Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

krajoramaTúra éve: 20092009.01.12 09:38:14
Wass Albert 44

Minden arra buzdított, hogy eljöjjek a túrára: az idõpont, a táv, a kalandos beszámolók. Ráadásul egy erdélyi születésû ismerõs is mondta, hogy szivesen jönne. Kihagyott ugyan másfél évet sportolással, de ezt végül jobban bírta mint én. Persze aki a Havasokban tolta, az nem ijed meg egy kis húzódástól.

Reggel hatkor indultunk autóval Budapestrõl, ahol épp szmogriadót fújtak. Szerencsére pont páratlan a rendszámom, úgyhogy nyugodtan mehettünk. Arra lennék kiváncsi, hogy aki kitalálta a páratlan nap - páratlan rendszám, páros nap - páros rendszám dolgot; gondolt-e a 31., 1. napra ? Úgy terveztük, hogy 7-re kiérünk Verõcére és elindulunk hamar, hogy ne kelljen sötétben menni. A 12-es úton aztán olyan köd volt, hogy alig lehetett látni.

Végül 7:30-kor, viszonylag rövid várakozás után nekivágtunk. Kicsit fáztam, de a Borbély-hegy jól felmelegített, na meg a kis erdélyi házipálesz. Kár, hogy én vezettem, többet nem vehettem magamhoz. A következõ Kõ-hegyre már jól belejöttünk, meglepõen hamar fent voltunk a tetején. Itt se volt még sajnos kilátás, alattunk minden ködben úszott, de ez is szép volt.

Nógrádba érve kisütött a nap és láthattuk a várat is. Nagyon jól nézett ki ahogy a táj fölé magasodott, ide még vissza kell jönnöm melegebb idõben is. A Fatornyos fogadóig - Királyrét mellett - eseménytelen volt a túra, javarészt havas erdõben vitt az út. A fogadóban aztán kellemes meglepetés várt, kaptunk meleg gulyáslevest és forralt bort. Megérte a negyedóra-húsz percet, amit rászántunk, mert nagyon finom volt és rengeteg energiát adott. Ezért külön köszönet a rendezõknek!


Átrongyoltunk Kóspallagra, az itteni ponton éppen csak pecsételtünk, betoltunk egy csokit és nekivágtunk az utolsó nagy kaptatónak. Itt lehetett, hogy meghúztam a jobb lábamon a sípcsont elõtti izmot. Innét kezdve nem igazán mûködött a bokám, illetve mûködött, de mocskosul fájt. De nem volt merre, csak elõre, úgyhogy próbáltam kímélni és továbbmentünk.

Az utolsó pont elõtt egy nagy réten kellett átvágni, jelzés nélkül. Illetve voltak elvétve A4-es papírok. Mi még szürkületben értünk ide, és egész jól tudtunk tájékozódni, de kiváncsi vagyok, hogy mi volt azokkal akik már sötétben jártak csak itt. Mondjuk tájolóval nem túl nehéz a dolog, de a leírásban a "könnyûfém szerkezet", "kövesd a villanypóznákat" dolgot nem értem. Sötétben hogy lehet ezeket látni ? Na mindegy, végülis a lábnyomokat is lehetett követni.

Éppen ránkborult a sötétség, amikor beértünk Verõcére, itt meg már az utcalámpák adtak annyi fényt, hogy ne kelljen az elemlámpát használni. Kicsit sajnáltam a dolgot, mert pont az elõzõ napon vettem egy frankó ledes lámpát. Sebaj, megyek majd éjszakai túrára :) A cél elõtt még meg kellett mászni a templom dombot, ami rövid, de kegyetlen erõpróba. Persze számíthattunk volna rá, de itt már csak a cél lebegett a szemünk elõtt.

A célban aztán pont befértünk a házba , és melegben megvártuk, hogy ránk kerüljön sor. Sajnos a kitûzõ már elfogyott, amikor mi beértünk. Nem csodálom, olvastam, hogy tavaly 73-an indultak, most meg több mint 600-an. Nem hiszem, hogy erre lehetett volna számítani. Nekem postán is jó a kitûzõ...

Nekem nagyon tetszett a túra, remek volt az útvonalválasztás, kifáradtunk, de nem döglöttünk bele, szóval csak gratulálni tudok a szervezõknek. A vége 9:30 lett, ami jobb mint a 10 óra, amit eredetileg számoltam, még úgy is, hogy megálltunk kajálni.

bye, krajo