véve, lehet jobb is, hogy a túra kiírásában hosszabb táv szerepelt. A valós táv ismeretében alighanem kényelmesebben gyaloglok, le-letérek az útvonalról, s így tovább áztam volna.

A túra vonalvezetése kellemes, nagyon hangulatos, de csak ritkán látványos. Olyan igazi vértesi terep. A táv túlnyomó része könnyen járható.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. A nevezési díj 1000 Ft, ami elég magas, viszont az ellátás is arányban állt vele. Persze az extra ellátásban közrejátszott a futóverseny is. Ilyennel még nem találkoztam. Színes térképes igazoló lapot kaptunk. Az ellenõrzõpontokon a menü: kétféle sós ropi; földimogyoró; napraforgómagbél; mazsola; aszalt szilva; datolya; nápolyi; alma; banán; víz; kétféle szörp; a pontok felén kóla; Várgesztesen, ezeken felül, zsíros-, vajas- és lekváros kenyér, hagyma, kétféle savanyúság, s természetesen ugyanez a célban. A zöld jelzés fentebb említett pontját leszámítva kiváló útvonaljelzés. Érdekes, mennyire eltér a menü, a montimaratonokétól. Persze ott a nevezési díj is jóval magasabb. Folyadékként rendszerint valamilyen izotóniás italt is adnak. Ennivalóként csoki, sajt, müzliszelet (energiaszelet), banán, s extra ellátás estén energiazselé szerepel a menüben, viszont csak 15-25 km-enként van frissítõpont, az itteni 5-6 km-el szemben.

Mindössze két-három dolog jelentett gondot, ami eltörpül a pozitívumok mellett. Nagyon sokat kellett várni a nevezésre. Csak futó maratonra beikszelt nevezési lap volt, s akadt olyan, aki nem megfelelõ távú igazolólapot kapott. Ezen felül az az egy útvonaljelzési hiány.