Túrabeszámolók


Hadak Útja

mekkkTúra éve: 20082008.10.04 15:37:22
Hadak Útja 88 - 88 km, 2450 m szint (rendezõi adat)

Sokat túráztam már a Vértesben, de egy ilyen hosszú távú túra "hiánypótló" volt már, és nagyon örültem, hogy a szervezõk ezt felvállalták - még ha utóbb ilyen csekély érdeklõdés mellett is (8 induló, 6 teljesítõ).

Másfél hónappal a Kinizsi után azt gondoltam, (fõleg, hogy ezt a túrát már propagálták a szervezõk korábbi túrájukon is) hogy sokkal több lesz a résztvevõ. A rajthelyen kicsit elgondolkodtatott, hogy a szervezõkkel együtt sincsenek túl sokan a rajtban. De aztán csak beneveztem, és egy szimpatikus kolléga, Balázs társaságában vágtunk az útnak. Néhány kilométerrel a rajttól, sötétedéskor Timi ért utol minket, és ez a hármas a túra végéig kitartott. Kellett is sokszor, hogy legyen mindig valaki, aki a lelket tartja a többiekben…

A városból kiérve a szalagozás a túra elején sokkal több helyen volt kint, mint az a turistajelek felfestése alapján indokolt lett volna, ez a kényeztetés sokáig kitartott. Kisebb bizonytalanságok után az elsõ pontot hamar elértük, ahol vizet kapunk. Innen rövid bozótharc után kiértünk a pusztavámi felhagyott külfejtések fölé, és a még magasan járó hold kíséretében egy szép erdei szakasz következett Gerencsér-várig. Itt müzliszelettel tankoltunk (a kevés induló miatt gyakorlatilag korlátlan fogyasztással), és indultunk Kõhányáspuszta felé. Az éjszakai szakaszon sokat beszélgettünk, kedélyesen telt az út.
Kõhányás felé félúton a mindszentpusztai tekerõs kutat ajánlotta figyelmünkbe az itiner, de az sajnos tele volt szeméttel. A következõ állomásig újabb szép szakasz következett, majd erõteljes mászás a Csáki várhoz. Itt a KL jelzés nagyon hiányos, és jó lett volna itt is szalagozással felvezetni minket a romhoz. A várrom után folyamatos emelkedõ következett, nekem egy kisebb holtponttal.
25 km, Kõhányás: példaértékû frissítõpont! A zsíros kenyér paradicsommal elsõ rangú volt!
Innen tovább Vérteskozma, Sárkánylyuk-völgy (anekdoták mesélésével gyorsan túl voltunk rajta), aztán lassan pirkadt is. Mire a Szép Ilonka forráshoz értünk, már teljesen kivilágosodott. Itt rövid pihenõ, mindenki összerendezi magát, majd meg sem állunk Körtvélyespusztáig. Noha hajnali 3 óta vártak ránk, nagyon kedélyesek a pontõrök (sajnos a lámpákból kirakott leszállópálya fényei már nem érvényesültek). Jó idõzítésnek bizonyult, hogy itt kaptunk csokit, sõt, a készséges pontõr még a sörét is megosztotta velünk!
Újból erõre kapva, vidáman mentünk Vitányvárig, ahol az éppen ébredezõ pontõrök igen rövid úton intéztek el bennünket, és próbáltak tovább relaxálni. Mi is, bár nehezen megy, mert kezd erõsen melegedni az idõ. Ismét pihegünk egyet, ki-ki táplálkozik, bakancsot igazít, satöbbi. Gesztesi várig egy nagyon szép szakasz következik, de Várgesztes elõtt a tarra vágott, de már éledezõ erdõ sûrû susnyása nem ajándék.
A várban a büfé nyitva, itt Balázs és Timi egy nagyobb pihenõt tervez, engem Kõhányáson várnak depóval, ezért én elõre megyek, és egy kis idõre elváltunk. A várból lefelé menet futok össze egy másik résztvevõvel, ami ritka pillanat volt ezen a túrán!:-) Késõbb kiderült, DJ_RushBoy-hoz volt szerencsém.
