Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

laslowTúra éve: 20092009.04.26 18:11:18
Sajnos a Sirokba érkezés idejét megint eloptimistáskodtam ezért csakis a rendezés rugalmasságának köszönhetem, hogy a 6 órai tömegindításra gatyába tudtam rázni magam. Ha az ember elég körültekintõ volt gyorsan rájöhetett, hogy nem csak egy asztalnál lehetett leadni a nevezési lapot (itt ugyanis hosszú sort állt) hanem van még kettõ, ahol ripsz-ropsz be lehetett regisztrálni. Persze a helyzet azért nálam így sem volt egyszerû, mert mire kihámoztam magam a fölösleges ruháimból és felkaptam az övtáskámat már neki is lódult a tömeg. Márcsak a rövid felsõt kellett volna felvennem, de azt meg véletlenül leadtam a csomagszállításnál. Ennyit a rutinról.
Szerencsére még az aszfalton sikerült ismerõsök közé ékelõdnöm. Így mégiscsak kellemesebb a menet. A látókörömben Ispi, Oli, Manbo, Gergõ és Carlos nyomult. Nekivágtunk az erdõnek, amibõl eleinte nem tudtam sokat értékelni, mert az övtáskám beállításával kínlódtam. Kellett nekem kimosni. Az idõjárás határozottan kellemes volt a kocogáshoz. Valakitõl azt hallottam, hogy 2 fok van, de az emelkedõkön azért csak nem fáztunk. A menetsor hamar összeállt. Manbo és Carlos közé ékelõdtem. Elõttünk Oli virított pirosban egy ideig aztán félreállt és beszállt üldözõnek. Az erdõ igazán varázsos volt így korán reggel. Körülöttünk felriasztott szarvasok, muflonok cikáztak, majd felérve a gerincre hol jobb, hol balfelõl kínálkozott csodás panoráma. Az utak jól futhatónak bizonyultak ellenben néhány korábbi akcióval, amikor az erdõmûvelésbõl ott maradt gallyak nehezítették a haladást. Az Oroszlánvári pontig kellemes tempóban sikerült felkocogni. Kicsit késõbb azt vettem észre, hogy Carlos lemaradt a sorból. Az út a Kékesi pontig egyenletes tempóban telt, amikor épp nem a mesterünk cipõjén olvastam a márkajelzést, a kilátásban gyönyörködtem. Ez az utóbbi két esõs évhez képest valóban pazar volt. Na jó itt nem a visontai erõmû kéményeibõl hömpölygõ füstre gondolok. 8 órára érkeztünk a kékesi pontig, ahol kaptuk az infót: Ispi elõttünk 3 perccel. Emeltem kalapomat, de én már inkább egy pohár vízre vágytam. Láttam is egy tucat poharat. Színtelenségük azt sugallta, hogy pont az van bennük, amire szükségem van, de megemelve az egyiket rájöttem, hogy az bizony üres. Kérdésemre persze az egyik segítõ ugrott is, de nem vártam meg, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. Mentem Manbo mögött, mint kiderült neki is ellátási gondjai vannak. Nálam sajnos az volt a probléma, hogy kicsit sûrûre kevertem az izo-italomat és kellett volna már némi hígítás. Tûzés tovább. Kellemes meglepetésként hamarosan találkoztam a Hanákot nyomó Rékával és Katival, akik nagyon kedvesen szurkoltak is nekem. Végre megkaptam a kedvesség adagomat is. Következett nagy „kedvencem” a köves lejtõ. Szerencsére nem kellett sorba állni elõtte, de ez nem feledtette a tény, hogy ezt a részt elég nehezen tolerálom. Nem úgy, mint Manbo: ez olyan, mint a Mount Blanc! Lelkesedett és elviharzott. Hurrá! Itt a 28. ok, amiért nem megyek arra. Utána óvakodtam, majd csináltam egy félspárgát, és még visszább vettem a semmibõl. Bezzeg Manbo. Döbbenetes figura, majdnem olyan vén, mint én de az izületei gumiból lehetnek. Kb. úgy rohant le a meredélyen, ahogy a kisgyerekek szoktak tengerparton a vízbe, csak épp nem csobbant. Nekem viszont gondjaim támadtak az akcióból. Egy szûk héttel korábban ugyanott zakkantottam meg magam, mint most. Ez sajnos elõre vetítette, hogy a lejtõket nem fogom élvezni. A rövid távon túrázók között szlalomoztam egészen a mûútttal párhuzamos szakaszig, ahol majdnem kisebb sorfalba ütköztem. Három srác ment egymás mellett hónaljba ékelt túrabotokkal. A hat hegyes szerszám egy T-rexet is megriasztott volna. Én próbáltam kikerülni õket, de beakadtam egy gyökérbe és buktam egy hangosat. A robajra persze felfigyelt a társaság és utat engedtek. Végülis ez is egy módja a figyelem felkeltésnek. Menet közben tisztogattam a koszt és a vért a kezemrõl, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. A Csór-hegyre kapaszkodva még láttam elõttem Manbo hátát, de hiú reményeim nem voltak. A Rudolf-tanyai itatóhoz nagy reményekkel tértem be, de víz ott sem volt. Legurítottam egy csajozós-piros szörpit, miközben valaki mögöttem hajrázott egyet és tovább futott. Carlos máris utolért volna? Ez sem lett volna meglepetés, de nem, ez a Hanákon induló Atosz volt. Vicces módon a Kékesrõl, Galyára pont egy óra alatt értem át. Itt észleltem, hogy a bélyegzõ pontot a kilátóhoz tették, nagyon bölcsen. Bár az a kis lépcsõzés annyira nem a szívügyem. Innen jó darabig megint kiválóan futható a terep, és