| simi | Túra éve: 2008 | 2008.10.12 18:39:19 |
|
|
Annak ellenére, hogy rendszeresen túrázok, nem szoktam beszámolókat írni. Azért nem, mert mindenki másképp éli meg az adott túrát, ami némelyiknek jó és szép és elégedettséggel tölti el, az a másik túrázónál gyenge, silány, miért jöttem el, hatást vált(hat) ki.
Hogy most miért teszem, egyszerû, a tegnap egy fantasztikus, kiválóan megszervezett és lebonyolított túrán vettem részt és borzasztóan sajnálom azokat, akik kihagyták.
Merthogy sokan kihagyták, és nem értem miért. Ragyogó napsütést, szélcsend, 18-20 fok (mit nem adtak volna ezért a Lokomotívosok), új kihívás, hiszen csak most rendezték meg másodjára (és félõ utoljára…), csodálatos tájon futó útvonal, (személy szerint nagyon élveztem a Bánya patak mellett tornyosuló bükkerdõt, kemencei templomot – amit Lajos alkalmi túratársammal belülrõl is megnéztünk- Bernecebaráti erõdtemplomot, Sisa Pista nyughelyét, Sárkány-törésrõl jól látható Magas-Börzsöny vonulatát és még sorolhatnám) elfogadható táv és szintkülönbség, ahol a nagymenõk hatos, a rendszeresen túrázok ötös, de még a kevésbe edzettek is négyes átlagot produkálhattak. És ennek ellenére csupán megalázóan kevesen 33-an indultak, többnyire bakancsosok, 2 bicajos, és 3 futó. Ketten (apa és fia) feladták, de a többiek, ha jók az infóim sikeresen vették az akadályokat (értsd dombokat).
Hálás köszönet a rendezõknek, pontõröknek, és nem utolsósorban a három kedves hölgynek, (akik igazi terülj-terülj asztalkámmal vártak Kemencén - zsíros kenyér hagymával, paprikával, paradicsommal, két fajta lekvár, csokoládé, alma, üdítõ), a kiváló és profi szinten végzett munkájukért, legyen szó szalagozásról, úti programról, vagy az igényes kivitelezett oklevélrõl.
Az már csak hab a tortán (hogy trendy legyek) hogy a megfáradt túrázót egy kupica Jagermaster-rel és virslivel köszöntötték a célban!
Még egy gondolat, talán egy 35-ös táv (Szob-Kemence), és\vagy 25-ös táv (Kemence- Diósjenõ) kiegészítésként segítene a túra fennmaradásán.
|
| |
