Túrabeszámolók


Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15

PSPTúra éve: 20082008.11.24 23:30:18
Az "ISZINIK 40-es" Teljesítménytúra (2008.11.23.)
Dorogi pontõrködés és seprés a 40-es távon.

Jelvény, Google Earth file, szintábra: http://papics.eu/2008ISZINIK40.html

A túráról még év elején szereztem tudomást, pontosabban már korábban, amikor pár bátor túrázó úgy döntött, hogy õk novemberben, dacolva az idõjárással, szeretnék visszafelé is bejárni a Kinizsi Százas útvonalát. Ez elsõ alkalommal közel 30 órát vett igénybe a zord körülmények miatt... Már ekkor elhatároztam, hogy ha ez a túra egyszer szervezett TT lesz, akkor azon (legalább egy résztávján) én is szeretnék ott lenni. Idén tavasszal asciimo (ejtsd: eszkimó) felvette velem a kapcsolatot (ismerve a Kinizsi Százasról készült GPS-es mérésemet és a pontos méréstechnika iránti elkötelezettségemet), és arról érdeklõdött, nincs-e kedvem segíteni a szintábra elkészítésében. Természetesen nagyon is volt, hiszen így kiélhettem az iránti vágyamat, hogy végre a lehetõ legpontosabb adatok jelenjenek meg egy teljesítménytúra itinerében. A Kinizsitõl eltérõ szakaszt egy délután egyetem után lemértem Dorog-on, majd elkészítettem a túra pontjait tartalmazó táblázatot valamint a szintábrát (http://papics.eu/ISZINIK.pdf) - cserébe a füzetbe belekerült a kéktúrás oldalamat népszerûsítõ logó - ez itt a reklám helye :). Mivel már benne voltam a szervezésben, szerettem volna a lebonyolításban is szerepet vállalni, végre egyszer nem csak kapni a szervezõktõl, élvezni a szolgáltatásokat, hanem adni is valamit a rendezvény sikeréhez. Így lettem pontõr Dorogon (pygmea társaságában). Délután háromtól hajnali egyig ültünk ott, rajtoltattuk a 40-es távon indulókat, és pecsételtünk a 100-asoknak (valamint összehajtogattunk egy csomó itiner-t egy következõ heti túrához). Jó volt, próbáltunk erõt sugározni a hóvihartól megtépázott társaknak, de rendeltünk csülkös lilahagymás pizzát is, és közben hallgattuk a szomszéd teremben születésnapozók 60-as 70-es évek béli slágereit :) Találkoztam, vagy legalább láttam egy csomó embert, akiket eddig csak az index.hu teljesítménytúrás topikjáról ismertem, és végre beszélgettem hörpölinnel is! Végül éjfél után csatlakoztam az akkor még három fõt számláló kis záró-csapathoz, a seprûkhöz. Így utolsóként, a mezõnyt zárva (seperve) tettem meg a százas táv utolsó 40 kilométerét - közben hivatalosan teljesítve is ezt a résztávot.

01:00-kor indultunk neki a dorogi Molnár Sörözõbõl, a hõmérséklet a negatív tartományban volt, az utakra ráfagyott a hó és latyak, így komoly hasznát vettük a magunkkal vitt túrabotoknak. A vasutat keresztezve már a kék jelzéseket kellett követni, ami elég könnyen ment. Miután kiértünk Dorogról (közben a részben derült égen gyönyörû volt az Orion és környéke), brutális tempóra váltottunk, legalábbis ilyen terepen a közel 6,5 km/h-s átlag ott és akkor elég gyilkosnak érzõdött, mindannyian csak azt éreztük, hogy egyszerûen nem tudunk közelebb kerülni az elõttünk lévõhöz. Elérve az országutat, meg is beszéltük, hogy ez senkinek nem volt jó, és ne is csináljunk ilyet többet. Ezt a hátralévõ távon be is tartottuk. Kesztölc után "sistergõ hangulatú" ellenõrzõpont várt minket (01:57), ahol isteni édes tea, sütemény és banán várt minket! Alig tudtunk tovább állni, olyan jó volt.

