Piros 50, immáron másodszor, avagy "itt a piros, hol a piros" az éjszakában
Késõn ébredek, egy HÉV-et elengedek, szerencsére negyed kilenckor még ott vannak a rajtban, így 8:15-ös idõvel elindulhatok. Nyugodt tempóban indulok, majd picit késõbb konstatálom, hogy a Kevélyen a pont elvileg 9:55-ig mûködik -- 8km, kerek száz perc, úgyhogy kilépek picit. Ennek meg is lesz az eredménye, 9:38 kerül a papírra a Kevélyen. A Kevély-nyeregnél egy túratárs ücsörög és falatozik, majd szól, hogy jobbra menjek. Megköszönöm, és zúzok lefelé, itt lehet, és minél gyorsabban megyek az elején, annál kevesebbet kell majd lámpafénynél kóvályogni. A "zúzás" annyira jól ment, hogy a Csikóváralja feltételes ep-hez egy óra alatt odaérek, itt szörp és tejkaramella az ellátmány -- jó szolgálatot tesz az újratölthetõ túrabögrém :)
Néhány méterrel odébb sikeresen belerúgok az ösvény közepén meredezõ fatönkbe, aminek következtében rövid "imát" mormogok, megemlítve benne az ominózus fatönköt otthagyó favágó több családtagját... Picit bicegve nekivágok a hátralévõ kb. 40km-nek, egy-két ismerõssel haladunk tovább a Tölgyikrek felé. Ezen a szakaszon kapunk némi csepergõ záporocskát, egy srác elõvesz egy esernyõt, de szerencsére sem erre, sem pedig a a hátizsákomban kucorgó kabátra nincs igazán szükség. Néhány gyorslábú futó (10-kor rajtoltak) elhúz mellettünk.
Tölgyikreknél pont, bélyegzés, ücsörgõ-falatozó túriázók (valószinûleg a 35-ös távról), a pontos idõ 11:40.
Sikárosi-rét következik, a túra egyik legszebb része: kevés hely van, ahol a körpanorámát gyakorlatilag nem zavarja az emberi kéz nyoma, itt egy magasles kivételével ez a helyzet. Rövid gyönyörködés a tájban, aztán indulás tovább.
A Szõke-forrás völgyében biciklisek jönnek szembe, megjegyzik, hogy de nagy a forgalom... Hát igen, vagyunk egy páran, bár én az 50-es táv (talán) utolsó indulójaként 64-es rajtszámot kaptam -- gondolom azért a babatávosok többen voltak.
Dömösig egy megálló van, a Szentfa-kápolna fölött egy feltételes EP, aztán némi aszfalt, és végre-végre a dömösi kajapont. Az asztal mindkét oldalán sok-sok ismerõs arc, egy biccentés ide, egy köszönés oda, de nézzük, mibõl élünk: margarinos kenyér, felvágott, vegyes savanyúság, és némi speciálisan kezelt :-)) mazsola -- sajnos a kezelésére használt folyadék már elfogyott :-( így be kell érni kétféle szörppel.
Bónuszként kapok egy tejkaramellát is, majd nehezen, de nekivágok az túra egyik nehéz szakaszának. Az, hogy tele pocakkal kell menni, az csak az egyik nehézség... A Szakó-nyeregig ugyanis 4,6km-en kapunk a lábunkba bõ 400m szintet.
No, ez a szakasz sem lesz "szívemcsücske", de sikerül abszolválni, bár 2-3 helyen be kell iktatni némi pihenõt. Az egyik ilyen Kristófcsik Ottó erdész kopjafája (Üdv az erdésznek!), bár itt nem elsõsorban pihenési céllal áll meg az emberfia...
Szakó-nyeregnél pont, bélyegzés, majd nekivágok a majdnem utolsó kaptatónak. A gerincen itt-ott kellemetlenkedik a szél, de ez csak arra jó, hogy picit gyorsabban lépkedjek :)
Dobogókõn 15:57 kerül a lapra, banán a pocakba, és nyugalom a lélekbe, hiszen a célig van kb. 17,5km, amire a cél zárásáig maradt öt órám, bár a lámpás/elkavarásra alkalmas szakasz még elõttem van. Röpke soproni eredetû frissítés a Matyiban, majd elindulok lefelé. Fagyoskatona után utolér Jazzkedvelõ topictárs,aki a 85-ös távot célozta meg, Kopárig gyakorlatilag együtt megyünk.
Pilisszentkereszt után éjszakai üzemmódra váltunk, lámpákat bekapcs, és egyesült erõvel figyeljük a jelzéseket, és a szalagokat. Pilisszántó szélénél egy pici bizonytalankodás, megnyugtatásként elõkerül a GPS, bár csak annyira, hogy lássuk, hol vagyunk -- késõbb még egy-két alkalommal amúgy biztatás vagy megerõsítés gyanánt elõveszem.
A Csévi-nyereghez hatra odaérünk, pecsételés, majd belemarkolhatunk a cukorkás dobozba. Kicsit késõbb szembejövõ forgalom -- majdnem elkerülték a pontot. Az Iluska-forrásnál elõbb morcos ugatást hallunk, majd meglátjuk a fényt az esõbeállóban... Khm... Nem kéne éjjel az erdõben szabadon engedni a kutyákat... No mindegy, nem ep, úgyhogy megyünk tovább, a most már tényleg utolsó kaptató következik, utána mégegy apró, ott, ahol a gázvezetéket építették... Aztán a forgalom zaját meghalljuk, egyre erõsõdik, aztán autók fénye... kis híd balra, majd parkoló, sátor, cél, adminisztráció, gulyás...19:50-et mutatott az óra, amikor beértem.
Szép, a rövid távon teljesen jól követhetõ útvonalon haladó túra, profi szervezéssel. Az éjszakai szakasz kritikusabb részein a szalagozás rengeteget segített, köszönet érte. Bár elfáradtam a végére, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban buszozhattam hazafelé.
|