sok helyen a kilátás is szép. Eligazítottam pár túrázót. Vicces, hogy bár minden jel balra mutatott õk mentek egyenesen, mint maci a málnásba. A Piszkés-tetõ környékén ért utol Ádám cimboránk, megrögzött Hanák Kolos teljesítõ. Útjára engedtem a könnyûléptû fiatalt. A Vörös-kõi ponthoz továbbra is táblák vezettek, utána viszont mintha kicsit változtattak volna a jel-felfestésen. Az Ágasvárra készülve betúrtam egy banánt, leöblítettem izo-lötyivel. Szétugrasztottam a köveken heverõ gyíkokat és folytattam az izom-savasító gyakorlatokat. A csúcson megkaptam a pecsétemet, megnéztem a kilátást és gyerünk lefelé. Hát igen ez is olyan csúcs, ahová inkább kétszer fel, mint egyszer le. Mint a sakk. Hová lépjen a gyalog, hogy ki ne üsse magát. Az Ágasvári háznál folyt a víz a csapból, de egy srác épp mosdott, de nem vártam meg, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. A tavalyitól eltérõen egybõl sikerült megtalálnom a P+ jelet, és némi salsa mozgással fûszerezett tojástánccal le is tötyögtem rajta. A lent csobogó patak hangjára beindultak a reflexek és ellenõrizem a dehidratációt. Az indikátor erõsen sárga volt, egyértelmû vízhiány. No majd a faluban. A faluba érve provokatív módon az elsõ tárgy, ami fogadott egy vízcsap volt, de mindjárt itt az EP, és az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. A pont tavalyhoz képest áttelepült az ivóba, megkaptam a magamét, leküldtem két szörpit és kértem vizet a kulacsba. De víz az nincs, ha várok egy kicsit… Nem vártam, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. Az intézmény mellett ezúttal palló ívelt a patak fölött, amit nem bántam, mert a megviselt futómûvel elég béndzsa jumping kerekedett volna, ha át akarom ugrani azt a fél métert. Érdekes egyébként, hogy Mátrakeresztesen a patak átkeléshez mindig valami új figurát vetnek be a szervezõk. Nekem ez a legutóbbi volt a legszimpatikusabb, remélem az a palló is kibírta estig azt az ezer embert. Hát akkor irány az utolsó csúcs. Mindjárt az elsõ szakaszon kellemes meglepetés ért, mert az az ösvény, ahol eddig az erózió kivájta csatorna oldalain ugráltam, most annyira kimosódott, hogy kényelmesen futhatóvá alakult. Helyre igazítottam három lányt, akik tanácstalanul álltak egy elágazóban és irány az emelkedõ. Telik az idõ a kilométerek morzsolgatásával. Végre eltûnt az a heverõ-csontváz, ami már évek óta az elmúlást reklámozta az ösvény mellett. Talán az avarban nyomára bukkantam volna, de az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj A Nyikom-nyeregbe érve átnéztem a szemben lévõ domboldalra. Valaki éppen iparkodott piros szerkóban. Vajon ki? Átérve oda látom, hogy 6-7 perc elõnye van hozzám képest, de nem is érzek nagy ambíciót az üldözéshez. Élvezem viszont a hûs szellõt, és még néhány millilitert kisajtolok a kulacsomból. Már elég régen nem izzadok, nincs mit. De legalább nem a lábammal foglalkozok. A Múzslára kb. 50 perc alatt pilickáztam fel, ami nekem nem rossz. Bár nem helyénvaló, de számolgatok: ha lefelé is ennyi, akkor az már egyéni csúcs. Csak épp ott vannak a lejtõk. Sóhaj és nekivágok. Van még néhány kisebb emelkedõ, az egyiken utolérem Ádámot. Kivan a srác és vizet kér, adnék is ha lenne. Megvannak a pontõrök is, nekünk meg a bélyegünk. A következõ szakasz nem piskóta. Szlalom a bokrok között. Észvesztõ, hogy a fák között már kandikál a cél környéke, de mi csak kerülgetjük a bokrokat. Érdemes a láb elé figyelni, mert kõ, gyökér mindenhol. Várom a vendégmarasztaló fát, amit két éve lefejeltem, de nem találtam. Megtalált viszont Carlos, aki szinte berobbant mögém. Nagyon nem lep meg, ifjú titán, kiváló futó. Megbeszéltük, hogy mindketten csúcsidõt teljesítünk, de (mondja) jó belehúzni, mert itt jön Oli is mögöttünk. Eddig eléggé motiváció mentesen kocorásztam, de mit tesz a hülye macsó mentalitás, van cél = meg kell lépni. Hát akkor hajrá. Carlos nem akart elõre menni, de hallom rohan a sarkamban. Lassan kiérünk a fák közül véget ér a cikázás. Fel is lehet pillantani, jobbra Pásztó, balra a mûvelt domboldal téglalapjai látszódnak. Balkanyarral le a meredélyen, egy srác jön szembõl itallal kínált, de az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. Elvétek egy kanyart, Carlos elém vág, majd lezúgunk a patakmederbe. Úgy tûnt õt is megviselte a meleg, mert megállt vizet locsolni magára. Az emelkedõn már én jutottam fel gyorsabban. Innen már csak sprint a célig, valahol Carlos lemaradt. A célban Ispi és Manbo megtapsolt, kedves gesztus az amatõr sporttárs felé. Óriási kora nyári nap volt, sziklák, hõguta, csúcsdöntés meg minden. Megkapom az oklevelet, a kitûzõt és végre leteszem magam, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj