Túrabeszámolók


A Budai-hegység távoli csúcsai

VagdalthúsTúra éve: 20092009.01.04 19:46:54
Évnyitás - Budai-hegység távoli csúcsai

Elõször voltam ezen a túrán, de már izgatott, milyen is ez, mindenki emlegette, mekkora buli -persze ez relatív, alapvetõen nem bulitúráról van szó, csak az élmény miatt-, szóval már sebtiben elõneveztem, elsõként, így meg is kaptam a 2-es rajtszámot :-)

A terv az volt, hogy este hatkor indulunk Jámbor társaságában, a helyszínen kiderült, hogyhárman megyünk, laci069 is csatlakozik, ennek örvendeztünk. Elvileg összekattintottam egy tracket a csúcsok ismeretébem, amit a mûszerre töltöttem, és ez sokat is segített, de két dologgal nem számoltam: a meglepetés-csúcs hollétével, ami persze, a Perem-hegy személyében, a körvonalamon kívülre esett, továbbá, hogy amit gondoltam Kálvária-hegynek, az nem a Hegedûs-Róbert-emléktúráról ismerõs csúcs, hanem a Kálvária-domb, szintén ezen túra közelében, de egész máshol. Viszont ott volt a csapatban Jámbor, aki már nappali bejárások alapján, nagyondinnye segítségével összerakott egy tracket és egy jó adag személyes tapasztalást, és laci069, aki nem elõször vesz részt az álmatlanok újévi fagyoskodásán. Belõttük, hol is lehet ez a Perem-hegy, aztán az elõzetes tervemhez képest -Meszes hegy az elsõ, Nagy-Szénás az utolsó- elõször a Nagy-Szénásra mentünk fel, onnan a Kutya-hegy nyergén át a Perem-hegyre, ami könnyen meglett. Innentõl a kör már logikusan adta magát az óramutató járásával ellentétesen.

Gondolkodtam, mit csináljak: két pulóver és ujjatlan kabát, vagy vastagabb ujjas kabát és egy pulóver? Elõbbi verzió gyõzött, és jó döntés volt, mert nem dunsztolódtam be, miközben a fûtött plébánián várt a meleg kabát hajnalban.

Minden havas, deres, a sötétséget a hold, a hó, a pontõrtûz és a mindenfelé jövõ-menõ fejlámpák törték meg rendre. Már az elsõ 5-7 km-en ráéreztem az ízére, miért is vannak oda ezért a túráért. Tényleg pazar hangulata van. A Meszes-hegyre szinte ereszkedtünk a 486 m-es csúcs után, közben csanya és egy futócsapat másodszor húz el ill. jön szembe, cejas szintén, Bubu nem tudom, merre jár, õ a még távolabbi csúcsokra is ráment, a rajtban láttam utoljára.

