| Parad | Túra éve: 2008 | 2008.11.25 22:07:23 |
|
|
Fehér-Vár-Palota 25B
Az elõzõ hozzászólóval ellenkezõ véleménnyel vagyok, bár ez lehet az is, hogy még nem járok olyan régen túrákra, és a tapasztalatlanságom mondatja velem az ellenkezõt.
Reggel az egész heti hajtástól kifáradva indultam a 6.40-es busszal BP-rõl Szfvárra. Nagy meglepetésemre más túrázó nem jött a busszal. Fehérvárom kisebb tekergés után megtaláltuk egymás Robival, majd lebuszoztunk Iszkaszentgyörgyre a rajthoz. Eddig sokszor hallottam már róla, hogy ezen a túrán várja a túrázókat egy kis lélekmelegítõ, de nem hittem el. Pedig tényleg ott van! :-)
Gyors nevezés után nekiláttunk, hogy legyûrjük a még elõttünk álló 25km-t. Mivel ezt a területet nem fedi le Cartographia turistatérkép (vagy csak én nem találtam), ezért a rajtban kaptunk egy nagyon profi színes térképet.
Megkerülve a kastélyt rácsatlakoztunk a piros jelzésre és enyhe emelkedõvel nekiindultunk az erdõnek. Igen hamar elértünk a Kõasztalt. Nagyon kellemes pihenõ hely. Itt lekerültek a felesleges plusz pulóverek, majd folytattunk utunkat a piros jelzésen. Hamarosan elértünk egy nemrégiben készült kilátót, ahonnét szép kilátás nyílt a környezõ területekre, és mellette elfekvõ bányára. Itt majdnem elnéztük az utat, de végül sikerült a bánya megfelelõ oldalán elmenni. A bánya után kisebb-nagyobb emelkedõkön kellett átkelnünk. Bár már induláskor is ijesztgetett az esõ, de reméltük, hogy megússzuk. Sajnos nem sikerült. :-( Így az egyik komolyabb ereszkedésnél neki is állt tisztességesen esni az esõ. Kitartott egészen Csórig, ahol a lovardában vártak minket a szervezõk zsíros kenyérrel.
Csórtól visszaindulva egy db-ig ismét bejártuk az eddig már megtett út egy részét. Réteken áthaladva, kisebb-nagyobb dombokat megmászva, valamint a piros jelzést követve ismét elértünk egy erdõsebb részt. Szerencsére az esõ is néha abbahagyta, így a Meredélyfõnél levõ sziklák megmászása nem okozott gondot. Csodálatos látvány tárult elénk, beláttuk a környezõ hegyeket, megcsodálhattuk, hogy milyen gyönyörû gerincen jöttünk végig, honnét másztunk le, hogy ide felmászhassunk. :-) Már ezért a látványért megérte eljönni.
Beszerezve a pecsétet ismét a zöldön, majd a piroson folytattuk utunkat. Az ég kegyes volt hozzánk, és csak szemerkélt az esõ, de azt kitartóan, szinte egész nap. Kisebb-nagyobb dombokat másztunk meg, réteken-völgyeken keltünk át, amíg a szalagozást és a piros jelzést követve el nem jutottunk a Baglyas nevû ellenõrzõponthoz, ahol a pecsét mellé egy-egy csokival jutalmaztak minekt a pontõrök.
Tovább folytattuk utunkat a dombokon keresztül, majd megmásztuk a Baglyas hegyet.A kopjafa mellõl kicsit ködös és borongós rálátás nyílt Inotára. Majd megkezdtük az ereszkedést, várva, hogy elérjük Inotát. Találtunk egy zebrát a semmi közepén, amin figyelmesen át is keltünk. :-) A szalagozást és az itt-ott felbukkanó zöld jelzést követve sikeresen elértük az inotai Víztározót. Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk, úgy tisztult ki az idõ is.
A víztározóban pancsikoló kacsák, és a pecsét mellé kapott banán elfogyasztása után megmásztuk a szemközti hegyet a kápolna felé, majd a gerincen végigsétálva ismét megcsodálhattuk a már megtett utat. Folytatva a dimbes-dombos utunkat, és remélve hgoy nem ered meg jobban az esõ szépen lassan besétáltunk a célba. Itt szép kitûzõvel, oklevéllel és zsíros kenyérrel vártak a szervezõk.
Mi már indultunk a buszhoz, amikor nekiállt tisztességesen zuhogni az esõ. Nem irigyeltük azokat, akik most ereszkednek le az utolsó dombokon. Kapkodtuk is rendesen a lábunkat, hogy minél hamarabb odaérjünk.
Összességében szerintem egy szép, jól megszervezett túra volt. A jelölések, a szalagozások kifogástalanok voltak. Bár nem annyira "Bakonyos" volt a táj, kicsit inkább dombos volt, mint hegyes, de mindenképpen megérte végig menni rajta. |
| |
