| suvlaj | Túra éve: 2009 | 2009.05.04 10:47:18 |
|
|
Hajdú 50
Régi elmaradásomat pótoltam ennek a túrának a teljesítésével. Túráztam már majd minden tájegységén ennek az országnak de azon a túrán még soha nem vettem részt, mely az utcát érinti, ahol felnõttem Hajdúsámsonban mely utca nem mellesleg "A mi utcánk", ha ez mond valakinek valamit. Igaz már sok-sok éve nem ott élek de a szüleim igen és a náluk töltött hosszú hétvége megteremtette a lehetõséget annak, hogy szétnézzek a környéken kicsit másképp. Beszerveztem az egyik unokatestvéremet (akinek ez volt a második teljesítménytúrája), hogy tartson velem a túrán, egy másik unokatestvéremet, hogy juttasson el bennünket a start helyre és a koránkelésnek, valamint a kiváló helyismeretnek köszönhetõen 1-es és 2-es rajtszámmal pontban 6-kor elindultunk. Csendesen beszélgetve hagytuk magunk mögött Debrecent. Beálltunk a 6 km/h-s erõs gyalogos tempóra melyet sikerült is tartani a túra végéig. Az elsõ ellenõrzõ pont felé haladva elõbb egy aszfaltút majd egy õz keresztezte utunkat. A Mézeshegyi-tónál nagyon kellemes látvány fogadott bennünket. Csendélet. Nyugodt víz és horgászok. Nem idõztünk egy percet sem, haladtunk tovább a Fancsikai víztározók felé. Szép a Börzsöny, szépek a nagy rengeteg erdõk, szirtek, völgyek, csúcsok, bércek de ennek a tájnak úgyan úgy meg van a maga szépsége. A sásas-nádas kis tavak, harsány vadkacsák, félénk szürke gémek vidékén járunk, ahol mintha csak megállt volna az idõ. Ezen morfondírozok de csakhamar aszfaltútra térünk és már a második ellenõrzõ ponton vagyunk ahol kedvesen fogadnak bennünket, alig néhány perc beszélgetés után máris Haláp felé vesszük az irányt. Ismét változatos tájakon haladunk. Békák ordibálnak, nyílt szakaszon sásas melett haladunk, majd fenyves árnyékában tempózunk tovább. Amint kicsit is kezdene unalmassá válni a menet egy jókora siklót pillantok meg a lábam elõtt. Heverészik a finom meleg homokban. Szemlátomást jól érzi magát nem is háborgatjuk hosszan hiszen már közel a 3. ellenõrzõpont, a csárda Haláp szélén. Örülnek nekünk, már azt hitték nem is jön senki, pedig mi tényleg igyekeztünk! Itt sem idõzünk egy-két percnél többet, gyorsan Martinka felé vesszük az irányt. Ezen a szakaszon már-már zavaróvá válik a sok homok melyben és nem melyen lépkedünk. Néha meg-megállok kiönteni a cipõmbõl egy adagot, mert a gyöngyvásznon csak befelé szeret menni, kifelé nem. Martinka mellett a legelõn, az ellenõrzõpontnál tûnik fel elõször, hogy milyen erõsen fúj a szél. Hajdúsámson felé menet az aszfaltúton stopperrel lemérem két kilométerkõ között az eltelt idõt. Kis fejszámolás és megvan: 6 km/h. Amit eddig csak érzésre mondtam azt ezennel tudományosan is bizonyítottuk. A településen a tájékozódás nekünk nem gond és tudnánk ugyan rövidebb útvonalat mégis a megjelölt úton haladunk. A templomot elhagyva rövidesen utcai kútnál frissítünk. Kis mosakodás és ivóvíz feltöltés. Igy is 20 perccel korábban 11:40-re érünk a vasútállomáshoz. A pont hivatalosan csak délben nyit de szerencsére már hamarabb ott voltak. Ismét pihenés nélkül indulunk tovább. Felvetem, hogy annyira jól állunk idõvel, hogy a kis 300m-es kitérõvel akár haza is mehetnénk megebédelni de komolyan egyikõnket sem érdekli a lehetõség. Ha már eddig megõriztük a vezetõ poziciónkat, akkor nyomás tovább, így folytatjuk utunkat Dombos felé. Ismerõs pálya, tudjuk mire számíthatunk, csakhamar elérjük a templomromot. Alig haladunk tovább 1-2 km-t a nyílt szakaszon visszatekintve látjuk, hogy üldözõnk akadt. Valaki sietõsen közeledik. Ha tartja a tempót fél órán belül utolér bennünket. Ami viszont ezután következett... Homokvihar. Mindig csak szembõl. Nyeltük a homokot, szemünk tele volt, kedvünket mégsem szegte. Végtelennek tûnõ egyenes szakasz, majd kis jobbra-balra kanyar, úttesten át, megint balra és már ott is vagyunk utolsó ellenõrzési ponton a cél elõtt. Üldözõnk nem ért utol bár most erdõben vagyunk és fogalmunk sem lehet róla mennyivel lehet mögöttünk. Haladunk saját tempónkban tovább. Perceken belül Hajdúhadházon vagyunk és megyünk-megyünk a vasútállomás (cél) felé. Röviddel fél három után megkapjuk a jól megérdemelt kitûzõnket és csakhamar beérkezik a mögöttünk haladó túrázó is. Gratulálunk egymásnak, beszélgetünk kicsit és csakhamar továbbálunk..
Nagyon szép túrán sikerült részt vennem ismét. Ami számomra külön meglepetés volt, hogy a jelzések mindvégig nagyon jól követhetõek voltak, eltévedni esélyünk sem volt. (Folyamatosan figyeltük az itinert és ellenõriztük a jeleket a számunkra ismert terepen is) Köszönet a túra szervezõinek! |
| |
