LeFaGySz 47 - Mátra
Hatvan, vasútállomás: Kerek repkénnyel elhagyjuk a mérsékelten fûtött hajnali vonatot, nélkülünk szeli tovább a kilométereket Budapest felé. Gethe úrral rövid konzultációt tartok, hogy befér-e egy Animanó42 még a kocsiba, de aztán nevezett személy leteszi a telefont és mondja, hogy már van neki fuvarja. :) Megérkezik Gethe, mellette Németh Ibolya, és már suhanunk is Mátrakeresztes felé. Útközben néhány tankcsapda és két négysávos szakasz a 21-es fõúton.
Mátrakeresztes, Óvár Sörözõ: rajthely, hatalmas tömeg, Gethe mellett parkol b_feri és sz_zsu és itt van rengeteg rég és nem oly rég látott kedves ismerõs. Vagdalthús és Zsotyek rajtoltatnak, RitaB adja a pecsétet a papírra. Az itiner egyszerû, de nagyszerû, nincs rajta fölösleges sallang: térképvázlat, világosan bejelölt útvonallal, valamint a pontok vonatkozó adataival. Ennyi elég is. Gethe megszólal: "Akkor kiránduljunk!" és elindulunk kirándulni, a fõrendezõ jókívánságaival. :)
Óvár, emelkedõ: kicsit havas, kicsit karcos, de még nagy a lendület. Még nagyjából a faluban titkos pontra lelünk, a piros sáv szigorú követésére int a trükkös elhelyezéssel. Felfelé az út egyszerûen gyönyörû, egynyomos ösvény oldalazik a hegyen, alattunk meredek lefelé, elõttünk meredek fölfelé, jobbra a felkelõ Nap sugarai növelik az entrópiát. A vár kódjának elérésétõl aztán csökken a dõlésszög és növekszik a hómennyiség, egészen az ellenõrzõpontig, ahol másik tollat kell keresnem, mert az egyik elbújt a kabátom bélésében.
Ágasvár, turistaház: a bácsi egyénileg bélyegez nekünk, odakint macskák néznek szúrós szemmel. Lehet, hogy õket is J a a t szervezte be? Érkezik Lutak, majd Vándorköszörûs és Sir Dan. Amíg némi vízzel pótoljuk az elsõ emelkedõn vesztett folyadékot, egy úriember mellettünk gyújt rá, ez okoz némi diszharmóniát. Megoldjuk gyors továbbhaladással.
Csörgõ-szurdok, meredek lejtõ: nyikorognak a fékberendezések, ahogy igyekszem nem rázuhanni senkire a meredek parton. Eddig melege volt a kezemnek az emelkedõkön, most a kesztyû levétele után hirtelen nagyon hidege lett. Kerek repkénynek könnyû, pillanatok alatt leügyeskedi magát és kompromittáló fotókat lõdöz a mezõnyrõl. Itt ér utol elõször Cam Mogó, emlékeztet egy másik túrára, valamikor a nyáron. Nem is tudom, mirõl beszélhet. :)
Fallóskút elõtti emelkedõ: a völgy túloldalán fakitermelõ jellegû traktor próbálja elvonni a figyelmet a hóborította, masszívan emelkedõ útról. Gethe szerint azzal dózerolja bele J a a t a hóba a kispistázókat.
Fallóskút: Tinca utolér minket, aztán el is tûnik valahol elõttünk, mert most éppen nem siet annyira. Hûha. A kegytemplom a Szent-kútnál kissé kiábrándító és nem csak a hosszú sornyi kegytárgyárus pavilon miatt. Aztán minden újra nyugodt, csak az erdõ van és a hó és a Mátra hosszan elnyújtózó emelkedõi.
Mátraszentimre: a falu határában kiállunk egy futó elõl, közelebbrõl megnézve Vajonmerrét üdvözölhetjük. Itt még aránylag vidámak vagyunk, innen lefelé vezet az út a Narád-patak völgyébe, jókat derülünk az itiner szövegezésén, melyet Gethe tolmácsolásában hallgathatunk. A felfelén aztán elvész a móka, próbálom visszatartani a kizuhanó tüdõmet.