Innen kellemes tempóban másztunk fel a csúszós, köves, avaros úton a Kétágú-hegy nyergébe, majd ekkor már a Z sávon folytattuk utunkat. A Pilis-nyereg pontszemélyzetével 03:18-kor találkoztunk, eddigre már beértünk egy kutyás bácsit, akit innen nagyon sokáig kísértünk, így elég laza tempóban haladtunk a következõ pár órában. Magát a Pilis-nyerget 03:44-kor értük el. Közben tiszta köd lett minden, alig láttunk valamit, néha pedig vagy a fákról fújta le a szél a havat, vagy esett is - ezt nem nagyon tudtuk eldönteni. 05:09-kor értük el a lefelé vezetõ szerpentin elsõ kanyarját, kilátás csak néha volt, amikor egy kicsit széthúzta elõttünk a szél a ködfüggönyt... Lefelé lassan elkezdett megpirkadni is. Szép színe volt a hajnalnak. A nyeregbe leérve a kutyás bácsi, valamint még egy túrázó és az egyik seprû a túra befejezése mellett döntött, így hárman folytattuk a seprést, kicsit nagyobb sebességre váltva.

Egész sok hó volt az erdõben, 2-3 cm-es összefüggõ lepel borította a tájat, így igazán téli hangulatú volt a menet. A Hosszú-hegy felé értük be azt a túratársat, akit onnan már a célig kísértünk (kisebb megszakításokkal). Felfelé nagyon figyeltünk, hogy mindenhol a Z sávon menjünk, ami itt-ott letér a széles döngölt útról. Sikerült :) Aztán elértük a kódot is (06:39), ami valójában nem is a legmagasabb ponton volt, hanem még elõtte. Itt sajnos a kitaposott ösvény nem is ment tovább a zöldön a valódi csúcsra, látszott hogy a tömeg nem arra ment, de mi jó seprûk voltunk, és nem rövidítettünk itt sem. Lefelé bandukolva pont velünk szemben kelt fel a Nap, szép látvány volt... Aztán ahogy kiértünk az erdõbõl Csobánka felett, ott tornyosult elõttünk a Kevély, és ahogy közeledtünk felé, egyre csak nagyobb és nagyobb lett. Visszafelé nézve ködfelhõk ültek a Pilis és Dobogókõ tömbje fölé, melyek a napfelkeltében lila, vörös és narancs színben játszottak. A Kevély-nyeregbe fel találtam egy kényelmes tempót, így én értem fel közülünk elsõnek (08:10), és én ihattam csanyáék bográcsban fõtt teájából elsõnek, miközben csanya Balaton szelettel tömte ki kabátom zsebét :) Nem pihentünk sokat, mert hideg volt. Még elõzõ nap, amikor már a vonatra várva is elkapott egy napsütéses hózápor, és a vonaton ülve a Kevély napsütötte csúcsát nézve pont arra gondoltam, hogy na majd másnap biztos elkap még egy napos hózápor ott a csúcson... Hát így is lett. Felfelé kaptatva már láttuk ahogy jön mögöttünk, majd lecsapott, fújta a szél a havat, és a csúcsról láttuk (08:36) ahogy továbbhalad Budapest felé.

Lefelé eleinte nagyon vigyáznunk kellett a csúszósra koptatott, keskeny, köves ösvényen, ami az ürömi mûúthoz közeledve annyival jobb lett, hogy már széles volt (a többi paraméter mit sem változott). Ermakkal a korábbi GPS-es méréstechnikai beszélgetés után itt megtárgyaltuk, hogy lábbelieink mennyire kényelmetlenek, mert nekem a bakancs valahogy nem fekszik a hosszabb távokon. A jó kis hálós, szellõzõ futócipõmet meg hófúvásban nem igazán tudom már felvenni... No, a mûút után még kicsit megtorpantam a kerítés mögül elõjövõ kutyáktól, de szerencsére nem akartak sem megenni, sem megkóstolni minket, így sikeresen leküzdöttük az utolsó kilométereket is. Az utolsó száz méterek betonja már senkinek sem esett jól, de hõsiesen behúztuk még azt is, így értünk be a célkocsmába 10:10-kor. Itt asciimo-tól megkaptuk a gratuláló és seprést megköszönõ szavakat, valamint a díjazást, majd elfogyasztottuk a megérdemelt virsliket és forró teát.

Nekem nagyon tetszett a túra, örülök hogy a szervezésben is segíthettem, szervezõi kitûzõm még úgysem volt sosem :) Igazi téli menet volt, változatos idõjárással, szép havas erdõvel, jó szolgáltatásokkal. Végül pedig asciimo majdnem hazáig fuvarozott, csak az utolsó kilométert kellett gyalog megtennem - mi másban, mint napsütéses hózáporban...