Túrabeszámolók


LeFaGySz

csibaTúra éve: 20092009.02.27 14:17:40
LeFaGySz 2009 – Mátra


Ha jól emlékszem, akkor még tavaly a Börzsönyi vulkántúra céljában jutottam hozzá egy írólap méretû papírhoz, amin ennek a túrának az információi szerepeltek. Rögtön felcsillant a szemem, és tudtam, ezt nem szabad kihagynom. Mátrában még úgysem voltam teljesítménytúra keretében, meg amúgy sem sokszor jártam ott, így ez egy kiváló alkalomnak kínálkozott. Szerencsére sikerült megoldanunk a fuvart is, így nem sok gondunk akadt. Egyetlen gyenge láncszem az csakis én lehetek a gépezetben.

Fél hét elõtt begurulunk a rajtban Karesszal együtt. Ketten maradtunk erre a nemes napra. A hóréteg vastagsága is tökéletes, bár ott sokszor szentségeltem és szenvedtem emiatt. Így utólag minden sokkal, de sokkal szebb. A rajtnál összefutok egy – két ismerõs arccal, köztük ott van Zsotyek is, aki ismét a rendezõi – pontõri oldalon dolgozik. Sajnos a túrának vadászat miatt változtatni kellett az útvonalán, és emiatt két szép kis pukli (Káva és Havas) kimaradt a távból. A rendezõi gárda felkészültségét és gyorsaságát mi sem mutatta jobban, hogy kb fél nappal ezen információ kiderülése után a rajtban már az új útvonal szerinti itinereket adják az indulóknak. Benevezünk, majd rákészülünk a rajtra. Szerencsére a vendéglõ nyitva van, így a 7-ig még hátralévõ szûk fél órára bemegyünk melegedni. Ott mégis barátságosabb valamivel. Mondjuk kijönni is rosszabb.

Hetet ütött már az óra, így pontban 07:00:31-kor nekivágunk a távnak. Az elsõk között vagyunk, így nekünk jut az a megtisztelõ feladat, hogy kitapossuk az utat a valamivel késõbb indulók számára. Az elsõ kis titkos pontot majdnem sikerül is benéznünk, szerencsére szólnak, hogy ott van. Innentõl kezdve a ZO-ön toljuk felfelé, mint a vonat egy jó 10-es csapatban. Elõl szépen tapossák az utat, mi meg egyengetjük kicsivel hátrébb. De így sem egyszerû a terep. Nagyon nehéz, és sokszor idegesítõ, hogy az embernek össze - vissza csúszkál a lába. Egy dolog van, ami kárpótol mindenért, és az a csodás idõ és maga a gyönyörû természet. Lenyûgözõ a Mátra. Néhol kis tisztásokon kelünk át, ahonnan a kilátásban is gyönyörködhetünk. Nemsokára elérünk a Z jelzésig, ahonnan már csak egy pár lépés az Ágasvári th. Karesz berohan pecsételni a „vonat” elején, majd zúzunk lefelé. Itt kicsit ellépünk a csapattól, és most már mi vagyunk azok, akik elõl taposnak. Legalább is a nyomokból arra következtetünk, hogy nincsen senki elõttünk. Lefelé a Vándor forráshoz két õz átszökken elõttem, majd eltûnnek. Hamarosan a forrásnál járunk, és majdnem a rossz irányba megyünk tovább. Szerencsére az itinert olvassuk, és ott az áll, hogy irány a szurdok. A fehér szalagokat is nagy nehezen megleljük, és tényleg megyünk le a Csörgõ szurdokba. Hmm, hát hogy is mondjam, kb életveszélyes volt  Seggen csúszás, majdnem a patakban landolás, de leértünk. Amennyire rövid volt a leereszkedés, olyan nehéz. Meg is van az újabb szám, majd toljuk tovább a patakban, kidõlt fákon keresztül.