Mátraszentistván, sípálya: Hevér Éva megüzeni, hogy kiszáll majd Galyatetõn. Ezek szerint még kinézi belõlünk, hogy utolérjük Bubut? Megtisztel. :)
Valahol a Vörös-kõ és Galyatetõ között: Elvis hangolja a gitárt, általában jó kedélyûnek és lelkes beszélgetõnek megismert társaságunk mély kussban kaptat az állandóan emelkedõ úton. Alapvetõen nem élvezem, hogy a bakancs tapadási súrlódási együtthatója körülbelül az elméletileg lehetséges minimum környékén jár. Azért, észak felé fantasztikus a völgy és a kopár fák között is élvezhetnénk némi kilátást.
Sárga sávról szalagozásra való letérés: nem, nem, nem akarok felmenni. Pedig ott van az ellenõrzõpont. Mondjuk, jobb ez a hirtelen arconcsapós emelkedõ, mint a sunyin elnyújtott.
Galyatetõ, kilátó után a lépcsõn lefelé: egy napszemüveges férfiú megszólal: "Hajrá, Gethe!" Asciimo az és becses családja, azon gondolkodom, hogy a kényelmes babakocsiban fekvõ kisgyermekével gondolkodás nélkül helyet cserélnék. :)
Galyatetõ, utolsó érintkezés a civilizációval: találkozunk Budai-H.G.-val, Gudlukinggal, Joeyline-nal és még sok sporttárssal. Betolunk egy-egy tányér levest Repkénnyel, Gethe hamburgert és palacsintát választ. Muszáj valamivel helyreállítani megtépázott lelkesedésünket, most tartunk a táv harmadánál. Öt óra elteltével. Lefelé megújult erõvel és vidámsággal zúzunk, egy kanyarban Tibet õrzi a titkos pontot, valamint némi kólát, amivel megkínál. Köszönöm megint!
Nyesettvár elõtti rész: Gethe mutatja, hogy ott van a Várak a Mátrában mozgalomhoz a kód. Majd legközelebb.
Szalajkaház: most elhagyjuk a völgyet, ahol a patak különleges jégpáncélt növesztett. Irány a Téli Mátráról ismerõs szakasz, megint felfelé. Olyannyira fel kell menni, hogy az már fájdalmas, ráadásul az út igen nehezen járható. A bakancsom oldaláról lerúgok egy jégdarabot, majd rájövök, hogy nem kellett volna, mert a jéggel együtt a külsõ borítás egy jelentõsebb darabját is eltávolítom. Beizzadni ebbe a bakancsba már nem fogok.
Kis-Átal-kõ alatti farakás: Gethét megvárjuk, azt mondja, rosszul érzi magát, menjünk tovább nyugodtan, majd meglátja, mi lesz. Kicsit nehéz szívvel, de elindulunk. Remélem, hogy nem adja fel.
Bagolyirtás, mûút: száguldás, végre. Még a jelentõsnek mondható autóforgalom sem tudja letörölni a vigyort az arcomról - ami aztán ráfagy a Tót-hegyes felé. :) A kilátás pedig csudaszép az irtástól, alattunk terül el a fél Mátra, a panorámát masszív, magas hegyek határolják le. Ide is vissza kell jönni.
Kaszab-rét: félreállunk inni, megelõz két hölgy sporttárs, kirándulónak túl gyorsak, egyiküknél meg táska sincs... ja, mégis van, a kabát alatt. Innentõl megint alig járható út, a porhó alatt tükörjég lapul, az emelkedõ a szokásos hosszan elnyúló. Némileg kárpótol a mesebeli fenyõerdõ a sûrûn behavazott ágakkal.
Tót-hegyes oldala: megállunk enni-inni, mert muszáj. A teafilter szétázott a termoszban, kissé sûrûvé téve a még mindig meleg italt. Az út minõsége vajon tényleg kezd javulni, vagy csak hallucinálok?
