Túrabeszámolók


Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúra

vaddinoTúra éve: 20092009.02.10 08:08:05
Börzsöny Éjszakai Teljesítménytúra-ismertebb nevén „dögöjjmeg”

Kismarosra érkezünk a BeugróLánnyal Margita40 után,ahonnan K.Robi vitt ki Kemencére,a rajtba.A fuvarért,és a csomag/autó megõrzésért utólag is köszi neki.
A rajt a Kõrózsa vendéglõben volt,ahol több ismerõst is felfedeztem-BuBúr már falatozott=),és Bálintot is üdvözöltem.Egy presszó kávé mellett csatoltam fel kamáslimat-horribilis sárra készültem.

nevezünk,18:10 kerül a „kincskeresõtérképre”,és nekivágunk a hegynek.Akad is sár,de sokkal kevesebb mint gondoltam.Rendesen haladok a Magosfára felfelé,sokáig lámpa nélkül megyek,mert gyönyörû a holdfényben fürdõ erdõ.egyszer megállok kicsit,ekkor hagy el BeugróLány,innen másokkal beszélgetve darálom a hegyet.Bele-bele kocogva elõzök lassabban haladó fújtató alakokat,ittmár mindenki szótlan körülöttem.Végre,egy elég kemény emelkedõ végén változik a táj.Hófoltok tarkítják a talajt,és a szél is feltámad.A hóba markolok,azt nyomom a homlokomhoz-kicsit túlhevültem.Utolérem BeugróLányt is,a pontra már együtt érkezünk,tüzet fotózunk,és iszok kicsit-1:45alatt megvan az elsõ szakasz.Remek.

Komoly hórétegben haladunk tovább,a piros sávon lefelé.Itt be kell vágnom elemózsiám jelentõs hányadát,ami két sóskiflit jelentett.Ami a Rakottyás-völgyben fogadott,az minden elõzetes várakozásomat felülmúlta.Minden olyan vájatban,amin lejtett,víz folyt lefelé.megpróbáltam átkelni a patakon száraz lábbal,lehetetlennek tûnt,hiába kerestem másik átkelõhelyet.A többiek látszólag ezzel nem foglalkoznak.én csak ülök a kövön és nézem a vizet.Végül rászánom magam,és belépek a pontõrök által javasolt kõre,ami 2-3 centivel a rohanó víz felszíne alatt volt.megtorpanok a kövön,és eszembe villan az a három betû,amiket láttam lefelé jövet egy fára vésve:HÍD.A hideg víz csumára átáztatja a cipõmet,mit neki gore-tex meg impregnálás.Továbblépek,jobb láb másik kõ,bal láb fatörzsre,ami már stabil volt,és part.Egy megvan.Akkor még nem is sejtettem,hogy még vagy 10 van hátra. Aláírás begyûjtve,idõ:2055,mehetünk felfelé.PirosHáromSzög-Pogányvár felé.A háromszög jelzések ugyanúgy rosszat sejtetnek a Börzsönyben,mint a Mátrában a ….vár végzõdések.

Sok patakátkelés volt.Több,mint gondoltam,több mint egészeséges,és több mint szükségszerû lett volna.A legjobb jelenet,amikor állok egy kövön,a patak(folyó?)kellõs közepén,a túlpart másfél méterre,alattam pedig a térdig érõ víz zubog lefelé.Volt olyan is,hogy csak a sarkam csattant bele kevés vízbe,mégis mindenkit lepacsáltam magam körül.Volt hogy magam akartam egy fejemnyi kõbõl „hidat” eszkábálni,de ahova bedobtam,ott egyrészt elmerült,másrészt sûrû kopogás-csattogás kíséretében a víz egészen egyszerûen elsodorta.Bedobtam egy nagyobbat.Azt is.---.Végre,a sokadik átkelés után,megérkeztünk az igazi kaptató aljába.Ez tipikusan az a fajta volt,amin csak az ember talpának a legelsõ hányada érinti a talajt.aztán kicsit lett csak enyhébb az emelkedõ,így érkeztünk a kaszáló alá.Itt találtam egy kicsike padocskát,amire lepihentem vagy két percre.A pogányvári kaszálót magunk mögött hagytuk,majd érezni kezdtem egy durvább holtpontot.Egyre több lett a hó,Pogányvár után már felhõben haladtunk,a látótávolság 20 méteren belülre zuhant hirtelen.Ekkor valamin megcsillant a lámpám-találtam egy kitûzõt az egy héttel korábbi „Fel a Csóványosra” túráról.BeugróLányt végig azzal hergeltem,hogy még ide meg oda megyünk,meg hogy még ennyi,meg annyi eddig meg addig.GPS közben be volt kapcsolva,mert viszonylag pontosan tudtuk mennyi van hátra a csúcsokig.
Ekkortájban hangzott el egy ilyen párbeszéd
- Már csak 250 méter van a csúcsig! -én
- Na ennek most örülök, hogy mondtad! -BeugróLány
…szünet…
- Igen, de szintben gondoltam!...