Z jelzésen balra vesszük az irányt, és emelkedünk ismét. Nekem nagyon nem tetszik. Karesztól le is maradok, de azért még látótávolságon belül van. Falloskút határában egy Kraz méretû autó beterít minket a kipufogó füstjével. Kb 50m-ig nem muszáj levegõt venni. A terep itt legalább már jobb, kemény havas úton folytatódik utunk. Szentkút elõtt óriási a bazársor, de még az összes zárva van. Megvan az újabb pecsét. Innen jön a lejtõ, nagy örömömre. Lefelé annyira nem rossz a nagy hó. Bár Karesz itt is nagyobb tempót diktál, és csak Mátraszentimrén fogom be ismét. A faluban megint együtt toljuk, két öreg nénivel is beszélünk egy keveset, majd leereszkedünk a patakhoz. Az elsõ két futó itt hagy le minket, innentõl veszítjük el ideiglenes elsõ (?) helyünket. Õk félelmetes tempót diktálnak, még fölfelé is kocognak. Szokásos módon én ismét igen csak belassulok az emelkedõn, újabb gyors emberek hagynak le, és egyedül megyek megint. Karesz megvár fent a csúcson, és hamarosan a felvonó hangját is hallani. Már síelnek jó páran a pályán, mi meg óvatosan megpróbálunk lejutni a néhol combig érõ hóban a pálya szélén. Ez is egy rövid szakasz, de gyötrelmes. Kezdem magam igen szarul érezni, de szerencsére egy ideig megint „normálisabb” úton haladunk. Majd temetõ után balra fel, Vörös-kõ kilátó felé. Fent a kilátónál újabb futó hagy le minket. Karesz jóvoltából megismerem személyesen is. Aztán jön egy kis kavarás, és jobbra lezúgunk az S jelzésen. Szerencsére azért hamar észrevesszük a rossz irányt, és nem sokat kell visszamászni, de épp eleget.

Majd ezután jön a szokásos forgatókönyv. Karesz ellép, én szenvedek, de nagyon. Az S jelzésen szinte mindig arra gondolok, hogy én kiszállok Galyatetõn. Így nem fogom bírni. Folyamatosan hagynak le, ráadásul sikerül benézni a szalagos elágazást is. Tovább is mentünk, valahova a régi K jelzésre jutottunk ki, de nekem mindegy volt. Papírom Karesznál volt, így csak bíztam abban, hogy õ nem kavart el, és megvan neki a pont. Galyatetõn fent vagyok 11:15-re. Itt kell egy kis hosszabb pihenõ. Bevonszolom magam egy kocsma szerûségbe, ahol feltankolok, és pihenek egy jó 15 percet. Feladni nem lehet, menni kell tovább. A kis pihenõ egészen helyre hoz, meg azzal nyugtatom magam, hogy a túra nehezén már túl vagyunk, legalább is ha a szint és a megtett út arányát nézzük. Így nincs mese, menni kell tovább. Robogok lefelé pár ember mellé csapódva. A következõ titkos ponton megkapom a papíromat is, szerencsére Karesz leadta a pontõrnek. Lefelé egész kellemes az út. Szinte új erõre kaptam a Galyatetõn eltöltött pihenõ után. József Attila forrásnál megvan az újabb pont, itt betolok egy pezsgõ tablettát, hátha jelent valamit. Valamit talán igen, de fölfelé ismét csak lemaradok a csapattól, de azért nagyjából látótávolságon belül tartom magam. P+ egész tûrhetõen megy, magam is meglepõdök rajta. Aztán Bagolyirtásra vezetõ út elõtt, kb jó 20m-rel bent a turistajelzésen áll egy autó. Azt hittem messzirõl, hogy ez is valami titkos pont lesz. Aztán ahogy közeledtem látom, hogy másról van itt szó. A kocsit ki kéne tolni az útra. Bátor egy ember, aki ilyen autóval ilyen terepre bemerészkedik, gondolom magamban. Még szerencséje is van, hogy épp erre jártunk. Aztán késõbb megtudtam, hogy Jaat volt az. Így már érthetõ a bátorsága  Jó 10 percbe beletelik, mire kb 10-en visszatoljuk az autót az útra. Valaki meg is jegyzi a társaságból, hogy legalább most átmozgattunk más izmainkat is. Milyen igaza van.