Závoz: az ott a Havas? Nem, az ott még "csak" a Káva. Kicsit korábban húzott el Sistergõ, fellelkesülve attól, hogy rövidesen a két táv szétválása következik. El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbülök, hogy az út már régóta tökéletesen járható és nem hûti a hó a lábamat. Erõsen alkonyodik, az erdõ aljában már csak az emléke él a napsütésnek, a kirakott láthatósági mellény-csíkok jól tájékoztatnak a követendõ útról.
Hideg-kúti-nyereg: tábortûz, tea? Egymásra nézünk Repkénnyel: jó helyen járunk? Ez mondjuk nem ellenõrzõpont, csak regisztrálják ittjártunkat, ha nagyon akarnánk, még a hosszútávon is mehetnénk. Nem akarunk. A kedves pontõr hölgy elmondja, hogy már alig van hátra némi szintemelkedés. Írunk üzenetet Gethének a hóba, hogy mikor jártunk itt. Utolérnek azok a sporttársak, akikkel Galyatetõn ültünk egy asztalnál, mondják, hogy Gethe utolérte õket Závoznál. :)
Valahol felfelé a Vörös-kõ-bércre: az elõzõ hegyrõl még csodálatos, szürkületi kilátást bámulhattunk. Körbe a hegycsúcsok körvonalai, alant Mátrakeresztes fényei. Félelmetes volt és egyben lenyûgözõ. Még élveztem is. Most viszont véget soha nem érõ kaptatón próbálunk haladni, alig talál kapaszkodót a bakancsom a havon, a terhelés alatt pirosan villog a fejemben egy lámpa. Elvis nagykoncertje a Muzslán áthallatszik ide is.
Valahol lefelé a Vörös-kõ-bércrõl: végre, lehet menni. Repkény a Mátrabérces emlékeit meséli, én elharapom a számat a nagy sietségben. Hull a hó, a lámpa fényénél mintha minden megcsillanó hópehely egy-egy távoli fejlámpa fénye lenne. Pedig nem az.
Mátrakeresztes, Csörgõ-patak: még egy kis móka, nem vesszük észre a letérést és kapaszkodhatunk vissza az úton. Két hete bõven elég volt a jeges patakon átkelésbõl. Beérünk végül a célba. J a a t lelkesen üdvözöl, itt is, most is nagy köszönet jár a rendezõségnek a túráért, mert profi módon sikerült lebonyolítaniuk. RitaB és Lutak szorgoskodnak a gépnél, Tibet írja az okleveleket. VadMalac mesél a hosszútávon szerzett élményeirõl, látszik a szemén, kissé elfáradt. :) Bell Sándorék megüresedõ asztalához ülünk le, a pincérnõ Repkénnyel közösen, kettõnknek hoz egy hatalmas dézsányi levest, felfaljuk. Közben megérkezik Gethe úr, alig tíz perccel utánunk, majd odaül hozzánk Vándorköszörûs is, õ a legvidámabb. RitaB odacsempész egy kis kekszalámit ;), meg nem engedett szolgáltatás címén. Aztán Gethe úr vezetésével, SzLA1 és Szendrei Feri társaságában útra kelünk.
Hatvan, vasútállomás: gyorsvonat érkezik Budapest, Keleti pályaudvarról a negyedik vágányra. Felvánszorgunk rá, Repkény cipõjében és az én bakancsomban tocsog a víz. Forgatom a díszes jelvényt a vonaton és arra gondolok, hogy jövõre is el kell jönni...
Köszönöm szépen a társaságot Kerek repkénynek és Gethének, továbbá elnézést kérek, amiért nem voltam kellõen szórakoztató útitárs. Nagy köszönet jár megint Gethének, amiért lehetõvé tette az eljutást a túrára és a visszajutást onnan, nélküle ez szinte megoldhatatlanul nehéz lett volna. :)
-Kékdroid- |
