Túrabeszámolók


Téry Ödön emléktúra 50/25/20

bükkjáróTúra éve: 20092009.04.14 10:01:22
Téry Ödön emléktúra 50
2009.03.21.
Táv: 48,9 km (kiírás szerint)
Menetidõ: 9ó 10p
Kellemes napos tavaszi idõ volt.

Ezt a túrát egy ideje már kinéztem, mint az elsõ nevében is 50-esnek nevezettet, amit teljesíteni akarok. Mind a két résztávon már jártam, viszont egybe még nem tettem meg. Most úgy indultam, hogy mindenképpen meg akarom csinálni. Külön jó dolog volt, hogy Tesóm jelezte, jönne velem. Õ valamikor már megcsinálta ezt a túrát, én is imerem az útvonalat - eltévedni nem fogunk. Nem is.
8.15-kor indultunk a Hûvösvölgybõl szikrázó napsütésben. Így ketten beszélgetve gyorsabban fogyott az elsõ 5 nem szeretem km a sok betonnal. Végre beértünk a Remete szurdokba. Rövidesen jött a magashegységre emlékeztetõ emelkedõ a hegy tetejéig. Innen kellemes úton jutottunk a Nagy Szénáshoz. Itt-ott bele is kocogtunk. Pilisvörösvár elõtt már kezdtem érezni, hogy az 50-es miatt nehezebb zsák nem tetszik a térdemnek. Laci térdének meg a kocogás nem tetszett. Innen csak gyalogoltunk, de azt tempósan. Sötét elõtt a célba akartunk érni. A Vörösvári x km beton megint nem hiányzott. Megváltás volt az ep, mert tudtam, hogy végre vége van a betonos városnézésnek. Itt kedves ismerõsökkel találkoztam, kicsit beszélgettünk. Õk aznapra végeztek - a rövid távon voltak. Mi fokozott energia bevitellel készültünk az elõttünk levõ 26 km-re - ettünk,ittunk. Plussz bónuszként a zsák is könnyebb lett. Laci térde az emelkedõkön ezután is jelzéseket küldött. Ez Lacit annyira bosszantotta, hogy (csak föl ne tartson) olyan tempót kezdett diktálni (kétbotos rásegítéssel a fájó lábára) az emelkedõkön hogy annál gyorsabban nem is tudtam volna menni. Így gyorsan kb 1,5 óra alatt Pilisszentkeresztre értünk. Itt volt a kaja pont. Érdekes volt, hogy lehetett választani leves, üdítõ és sör között - nem egésszen egy kategóriák. (Egyrészt azt, hogy leves ÉS üdítõ - jobban megtudtam volna érteni. Másrészt az egyik legnagyobb és leghosszabb emelkedõ aljára tenni a kaja pontot szerintem nem a legjobb megoldás, persze lehet hogy csak így lehetett megoldani.) Mi taktikai megfontolásból az üdítõt válaszottuk. Nem voltunk még annyira éhesek, illetve a leves elfogyasztása bár kétség kívül jól esett volna (jól is nézett ki) az izmok lemerevedésével járt volna. Így szinte azonnal folytattuk utunkat. Egy szuszra fel is értünk Dobogókõre. A Matyi büfében kis vízpótlás, pezsgõtabletta feloldása és menet tovább. Az Ilona pihenõ után mi a Lukács árkot választottuk, mint opcionális megoldást (külön rákérdeztünk az utolsó pontnál). Innen már nem siettünk, mivel a buszt nem értük volna el, a következõhöz meg elég volt kényelmesen menni. Végül fél 17.25-kor állt meg a stopper. A célban oklevél, kitûzõ és a megállapítás várt, hogy egész jól bírtam. :)
A kocsmában beszerzett üdítõ, sör és némi szendvics után a buszon még ülõhely is jutott - tökéletes nap tökéletes befejezése.