Szóval elértük a Csóvit végre,2240kor megkaptuk itt is az aláírást.Kávéval(!) kínáltak,köszönöm,ugyse sokan ittak még kávét a Csóványos tetején,este háromnegyed 11kor.Egy teát is lenyomok,meg kevés pogit vagy mit,aztán nyomás neki a lejtõnek.Máté ért minket utol,aki eddig 50 percet hozott rajtunk-tud ám menni rendesen.Az Égés-Bérci titkos pont Becherovkával kínált,amit nagy duzzogva elfogadtam-ez a kávéval karöltve végleg átlendített a Pogányvártól eddig húzódó holtpontomon.Innen minden rendben lett,rendesen haladtunk lefelé,Hol Máté,hol én diktáltam a tempót.Éjfélre érünk le a völgybe,édesanyám pont legbrutálisabb lejtõn volt képes felhívni-itt lett ugyanis térerõ.Közöltem vele hogy még élek,de az életbenmaradási esélyeim minden telefontafülhözszorítós másodperccel komolyan csökkennek.Erre aztán letette.

A ponton világbajnok tea,csoki és pogácsa várt minket,minden jól esett,még a pogit is meg tudtam enni végül.Bellával és Kareszzal is találkoztunk lent a völgyben.Továbbindulva laza emelkedõre számítottam végig.Nos-elég sok volt a trutyi is,de Foltán-kereszttõl egyértelmûen hóban tapodtunk tovább.Hamarabb lett meg a második Csóvi mint gondoltam,3órán belül ismét fennvoltunk a csúcson.Tea még midig volt,nyüzsgés kevésbé.Útbaigazítok pár egyént,akik épp most indulnak Hamuház felé,és elõkapom az Oké zacsis kakaót.Nagyon jól esett.Megindulunk lefelé a Magosfa irányába,ismét hármasban.Az elágazás megvan,csak az a francos piros háromszög nem akar eltakarodni.Végre megvan a leágazó,innen zerge-üzemmódban irány a völgy.Szerpentinezünk,a patak egyre hangosabb,BeugróLány az „egyenesen a völgynek” felfestett kék háromszöget részesíti elõnyben,Máté utánam jön a szerpentinen,és feljebb kelünk át a patakon.Ez a rész kifejezetten veszélyes volt,hiszen az ösvény egyrészt jeges,és a ’gödör’ felé lejt,másrészt semmi sincs,amiben meg lehetne kapaszkodnom.Vagy 4 újabb patakátkelés következett,Mire végre elértük a kisvasút sínpárját,amin aztán még vagy 800 méter következett a Hamuházig.Ott csoki és tûz várt minket,plusz Köszi asciimo-nak az ISZINIK kitûzõjét,aminek az eredetijét sajna sikerült elveszejteni.

0330körül vágtunk neki az utolsó emelkedõnek,fel a piros+ felé a Ksávon.fél óra alatt el is értük a piros+-t,és elkezdtük gyalulni az utolsó emelkedõt.egyre több lett a sár,és úgy tûnt,hogy a Hanák réten egész kis sártenger keletkezett-innen ugyanis nem nagyon tud lefojni a szar.Ráadásul favágók is jártak arra a napokban,így gépeikkel és isteni tehetségükkel sikerült rendkívül érdekes,folyós állagúra,és elképesztõ mennyiségûre dagasztaniuk az anyagot.Annyit mondok,hogy a kamáslim kicsit felcsúszott,és a cipõmbe több alkalommal felülrõl folyt be az áldás…De röhögcséltem,és fennhangon hangoztattam,hogy ez a legeslegjobb része az egész túrának-ezt BeugróLány marha nehezen tolerálta.A legkomolyabb emelkedõ a NHH elõtt kicsit kellemesebb volt,néhol már az ösvényen is tudtam haladni,nemcsak a bozótban.
Még a házhoz vezetõ út volt vicces,ahol a síbusz jár fel-az a szép kõvel szórt utacska.Izomból le volt fagyva.Olyan durván,hogy rálépni nem tudtam.Mellette egy keskeny havas sávban haladva értük el az utolsó kanyart,majd a terasz alatt a lépcsõhöz járultunk.
Benn a házban meleg az volt,mézekalács az volt,csak info nem,a célhelyrõl.Mindegy,nem volt ez baj,csak mennyünk már lefelé,még 11 órán belül voltunk bõven.A biztonság kedvéért dobtam egy oltári nagy hátast a jégen,alighogy lefelé vettük az irányt.Keresztcsonton lila folt,és a lökhárítók:két fájó csukló.Asszem nálam törvényszerû a NHHrõl lefelé téli úrákon a hanyattvágódás.Grófi út már jól járható,a nyiladék nem kevésbé,és jó tempóban toljuk lefelé a köves-vizes-saras úton..Végre az erdõ ritkul jobbról,aszfalt,sorompó,még aszfalt,és cél 06:05kor.Menetidõ:11:55.

Teljesen elégedett vagyok,és boldog is,hogy a tavalyi idõmnél 2óra40(!) perccel sikerült jobbat mennem.többb mint 3 óránk maradt még a szintidõbõl.Köszönjük a szervezést,minden nagyon jó volt!A túra is csak annyira volt kemény,amennyire muszáj neki.-bár most így utólag máshogy látja az ember.Köszi Mindent BeugróLánynak,és Máténak,és gratulálok minden teljesítõnek!Jövõre ugyanitt megtalálható leszek:D

vaddino