Újból a „kõhányási Paradicsom” - kiegészítve a depómmal. Nappali szakaszra egy könnyebb cipõ váltása következett, ami segít elviselni a megpróbáltatásokat. Többiek idõközben szintén beérnek Kõhányásra, majd el is hagytak, úgyhogy gyorsabb tempóval megyek utánuk Gánt felé. Itt a falu elõtti mezõn szedem össze õket, amint a szalagokat keresgélik az ugyanolyan színû virágokkal teli mezõn… Vicces szitu volt!
Kis idõ után feladjuk a keresgélést, és átvágva a mezõn beballagunk Gántra, ahol a kocsma elõtt (igen jó helyen!) van a pont. Leülünk, beszélgetünk, pihegünk, rajtam a söntésben egy hosszúlépés segít, bár az én lépéseim egyre rövidebbek…
Gántról elindulva következett számomra a túra mélypontja. A faluból kifelé egy makadám úton caplattunk a kb 32-33 fokban, tûzõ napon… RushBoy itt ellépett kissé, mi próbálunk járást imitálni. Mire elértük az erdõt, nekem már minden mindegy volt… A Géza pihenõhöz felérni a Juh-völgyben egy örökkévalóságig tartott. Ott viszont a pontõr hûtõtáskából (!) elõvarázsolt ásványvize volt a legnagyobb ajándék a túra során! Annál jobbkor nem jöhetett volna víz - a Gánt utáni nyílt, iszonyú meleg szakasz és utána a Juh-völgy kitartó emelkedõje Géza-pihenõig sokat kivett belõlem.
Pihi, majd kissé felfrissülve ismét útnak indulunk, és próbálunk megint rendesebb tempót menni. Géza pihenõt követõen Csókakõig megint csak a meleg miatt tûnt nagyon hosszúnak az út, a térképen egész másként festenek az arányok…
Az ereszkedést a Vár-völgyben már tényleg kínlódásnak éreztük, és ezután csókakõi vár legfelsõ (!) szintjén leltük meg a pontõröket. Viszont az ott kapott energiaital telitalálat volt! Meg az is, hogy a pontõrök lefitymálóan nyilatkoztak az utolsó 7 kilirõl: „Csak végigmentek a Csóka-hegy gerincén, és már ott is vagytok. Nehogy már két és fél óra alatt nem értek oda!”. Ha ez a mondat nem hangzik el, biztos, hogy ott, abban a melegben feladtam volna. A szintidõt ott reménytelennek éreztem.
Szóval az utolsó 7 kili. Az végképp nem volt ajándék. A Csóka-hegyen a nyugati kitettségû, fel-alá kígyózó úton a kidõlt fákkal fûszerezett, igen meredek hegyoldalban menni a dög hõségben… finoman szólva is a PL jelzés nem túl barátságos 80 kilométer után. Igazán kihívás volt ez a végére.
A hegy móri végén lévõ utolsó pontot követõ hosszúnak tûnõ ereszkedés után ismét Mór szélén bukkanunk ki az erdõbõl. Innen az utolsó kb. 2 kilométernyi aszfaltos szakasz következik, és végre a célba érés, ahol kedves fogadtatás, cél-pizza, és igazán szép kitûzõ, oklevél várt minket.

Összességében a túraútvonal nagyon jó volt, sok szép helyen mentünk, a szalagozás korrekt volt, és a pontõrök elképesztõen kedvesek voltak.

A túra rajtjának idõpontja számomra újdonság volt, és a pénteki nap végére idõzített rajt okozta fáradságot nagyon megéreztem. Nemkülönben kemény kihívás volt a szombati meleg. Gyakorlatilag késõ estig kánikula volt.

Ugyanakkor mindent egybevetve példaértékû volt a szervezés, az ellátás és a lelkesedés!
Köszönöm a túratársaknak a kiváló társaságot, és az élményekben bõvelkedõ közös utat.
A rendezõknek pedig köszönöm, hogy ott lehettem, és nagyon remélem, hogy jövõre is megszervezik ezt a túrát!