Túrabeszámolók


Barcika

Pap GáborTúra éve: 20092009.02.17 12:06:46
Barcika65

Elérkezett az elsõ teljes túrafutásom évfordulója. Barcika volt az elsõ olyan túra, amin azzal a szándékkal indultam, hogy ha lehet végig, de legalábbis amennyit bírok megfutok belõle (2007 õszén már volt 1-2 bíztató kísérletem). Jó alkalom ez a visszatekintésre, hova is jutottam ezen idõ alatt. Akkori idõm 8:37 volt.

Jó formában éreztem magam, az elmúlt hetek eredményei egészen bíztató folytatással kecsegtetnek (ha nem üt be valami hosszú árvíz, vagy kiküldetés, mert akkor lõttek az egésznek). 7:15-kor indultam, azzal a motivációval, hogy 7 órára bálba megyek Budára és mindezt tömegközlekedéssel kell megoldani. A bemelegítõs indítást a szûk idõkeret ellenére sem vagyok hajlandó elhagyni, a túl erõs kezdés eddig mindig kamatostul nyújtotta be a számlát. A havazás finom hólepellel borította be a gyengén megfagyott saras utat, de jól lehetett haladni. Arra már lelkileg felkészültem, hogy visszafelé a fagy már kienged és a Nyír-völgy utáni hullámvasút kemény lesz.

Bükk-tetõre kb. 5-10 perc elõnnyel érkeztem a tavalyhoz képest, Bánhorvátira pedig stabil 15-20 perccel. Menet közben elhagytam két futót, egy harmadikkal pedig kerülgettük egymást. Idén a pont egy másik kocsmába költözött, itt már teát is lehetett inni. Kihasználtam a lehetõséget, télen nagyon jó a meleg ital, mégha idõt is veszt emiatt az ember. A másik futó nem élt a lehetõséggel, csak a Damassa-szakadéknál értem utol. Sajnos a szakadék olyannyira járhatatlan volt, hogy az utat idén csak annak peremén vezették el, de innen is szép látványt nyújtott. A Kék sávig innen együtt futottunk Tamással, majd a lejtõn én kissé megléptem és Bánhorvátiig külön mentünk. A frissítõponton gyors üzemanyagpótlás és nyomás tovább, immár véglegesen együtt. A tempó jó, 10-11 közötti, de most kezdõdik a tánc.

Mályinkáig kellemes az aszfalt, egészen a Csondró-völgy bejáratáig nincs gáz, Na de utána! A patak jól meg volt áradva, bot nélkül sokat kellet volna ügyeskedni, hogy száraz lábbal átjussak, nekem meg nem volt ehhez kedvem, így ahol nagyjából jónak láttam, ott átmentem/átugrottam. Ennek megfelelõen kb. 10x léptem a patakba, ami igazából csak elsõre kellemetlen, utána csak zavaró. A megáradt patak mellé kisvártatva kidõlt fák és egyre nagyobb hó is társult (A fennsíkon mintegy 20 centis volt már). A Mária-forrás elõtt végül toronyiránt kivezettek minket egy közeli dózerútra.
A Fennsík felé közelítve egyre jobban látszott a szélvihar pusztítása, mint egy korlátozott méretû atomcsapás. Hihetetlenül megváltozott a táj arculata. Látó köveknél beértük Rusht, majd nemsokára a frissítõponton tömtük magunkba a zsíros kenyeret.

A házból kijövet szembe jött Papp Gergõ, Örvénykõ alatt pedig már be is ért minket. Én azt gondoltam kicsit beszélget Tamással, aztán nyomja is tovább, de végül maradt. A Harica völgye kemény volt egyszer sikerül is burnyákolni egy méreteset, de nagyobb baj nem lett. A talpam kicsit kezdte kidörzsölni a mamusz.
A hajtûkanyarnál én kissé lemaradtam, kavicsot bányászni a cipõbõl. Leültem egy rönkre, de egybõl elkezdte húzni a görcs a belsõ combomat. Lélekben már úgy készültem, hogy a hátralévõ távot egyedül kell nyomni, de a hátrányomat sikerült fokozatosan ledolgozni, végül az elhagyott szõlõhegyen ismét összeálltunk. Tavaly nagyon utáltam az aszfaltos szakaszt, metszõ hideg szél miatt, most szerencsére csak a hó hullott. A presszóba beugrottunk pecsétért, meg kóláért. A fél liter kátrány eltüntetése csak nagysebességû videókamerával lett volna látható.

Nekigyürkõztünk a maradéknak. Ez valahogy mindig megvisel idegileg, most is kezdtem már csoffadozni. Nyír-völgy után Tamás meglépett, csak az Ebecki-tetõnél érük utól, Gergõ pedig idõnként le-lemaradt, de végül megint összeálltunk. Ezen a szakaszon tavaly már rendesen szenvedtem, nem is futottam meg minden púpot. Idén is szenvedtem, meg a sár is jó nagy volt, de mindent megfutottam. Ebecki után már csak díszlépésben be kell masírozni a célba, bár a hegyrõl ereszkedés még tud idõnként kellemes meglepetést okozni. A Buszvégnél még bevártuk Tamást, és 7:23-as idõvel (Gergõnek 5 perccel jobb) értünk célba.
Kemény futás volt, kemény terepen, ki is voltam a célban, de megérte. Zuhanyzás után Gergõék elvittek Miskolcra az állomásra, amiért még egyszer óriási köszönet!

Nagyon a szívemhez nõtt ez a túra, mindenkinek csak ajánlani tudom, a 65-ös táv adatait meghazudtolóan kemény tud lenni. A szervezõk idén is kitettek magukért, jó az ellátás, jó a szalagozás, látszik, hogy foglalkoznak a dologgal. Ha tehetem, jövõre is jövök!