Julianus50
Igen kellemes idõ fogad Nagymaros-Visegrád megállóban, igaz nincs olyan ragyogó napsütés mint pénteken, de ez nekem teljesen megfelel. Mivel én Szob felõl jöttem, így nincs tömeg a rajtban, gyorsan le benevezek, de még indulás elõtt nyújtok egyet.
A túra mindjárt egy jó kis kaptatóval indít föl a Szent-Mihály hegyen keresztül a Hegyes-tetõre. Végig futok, 30 perc alatt fel is érek. A gyalogosok igen lojálisak voltak velem, szinte mindenki azonnal félreállt még a keskeny ösvényen is, amikor meghallotta/meglátta, hogy érkezem, nagy köszönet ezért!
A kilátóban szétnézek, majd indulok tovább Török-mezõ felé. Gondolkodtam a 6 órás teljesítésben, de inkább a mellett döntöttem, hogy beiktatok három a túra közelében lévõ csúcsot.
Törökmezõn át Kóspallagig gyorsan telik az idõ ismerõsökkel beszélgetve. Errõl a szakaszról a Békás réti panoráma már két éve is megfogott, most is csodálatosan néz ki a Magas-Börzsöny. Összességében elég sok a sunyi emelkedõ, így szépen gyûlik a kiírt szintemelkedés.
OKT-rõl lefordulva tartottam a piros sávtól, legutóbb igen rossz állapotban volt, de a jelzésfelújításoknak köszönhetõen tempósan lehetett haladni. A sok kis hupli rendesen ki tud venni az emberbõl. Az utolsó dombtetõn elõtûnik a Márianosztrai medence a Csák heggyel. Bent a faluban már várt minket a zsíros kenyeres pont, én csak fél szeletet fogyasztok jól megsózva, nehogy gond legyen. A kocsmában az ételt még leöblítem egy fél liter naranccsal, és már indulok is.
Nincs hõség, de megérzem, hogy melegszik az idõ, nagyságrendekkel több folyadékot iszom. Az út mentén jól látszik a Nagy-Kopasz, a Nagy-Koppány és a Nagy-Galla. Ez még ma megmászom. A Börzsönyi kék becsatlakozása elõtt utolérem Bátyámat és Bálintot, innen Nagybörzsönyig többször összefutunk. A Koppány-nyereg elõtt jönnek a szokásos dagonyás részek, de simán ki lehet kerülni.
Fönt a nyeregben még nincs pontõr, mindegy visszafelé kell pecsételni. A Kis-Koppány csúcsára nem vezet jelzés, de önszorgalomból fölkaptatok a meredélyen, jó a kilátás bár a csúcs nagytestvére betakar némileg. Lefelé elég sok gondot okoz a szeder, a késõbbi fadöntés és erdõjáró gépek által szétjárt út viszont sokkal problémásabb. Egy ízben még a jelzés letérését is benéztem. Kiérve a Nagybörzsöny széli mezõre a sárkérdés megoldódik, marad a szép panoráma. Gyors pecsételés a templom közelében, aztán nem találom a zsíros kenyeres pontot. Két éve a Bányagazda házának udvarán volt, ott vártam jó 15 percet, mire kiderítettem, hogy 200 méterrel arrébb van, Bátyámék már javában lakomáztak. 3:30-al érkeztem, és már kezdek fáradni. Még két egyéni pontot beiktatva nincs esély 6 órás teljesítésre.
Kifelé a faluból finoman kocogok fölfelé, evés után nem jó erõlködni. Egy csapat túrázó jön szembe. Az aszfaltra rátérve igen jól esik a futás, hamar elérem a letérést, amit szintén végig megfutok, de ismét tévesztek kb. 200 métert.
A nyeregben még mindig nincs pontõr, telefonnal készítek néhány bizonyító erejû felvételt, várok kb. 10 percet, aztán indulok tovább. Sokan jönnek szembe a kék és piros közös szakaszán. Galláig nincs különösebb látnivaló, a Rakottyás tavon kívül, hullámvasutazunk szépen. A hegy elõtti réten szépen látszik a csúcs, nemsokára a kék háromszögön mászok. Olyan meredek, mint amilyennek látszik, de a megéri.
Vissza az eredeti úton. A gyomrom kezd nyavalyogni, idegesíti a Nagybörzsönyi vasas víz íze. Zuvárhoz új kék romjelzés vezet, mindjárt ki is próbálom. A vár maradványaiból alig látszik valami. Egy férfi két kisgyerekkel fémkeresõ detektorral pásztázza a várudvart. Gyönyörködöm a kilátásban, majd leereszkedem a jelzés meredekebbik ágán. Még párszáz méter és a Misa-réten találom magam, de a pontõr sehol. Ismét elfecsérelek kb. 5-10 percet kereséssel, aztán továbbállok. A pont a kisvasút mellett ütött tanyát, ott ahol a jelzés betér az erdõbe.
Egy rövid emelkedõ és kint vagyok a Sukola-kersztnél. Nem esik jól a köves út, piszkosul várom a végét, de a kilátásra nem lehet panasz. Szobon pillanatok alatt elértem az állomást. 6:50-nél áll meg az óra. Elfáradtam tisztességgel, ennyi volt bennem mára. A bizonytalankodás és a tévesztések miatti idõveszteséget sajnálom, a magánkitérõkért mindenképp megérte (mielõtt szó érné a ház elejét, a túra útvonalát végigjártam, ezek plusz kitérõk voltak!). A Galla és a Zuvár jól beleillene az útvonalba, de érintésük ellenõrzése pontõrök hiányában nem megoldható, biztos feszültségforrás lenne, mivel így a túra végén többen hajlamosak lennének kihagyni.
Hamarosan befutnak bátyámék is, meg a pontõrök, így díjazással a birtokunkban elégedett mosollyal térünk haza. Köszönjük a túrát!
|
