Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

vaddinoTúra éve: 20082008.10.20 01:38:06
Via Dolorosa 115 2008

Megkésett beszámoló,de jobb késõn mint soha...
->Életem legnehezebb és egyben legjobb túrája volt ez a történet a Mátrában.Már június 16án elõneveztem,tudatosan ismerkedtem a hegységgel a Téli Mátrán,Mátrahegyen,Mátrai Csillagokon,és megtetszett.Ez a véleményem a Via Dolorosa után is sziklaszilárd maradt,csak épp azóta nem voltam a Mátrában,mivel kicsit besokalltam=)

Markazra sikeresen megérkeztem,nem volt még túl késõ,Álmossal meglátogattuk a helyi vendéglátóipari egységet,ahol masszív sörözés ment késõ estig-kiraktuk az asztalon a Via Dolorosa kezdöbetûit,majd palacsintáztunk és egyéb(Rushboy félsz még a pókoktól?=)-->majd aludni tértünk.
Kínosan hamar jött a reggel,szokatlanul nehezen tértem magamhoz.
Hétkor kvázi tömegrajt,azóta is Márton Dani szavai csengenek a fülemben:"Indul a szopóbódé"=)
Több tekintetben az volt az elkövetkezõ 30 órám.
De élveztem.
Tényleg.

Rendesen belekezdett a túra,hamar marha meleg lett,a markazi vár megizzasztott,de szép a kilátás,megéri.Még csak fújtatok a várrom felé,Álmos már lefelé jön.Sokkal elõttem jár már most is,és ezt a jó szokását végig meg is tartja.Oroszlánvárig Mátrabérc szemben,majd Jagus."Hosszúnadrág erõsen ajánlott!"sok minden volt,de adott idõpillanatban ez nem---még egypárszor megbántam,de ez van...
Délben Recsken pogácsát majszoltam az árnyékban(23,73km/1376m).Innentõl Szent István csevicéig nyugtalanítóan nyugalmas volt az út,ahol belaktam mézes,zsíros és egyéb,egymást nagyonis ütõ feltétû kenyérbõl.

Parádsasvárra könnyedén érkezünk,jó az útvonalleírás,követhetõ az egész túra.Kis pihi és csoki+limonádé után uccu neki a következõ emelkedõnek.Esküszöm nem hittem el amit az itinerben olvastam,11.4kilométer következik,1155 méteres szintkülönbséggel...
Kis-lipóttal kezd,itt félúton egy túratárs feladni készül,de én kaptatok tovább,A végét keményen megkocogom--na ez nagy hiba-mert még jön a Nagy -Lipót.De csak vége ennek is,jobbra fordulva Galyatetõre halad egyenest az út,fenyveserdõben,nagyon szép,csak most nem érdekel.Galyatetõn a pontõr érdeklõdik minden rendben,meszelték-e az arcom,mert falfehér vagyok.Ha itt nincs leves,kiszállok.Szégyen,de igy lett volna.A leves azonban és az hogy a pontõr Nightwisht hallgat magnóról...kvázi újjászülettem,elõször,és megindultam Mátralmásra.Itt a helyi erõktõl ízelítõt kaptunk,hogyan kell használt szennyvízcsõbõl utcai kukát készíteni a falu díszkútja mellé=) Majd jöhetett a Galyavár.Kemény hely,nem kevés fújtatás és izzadság árán termek csak a tetejére,de megvan ez is,és nemsokára Piszkéstetõn,a csillagvizsgáló kerítése elõtt kapunk pecsétet,cukorkát és limonádét.
Mátraszentlászlón falunapba vagy mibe botlunk,Ágasvárra könnyebben mint gondoltam,20:39kor,a naplementével kb egy idõben érkeztünk(56.48km/3335m)

És akkor most jön a bukfenc...Vártam már sötétséget,hûvös,friss levegõ,de nekem semmit nem enyhített,mert a jobb térdemben üvöltenek a sejtek,hogy valamit csináljak már.Annyit mondok,hogy mire átértem a Múzslán((aminél aljasabb,szemetebb hegyet életemben nem láttam-hisz csak kb 4szer hiteti el az emberrel hogy"mindjárt fenn vagy"))és a szurdokpüspöki pincesoron ráakadtunk a dinnyés-energiaitalos pontra,fájdalomcsillapítót kellett kérnem,mert itt is fel kellett volna adnom,ha nincs egy flector pora kedves túratársamnak->ezúton utólag mondom,megmentette az életem...=)Elég sokat pihentünk itt is,majd én személy szerint másodszor újjászületve indultam tovább.A most következö bõ 10kilométerbõl arra emléxem,hogy igen sötét volt,felkúsztunk Jánosvárára,mint a gekkók,és hogy volt valami rambózás a mocorkásban,aztán Hidegkuti-turistaház(83.12km/4638m)04:30kor.Kábé 50percet ütöttem el evéssel(meleg étel-igen jó),zokninélkül járkálással,és heveny fázással,mert zergeb...óan hideg volt.Mindezt nagyon nyugodtan tettem,mert ezen a ponton 2 óra pihenõidõt biztosítanak a szervezõk,amit a teljes idõböl levonnak05.21kor továbbléptünk,majd két óra alatt sikerült eljutni Mátraszentimrére-csoki.Kis kavarás,mert mintha a pontõr se tudná merre kellene menni,de nagynehezen mégis leérünk Lajosházára.Itt rendezõi utasításra annyi dinnyét eszünk,amennyi belénkfér.Süttetjük a hasunkat kicsit,majd megállás nélkül megpróbálok eljutni Veronika-rétig--meglepõdtem,mert sikerült=)Itt már bõven 5000 méter fölött volt az összszint.A Kékes csúcsán nem is volt ellenõrzöpont-ennek örömére kocogni kezdtem a sötét-lápa-nyeregbe,majd tovább is.Mária képes fánál megkapom lapomra az utolsó pecsétet--innen már nincs az a hideg sör amiért megálltam volna=)

Nagysokára feltünik a falu pont elõttem,én pedig kocogni kezdek...Így érkeztem meg Markazra,13:05kor megkaptam a Célpecsétet...Teljes idõ->29:05
Teljes táv->117.21
Teljes szintkülönbség->5839méter.
Én azalatt az idõ alatt meghaltam,kétszer újjászülettem és mindemelett összességében nagyon jól éreztem magam.
Ja,és ezúton is gratulálok minden teljesítõnek,de persze minden feladónak is,mert ez nem volt egyszerû történet!!

Fantasztikus túra volt,(az egyetlen bökkenõ,hogy még nem kaptam meg postán a teljesítõk névsorát tartalmazó emléklapot).Ezek azonban mit sem változtattak/változtatnak meggyõzödésemen.Köszönjük

vaddino

Helyesbítés:az 'Elismerõ Diploma'A Teljesítõk névsorával megérkezett December 12én!