Híd Túl Messze Van 90
Immár harmadjára vágtam neki ennek a nem mindennapi megmérettetésnek.
Szerencsére a munkahelyemrõl korábban elengedtek, így a 16:55-ös IC-t elértem, ami máris 20 perc késést szedett össze. Unalmas vonatút után este 8-ra megérkeztem a szállásra, ahol a futanetes csapat bevett negyediknek a szobájukba, így örömmel nyugtáztam hogy nem kell a WC-ben aludnom a hálózsákban. Persze sok különbség nem volt, mert fûtés az nagy nulla, és szó szerint remegtem éjszaka a hidegtõl. Este még befut hozzánk Anita, majd 5-kor kelünk.
Átveszem a futórucit, majd 6-kor nekiiramodok egyedül a gyilkos távnak még koromsötétben. 3 km után is érek utól embereket, a véleményem az megvan, de inkább csöndbenmaradtam.
Nemsokára elhagyom SC-t és vajonmerrét, akik szintén futva tervezik teljesíteni a távot. Innen én megyek legelõl, sehol egy lábnyom.
Ébredezik a természet, kezd világosodni. Rengeteg nyulat látok átfutni elõttem, majd õzek csapata ébreszt fel reggeli fáradtságomból. Hamarosan mellém szegõdik egy pulikutyus, próbálom lerázni, nem megy. Jó 5 km-en követ, majd lemarad. Röhögtem volna ha jön velem végig :) Elérek az elsõ ellenörzõponthoz ahol teával, és sport szelettel fogadnak. (13 km - 1:13). Gyorsan indulok is tovább, tavaly úgy érzem sokat idõztem a pontokon, és elég hamar lemerevedett a combom.
Algyõ ébredezik, a lakosok a redõnyt húzzák föl, a koránkelõk fát aprítanak.
Elérem a hidat, uzsgyi át, majd örömmel látom hogy a P- jelzés még megvan a túloldalt. El is indulok rajta a Tisza másik oldalán visszafele. Sehol senki, se elõttem, se mögöttem. Hosszabb aszfaltúton haladok, majd ismét a gát következik. Elképesztõ mennyi vadat látok, ennyit talán még életemben nem figyeltem meg. Komolyan, legalább 40 õzet és megannyi nyulat láttam ezen a nap. Ezen gondolkoztam útközben, hogy nem annyira nagyok ezek az ártéri erdõk, mégis mennyi lakó elfér benne.
Jobb kedvre is derültem ezáltal, mindig tartogatott nekem valami újat a természet.
Osztok-szorzok hogy mikor érhetek a második pontra. Mögöttem messze egy futót vélek felfedezni, irdatlan tempóban jön. (gyaloggaloppra, vagy zilacira tippeltem, de zilaci nem volt itt).
Elérek a második pontra. (31 km - 3:07). Itt almát kapok, majd sietek gyorsan tovább. Hamarosan utólér a futó. Helybeli, ismerjük egymást tavalyról, õ 60-ast ment a barátjával, most bepróbálja a 90-est. Elképesztõ tempóval távolodik, nem is értem hogy lehet így menni ilyen hosszú távon, de a siker õt igazolta utólag.
Rengeteg vadat látok továbbra is, csak reménykedek hogy a távolban levõ vadászok nem vélik felfedezni õket.
Elérek a harmadik ponthoz (45 km - 4:34). Kicsit fárad már a futómû, a combomat elkezdtem érezni. Az a nehéz ezen a sík terepen hogy csak egyféle izomcsoportot vesz igénybe, de azt nagyon. Jobban szeretek hegyen gyalogolni vagy futni.
Kicsit pihenek a ponton, majd irány Makó, a 60-as táv célja.
Sosem akart végelenni ennek a résznek. Szó szerint berobbanok az ellenörzõpontra, majd nekiállok kenyeret majszolni, és kérek egy magnéziumot, mert nem éppen a legjobb állapotban van a lábam.
Újságírók jönnek. Kérdik hol van a 90-es futó. Itt lennék, mi a probléma? Interjút készítenek velem hoppá :) Készségesen válaszolok a kérdésekre, és jól esik a kedvességük. Viszont ez a 20 perc kajálással együtt pont elég volt arra hogy lemerevedjek. Nehezen indultam tovább, itt még így álltam: (57 km - 5:50)
Ehhez jött a 20 perc pihenõ. Nehezen rázódtam bele ismét a futásba. Átérek a Makói hídon, fotóznak, videóznak :) Sajnos most 20 km jön ellenörzõpont nélkül, ez a szakasz szétrombolta az idegeimet. Vagy 3 km-t gyalogoltam, nem ment semmi sem.. Elõznek meg a futók, szerencsére õk csak a rövidtávon vannak, így továbbra is második helyen haladok. Néha erõt veszek magamon, belekocorászok, de amikor elhagynak a rövidtávon induló futók, úgy érzem mintha gyalogolnék. A gyalogosok sem akarnak közelebb jönni, hát igen.. Megöl a magány :-)
Késõbb utólér gyaloggalopp (M.Béla). Megállunk beszélgetni kicsit, gyalogolunk, majd futást imitálunk. Béla nemsokára ellép, õ még bírja. Mondjuk Terep 100-as 10. hely, meg Ultrabalaton.. Árulkodó számjegyek. Elérem az utolsó pontot (77 km - 8:44).
Nem is jöttem annyira rosszul. Pedig útközben már 5-ös átlaggal számoltam, és semmi kedvem nem volt futni. Megiszom a finom teát, majd nyomás tovább. Nehezen melegedek be, eleinte a futás-gyaloglás kombinációt használom, majd sikerül ismét futómozgást végeznem. Bár belegyalogoltam jópárszor, nem haladtam így sem olyan rosszul. Elérem a várva-várt hidat, majd erõt gyûjtök a semmibõl, és innen lendületes futással beérek a célba. 90 km - 10 óra 17 perc
Érdekes hogy szellemileg annyira nem készültem ki, viszont fizikailag K.O voltam :)
Úgy érzem hogy háromszor bõven elég volt teljesíteni ezt a túrát. Gátfüggõ már nem leszek..
Gratulálok minden teljesítõnek! |