A Ilona-lakhoz elõször lezúztunk a hegyoldalban, aztán völgy felett oldalazva, na itt már kezdett igazi tájékozódási jelleget ölteni a dolog, aztán megláttuk az ösvényszerû valamit, ahol fel kell menni. Jaj. Innen már mindegy mi volt rajtam, pára száll belõlem, szemüveg le, közben mögöttem lassan döcögõ fények fejmagasságban a meredeken, elõttem szintén, Jámbor jól húzott végig a túrán, aztán csak megvan az Ilona-lak, ahol láss csudát, nyitva a kis vadászház, benne meleg klíma, meleg tea. Most mondja azt valaki, hogy a januári éjszakában egy ilyen élmény nem a túrázás netovábbja! Össze is torlódunk rendesen. 4 csúcs már megvan, és akkor jöhet az igazi támadás, a Nagy-Kopasz. Eleinte csak óvatos becserkelés, de közben már benne járunk a késõben, a csillagok el, helyette köd, és durvít a tél. A hõfok -10 körül mozoghat, és a csúcstámadás az addigi óvatos gyalogsági menetbõl szuronyrohamra vált a meredeken. A csúcson is pattog a tûz, bíztunk benne, hogy nem kell kilátót mászni, hát nem is kellett. Jámbor lekváros palacsintája a legjobb idõben, a legjobb helyen kerül elõ. A cukros táp erõt ad, közben még az egyik korábbi pontõrsátorból kinyújtott csokit is elõkapom. Monotonra vált az est, a Fekete-hegyig egy darabon kevesebb az ember, legfeljebb egy magányos harcos megy el keresztbe. Nem túl gyakori jelenség, a többség csapatban tolja. Aztán ahogy jövünk visszafelé az immár hatodik csúcsunkról, hirtelen ugrik a létszám. laci06 megörökít minket: szakállunk alapján egyértelmû Mikulásokká lettünk, egy ideje tartós a cidri. Az ásványvizem egy palack ásványjég, csak arra jó, hogy ellenõrzõponton kapott forró teát hûtsön, emberi fogyasztásra önmagában nem alkalmas. Még jó, hogy a kólám a zsákon belül, tartalékruhák közt pihent, így a maga mindössze "rohadt hideg"-hõmérsékletével még iható. Remeteszõlõs felé közeledünk, de ezt az útvonalat, a Vöröspocsolyás-hát felé, ahogy látni, csak mi választjuk, mivel szépen a meredeken mehetünk majd fel a következõ pontra. Közben ismét csillagos az ég, pár fokkal enyhül, elkezdem nézni, látok-é hullócsilagot, ahogy ígérték a jelenséget, de csak én hullok: a felfelé bámulás közben borulok egy jót, pont térdre, ez nem kellett. Beérünk Remeteszõlõsre, ismét durvul a hideg. Aztán elérünk a bányához, látni fent a fényeket, basszus, az ott nem csillag, oda föl, bizony itt kölcsönkérem Laci egyik botját, másként nem megy, valódi küzdelem ez, aktív anyázással. A ponton minden enyhül, nem azért, mert szép a panoráma, kit érdekel ez már akkor? :-) Egyszerûen lábosban fõ a meleg tea, nem csak kapunk inni, de vihetünk is. A pontõr kedvesen kitöri a jégfalat a mûanyag palackomból, a kása felét kiöntöm, másik fele forró tea, rögtön iható ital kerekedik. Innen be a civilizációba, sok puhány, mindenki alszik... Budaligetrõl egy darabig az a kék kereszt jön, ahol olyan jól lehet lekocogni szembõl. De az szembõl volt. Ez most más. De megvan, immár 8/10. Göröngyös mezõ szélén monoton, óvatos emelkedés, nem szeretjük, de megint csillagos az ég, igaz, nézem hiába, szerintem már csak én látok zuhanni egy meteoritot. Nagykovácsi széléhez érünk, immár a kéken, és tudjuk: nagyon már nem távolodunk el a célt képezõ településtõl. A zöldre viszont át kell térnünk a Felsberghez, mindkettõnk mûszere szerint lesz egy jó kis átvágás. Hát az. Pontosabban lezuhanás, farra üléssel, térdgyilkos ereszkedõvel, jaj megint. Jó kis szívatós útvonalat hozunk össze a végére. Felsberg megvan, tanakodunk: rámenjünk-e az Alsó-Zsíros-hegyre, és +1 óránk van, vagy anélkül is beérünk idõben? Végül arra szavazunk, úgysem jártunk még ott, nézzük meg. Kár lett volna kihagyni. Feldíszített karácsonyfa, alatta nagy ajándékosdoboz, kinyitva zenél, benne a pecsét, és vehetünk a fán lévõ szaloncukorból. Az még sötétben is látszik, micsoda kilátás lehet innen. Innen már lényegében aszfalton ereszkedünk a célba, 9:35 a vége, hajnali 3:50-kor, tehát a 10 órán is belül vagyunk, 11-en bõven, közben erõsít a hideg elvégre 4 óra körül járunk. Lényegesen gyorsabb menetet nem is terveztünk, de szerintem olyan nagyon nem is ment volna. Meg értelme sem, ez így volt kerek. A célban csupa kellemes dolog: fûtés, virsli, forralt bor, ruhacsere, és a hír, hogy Laci Újpest-Városkapuhoz visz, egyenesen a távolsági busz szájába.

A túra óriási élmény volt, köszönet a hibátlan munkát végzõ, lelkes rendezõknek, és túratársaimnak a hangulatot és a csapatmunkát!

Pazar évkezdet volt!