Az aszfalton robogunk megint. Jól lehet haladni, és végre nem csúszik össze – vissza az embernek a lába. Bagyolyirtás után még mindig ott csúfolkodik a nagy irtás bal oldalt, bár végül is lehet, hogy ezért irtás a neve. Lefelé zúgunk a Kaszab rétig, de itt nekem picit pihenni kell, így lemaradok. Egyedül kezdek fölfelé mászni a Z+-on csodálatos fenyvesben. Szinte mesél az erdõ. A terep viszonylag kellemes, bár a hó itt is sokat nehezít rajta. De ahogy elnéztem egy – két helyen, csak örülhettünk, hogy hó van, mert alatta néhol látszott, hogy tükör jég. Tóthegyesnél azt hittem, hogy durvább lesz a Zh, de szerencsére tévedtem. Lényegében lejtett. Ezután egy kis négyzet majd plusz és máris Závoznál járunk. A Káva hívogat, de nem lehet arra menni. Mondjuk elgondolkoztam volna rajta biztos, hogy menjek e tovább, ha lehetett volna. Így egyelõre még nem kell választani. A pontõrre eldumálok egy jó 10 percet, közben kicsit regenerálódom. Majd irány Hideg – kút. Kellemes az út nagyon, de itt is 3* meg kell állnom pihenni, kicsit kivagyok. A következõ pontnál, ami már tényleg az elágazás lesz, meglepetés ér. Karesz ott csücsül a pontõrökkel. Begörcsölt. Tanakodunk egy kicsit, hogy mi legyen. Menne tovább a rövidebb távon, de jönne a hosszún is. Én már tudom, hogy innen csak a hosszú lesz nekem. Felajánlom neki a botomat a hátralévõ kilométerekre, és bíztatom azzal, hogy már csak egy durva emelkedõ lesz, fel a Muzslára. Szerencsére nem kell egyedül folytatnom, jön velem. Lecsusszanunk a turistaházig, ahol meglepetésünkre meleg tea és zsíros kenyér fogad. Tényleg spártai az ellátás  Nagyon jól esett, fõleg a meleg miatt is. Itt eltöltünk egy jó 15 percet, teából töltünk eleget a hátralévõ szakaszra, majd nekivágunk.

Nagyparlagig szerencsére gyorsan lehet haladni. A Muzsla is olykor feltûnik a távolban, mutatván magát. Ott Zsotyektól megkapjuk a következõ titkos pontos pecsétet, majd éles jobbkanyarral tovább. Etetõnél megvan a következõ pont, majd a fejlámpákat is elõvesszük, hogy ne a patakmederben kelljen vele küszködni. Elindulunk lefelé egyelõre még lámpa nélkül. Izgalmas ez a rész is, a létrának nem nevezhetõ létrákkal, a jó pár patakátkeléssel, a patak mellett haladó, szinte teljesen leszakadt útvonallal, a néhol dzsungelharccá fajuló elõrehaladással. De szerencsére egyben átjutunk rajta. És világítanak a távoli fák. Micsoda jó ötlet. Elsõ alkalom, hogy egy éjszakába nyúló túrán ilyen szalagokkal találkozok.

Mászunk fölfelé, jön a Muzsla. Szerencsére egy idõ után, ahol letérünk a Z-rõl, sokkal jobb minõségû lesz az út egészen a Kis-Cser kútig. És nem is emelkedik annyira. Meglepõ, de nem panaszkodom. Közben a hó is elkezd esni. A kútnál utolérünk egy újabb társaságot. Mi itt kicsit rápihenünk a következõ szakaszra. Innentõl durvul a terep. Néhol rendes kezes – lábas mászás fölfelé az egyre nagyobb hóban. Fent a gerincen olykor még combközépig is ér a hó, de a Muzsla csak nem akar jönni. Azt hittem közelebb lesz, de végül is megérkeztünk. A pontõröktõl megkapjuk a következõ számot és mellé két cukorkát is. Melegedünk egy ideig a tûz mellett, majd nekivágunk az utolsó 5-6km-nek. Lefelé még egy – két puklin át kell mászni, de a Nyikom – nyeregtõl már tényleg csak zúzás van. A hó is egyre jobban esik, néha alig látok valamit a lámpám fényében. Egy saras rész megviccel, térdre vágódom, de ez már belefér. Hamarosan feltûnnek Mátrakeresztes fényei, aminek igazán nagyon örülök. Egy utolsó patakátkelés a praktikus raklapból lerakott „fahídon”. Itt még csinálok egy fényképet két másik túrázóról, remélem jó lett. Majd benyitok a célba. És igen, vége, megcsináltam! Galyatetõ elõtt nem gondoltam volna, hogy itt leszek 20:55-re. Megkapom a nagyon szép jelvényt és oklevelet a rendezõktõl, egy meleg kézfogás és keresünk két helyet egy asztalnál. Innentõl pihenés és sörök. Szerencsére a fuvar is meglesz hazafelé, így minden tökéletes.

Mit is mondhatnék errõl a túráról… félelmetes volt. Azt hiszem, erre mindig emlékezni fogok. A rendezõi gárda nagyot alakított, csodás útvonalon kalauzolt bennünket végig, még így is, hogy kicsit változtatni kellett az eredetin. A táj gyönyörû volt, és így utólag már azt mondom, hogy ekkora hó bizony kellet. Szóval minden elismerésem! Gratulálok a nagyot küzdõknek!


Adatok (GPSMap 60CSx):
-táv: 58,21 km
-szint: 2500 m