Piliscsabai Negyvenesek XXL
Erre a túrára fõként azért mentem, mert amit igazán szerettem volna aznap, ahhoz korán kellett volna kelni, nekem pedig semmi kedvem nem volt órázni.
Így aztán a késõi ébredést kalandos odaút követte: taxis üldözés után a Kolosy térnél sikerült elérnem azt a vonatot, amivel 10:17-re a 10-kor záró rajtban voltam. De elõtte még a vonaton próbáltam menetkésszé válni: egyszerhasználatos kamáslit gyártottam, meg be akartam gyûrni a térképet hasitasiba. A térkép viszont nem érte el a vonatot, el se indult hazulról. Kitûnõ elõjelek egy olyan túrára, aminek az útvonalát egyáltalán nem ismertem, kivéve egy rövid sárga szakaszt, ahol egyszer már nagyon súlyosan, helyrehozhatatlanul, a célt teljesen szabálytalan irányból megközelítve, pontokat kihagyva eltévedtem.
A rajtban a söprû épp készült indulni, még pont sikerült neveznem. Kaptam egy egész jó itinert, volt rajta jól használható szöveges leírás, a pontok távolság- és szintadatai, egyvonalas térképvázlat a becsatlakozó jelzésekkel (elegendõ volt), szintmetszet, támogatók, pániktelefonszámok, pecsétgyûjtõ lap.
A túra egyszerûen jó volt. Szép volt az útvonal és többnyire futható is, az elsõ ellenõrzõ pont elõtt volt egy hosszú homokos szakasz, olyan jól éreztem magam, hogy eldöntöttem, az XL verziót követem. Ez tartalmazott 5 bónusz pontot (barlangok és sziklák), melyek felkeresése az itiner szerint plusz 5,5 kilométert és 290 szintet jelentett, ezekre szúróbélyegzõt tettek ki (én megértem, kinek van kedve órákig áldogálni egy 60%-os lejtõn). Nem voltak könnyen megközelíthetõek, az 5-bõl 4 nem is jelzésen volt; a fakultatív jelleg azért is dícséretes, mert nem hajtották át a teljes mezõnyt a kevésbé háborgatott területeken. Az eXtra pontok szépek voltak, változatosak, és mindegyikhez járt néhány méter négykézlábas szakasz. Nagy kár lett volna kihagyni.
Piliscsév és Klastrompuszta között kicsit kellemetlenné vált a pálya, nagyon sokan küzdöttek a sárban (elsõ osztályú vályogtégla-alapanyag borítású pályánk volt), két alkalommal nekem is megmelkedett a súlypontom kb. 1,5 centivel - ezen a szakaszon az optimalizálás fõ iránya tehát az volt, hogy a cipõmrõl lerugdalt iszapot minél ritkábban pótoljam. Késõbb, amikor esett az esõ, és csökkent az agyag viszkozitása, számomra ideálissá vált a sár - viszont számos, a dagonyák szélén egyensúlyozva bakancsban korcsolyázó túratárs nagyon döbbenten nézett, mikor elrohantam köztük. Nem tudom, nem néztem hátra, de valószínûleg porfelhõcském is volt, ahogy a rajzfilmekben illik ilyen szituban.
Satöbbi. Az útról (legalábbis az L-rõl) nem nagyon van mit mesélni, futottam, futottam, futottam, néha amúgy futható emelkedõk végén taktikusan belegyalogoltam, kivéve a Szentiván utáni Antal(Antónia) nevû kétnemû árkot, azt végigsétáltam. Volt két kisebb eltévelyedésem lakott területen, meg egy nagyobb a Sas-sziklánál. Nem ismertem a környéket, és annyira gyönyörködtem a célobjektumban, hogy nem vettem észre a felé vezetõ szalagot, ehelyett fél óra alatt nagyjából szintvonalon, agresszív karácsonyfákkal balhézva körbekocogtam a Vörös-hegyet.
Az X-es pontokkal kiegészítve itiner szerint a táv 44,6km 1370m szinttel, kellemes gázlóviszonyok és barátságos hõmérséklet, kb. háromnegyed óra keverés, a vége 6:24 lett.
Rendezés: teljesen korrekt volt, térkép nélkül is körbeértem, voltak szalagok meg A4-esek, és a 600 forintos nevezésihez képest elkényeztettek minket (többször müzli, alma, fél távnál tea, víz, a célban zsíroskenyér és üdítõutalvány). És a célban nem kellett sokáig kuncsorognom, hogy kapjak még egy X-et a Vörös-hegy körüli tiszteletköröm elismeréseként, úgyhogy XXL-es oklevelem van :p Meg hát az útvonal is szép volt, az eXtra pontok ötletesek, szóval minden szempontból
Köszönet és hála a szervezõknek! |
