Túrabeszámolók


Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi Templomok

kekdroidTúra éve: 20082008.12.03 12:38:35
Ukk kisjubileumi túra - pontõrködéssel

Vasárnap reggel arra ébredek a badacsonytomaji iskolában, hogy Bubu bökdösi a vállamat, miszerint jó lenne kicsit korábban elindulni, meg, hogy már negyed hét van. (Mindez 6:05-kor. :)) Felrázom Kerek repkényt, összedobáljuk a holminkat, majd Gethe úr elfuvaroz minket - Zsolibéla társaságában - Ukk vasútállomására. Megkapjuk a pontõri holminkat és a kihelyezendõ gógánfai ep. matricáit, majd útra kelünk. Ukkon már sokszor szálltunk át különbözõ irányokban, de a környék turistaútjaiból még csak az OKT vonatkozó szakaszán jártam, pár éve. Ideje változtatni ezen és Repkénnyel elindulunk a vasúttal párhuzamos irányban dél felé. Elõttünk a sümegi vár, csodaszépen világítják meg a felkelõ nap felhõkön átszûrõdõ sugarai. Nevezett felhõk viszont nagyon alacsonyan szállnak, állítólag délutánig megússzuk esõ nélkül - vagy sem. A Gógánfa elõtti vasúti átjáróban már tilos jelzés villog, elkezdem számolni, melyik vonat jöhet ilyenkor. Amikor viszont megjelenik a Bz Tapolca felõl, fedélzetén néhány gyanúsan túrázó küllemû egyénnel, aktívan aggódni kezdek a pont kinyitása miatt, vagyis inkább amiatt, hogy utolér egy fürge lábú résztvevõ. Nekiállunk Repkénnyel futni, gyorsan odakötözzük a gógánfai ep. papírjait (8:04, ep. nyit: 8:20, huhh) a kereszt vaskerítésére, majd sietünk tovább. A második útátjárónál már nyugodtabbak vagyunk, elsétálunk a szalag mentén a szántóra való letérésig, majd áthuppanunk az árkon - bele a frissen trágyázott szántóföldbe. Kellemes. Visszatérünk a vasút mellé, majd fel a töltés oldalába, megpróbáljuk lekoptatni a nem túl kellemes szagú matériát a cipõinkrõl. Ezzel meg is érkezünk Zalagyömörõ vasúti megállóhelyére, ami szépen rendbe van téve, sõt, a 25-ös vonal vágányzári menetrendjét is kiragasztották - kár, hogy az itt megálló vonatokról nincs semmi papír.

Kipakolunk a kis épület melletti padra, megpróbáljuk kikötözni a papírt, de késõbb lefújja a szél és inkább eltesszük. Negyed órával korábban kinyitjuk a pontot, megérkezik Gethe úr, hoz egy nagy doboz nápolyit, szolgáltatásként. Nem sokkal azután, hogy eltûnik a kocsival, jönnek a túrázók, eleinte szélben, majd esõben. Elücsörgünk a ponton szûk 3,5 órát, egyáltalán nem unatkozunk, mindenki örül a nápolyinak, mi örülünk, hogy õk örülnek. Itt is felbukkan sok régen látott ismerõs, nem sorolok neveket, nehogy kihagyjak valakit véletlen. :) Egy sporttárstól a bélyegzõk hatására még egy Túrázz a vonatért! kitûzõt is kapunk, egy pár pedig egy bögre meleg teával kínál, ismeretlenül is köszönjük! Eleinte Repkény kínálja a nápolyit és én pecsételek, félidõben cserélünk. Végezetül jönnek a söprûk, Laci069, Cejas és egy általam eddig nem ismert sporttárs. Együtt haladunk tovább a furcsa katicabogár jelzésen, szedjük lefelé a szalagokat. Jódarabig a vasúti töltésen kell menni, Nyírlak megállóhely környékén jön szembe az M41 2317 pályaszámú gép a Pécs-Celldömölk szuperexpresszel. Érdekes látvány, ahogy az öt túrázóból négy az útátjáróból fotózza az elhúzó vonatot. :) Elhagyjuk a vasút környékét, kényelmesen járható úton megyünk tovább, szép erdõben. Irány Sümeg, kiérünk egy nyílegyenes országútra, elõttünk a környék fölé magasodó, szépen felújított vár.

Felérve a várba búcsút veszünk a seprûcsapattól, a várra több idõt szeretnénk szánni, mint amennyi most belefér. Lesietünk a kockaköves úton, elhaladunk a bezárt bazársor mellett és elkezdjük a kapaszkodást a Fehér-kövekhez. A meredek, köves gerincút akár a Bükkben is megállná a helyét, a Csúcsos-hegy és környéke a túra valóságos fénypontja. Felérve találkozunk a várra vezetõ emelkedõn már megpillantott Gethe úrral, aki Zsoli társaságában pontõrködik a nem éppen csúnya kilátással bíró sziklaszirten. Kapunk csokit és sietünk is tovább, hangulatos erdõ kíséri utunkat. A felfeléhez hasonlóan meredek ereszkedés közben elkezd esni az esõ, így érünk be Csabrendekre, ahová Laci069 már elõrevetítette, hogy nincsenek utcasarkok - és valóban, az egész falu egymásba kapcsolódó kis terek láncolatából áll. A szalagok szerencsére elvezetnek a pizzériáig, ahol Petami õrzi az ep-t és pizzával és teával kínálnak. Kérünk még egy-egy kávét is, beszélgetünk egy ideig Petamival, aztán húzunk tovább. Repkény sietõsre fogja, fõleg, amikor Vándorköszörûs telefonál, hogy célbaértek. A szántóföldek között menetelve azért meg-megállunk nézelõdni néhány pillanatra, a láthatár szélén csodaszép alkonyati fényeket látni. A cél elõtt vagy négy kilométerrel végül ránk szakad az ég, a nadrágunk és a cipõnk ronggyá ázik, ahogy Ukkon kínunkban már inkább futva tesszük meg a távot. Szembõl Tincáék biztatnak a kocsiból, hogy már alig van hátra. :) A felhõszakadás pedig pont akkor ér véget, amikor célbaérünk. Megkapjuk a díjazást és a csokit, majd Vándorköszörûs elvisz Veszprémig - hálás köszönet érte!

Útközben pedig azon jár a fejem, hogy ennyi mindent egy hétvégébe zsúfolni nem egyszerû, de megoldható feladat. Köszönöm Kerek repkénynek az állandó társaságot és mindenkinek a sok élményt!

-Kékdroid-