| Köbarka | Túra éve: 2009 | 2009.01.10 11:34:11 |
|
|
Bemelegítés Fóti Somlyó 35.
Ráhangolódás BUÉK 20.
A két évvel ezelõtti jó sikerült, a pontok és utak egy kivételével jól ismertek.
Két térképpel, leirásban levõ kiegészítõ térképekkel, elengendõ elemlápma készlettel a hosszabb túrára jelentkeztem.
Fagy, de nem fáj a térdem. Induláskor imerõsöktõl érdeklõdöm, hogy hosszú vagy rövid. A válasz hosszú, de olyan hosszan készülõdtek, hogy nem vártam meg õket. Általában ilyenkor csapódik az ember más társaságokhoz. Az elsõ csoport jó ütemben indul, tudom is a tempót tartani, de a meglepetés pontot a kerités mellett továbbhaladva akarják megközelíteni. Elhagyom õket és elindulok a Meszes-hegy irányába. Nem nehéz pont, de a következõ Ilona-lakhoz segítséget kérek. Már voltam ott, de az versenyen és tájfutó térképen volt. Bízom térképolvasási tudásomban.
A Budai 50 útvonálától megyek befele, majd elhagyva azt egy kerítéshez érek ki. Többszöri szemüveg és térképcsere után visszafordulok a kiindulási ponthoz. Még mielõtt kiérek jött egy fiatalokból álló csoport jön szembe. Vezetõjük elég jól olvassa a térképet. Csapódok ismét, de "eltéved"-nek. Vissza a kerítéshez. Szembe jövõ két túratárs útbaigazít. Két mély levegõ és komolyabb térképolvasás után rátérek az ismert gerincre ami kimegy az Ilona-lakhoz. Már sokan voltak ott, és felrémlik, hogy rossz irányba kezdtem a kört. Harmadik órában vagyok, de még látok reményt a szintidõn belüli teljesítéshez.
A meglepetés pont tájékozódás szempontjából egyszerû és utána már az ismerõs részek jönnek. Nagyszénás (elõtte egy kis ködcsomóval), Alsó-Zsíroshegy (karácsonyfával és zenélõdobozzal), Felsberg, majd kaptató a Nagykovácsi földekhez. A kék túra útvonalán csoport jön szembe akik a Kálvária dombot keresik. Magammal viszem õket a bozótoson keresztül. Lehet hogy szidtak, de sokkal hamarabb odaértünk.
A nagy kerülõnek kezdtem. A Kálvária hegytõl a Vihar hegyig sok túratárs jött szembe, az ismerõsök hangja is. Sajnos a Vihar-hegyen már nem volt számomra csoki. A Homok dombon a pecsétpárna leesett. A Fazekas-hegy után aszfaltozott úton fel a Hosszúerdõ hegyre és végre meleg tea. Elvitelre is. Az idõ szûkös, de most már nem adom fel, innen úgy is visszafele megyek.
Hosszabb átmenet következett, amire külön figyelni kellett. A térkép segítségével reggel 6 órára sikeresen felértem a Szarvas-árok szélére. Rövid számolgatás után úgy éreztem, hogy másfél óra elég lesz a Nagy-Kopaszon keresztül beérni Nagykovácsiba a célba. Feltéve hogyha a keritést megtalálom, amit közben lebontottak. Ott álltam az erdõ közepén, a tájolóm otthon nevetett, és vártam a pirkadatot, hogy legalább nagyjából meg tudjam állapítani merre van kelet. Térerõ nulla. Sacperkb ráálltam egy enyhén felfele menõ útra és amikor elértem a piros csúcs jelzést a telefon is megszólalt. Nejem hiányolt. Kértem jelezze a késésemet a rendezõknek.
Hét órakor Nagy-Kopaszról még helyszini tájékoztatást adtam a páromnak a kihûlõben levõ tûzrakásról és a csendes tájon leballagtam Nagykovácsiba.
Reggel 1/2 9. A takarítónõk köszöntése után, hiányolva egy kis megértõ mosolyt, egy pár korholó szót, a pavlovi megerõsítést, a szikrázó napsütésben elindultam hazafele.
Jövõre ?
Igen, jövõre is eljövök.
Valszeg a másik irányba kezdem. |
| |
