Túrabeszámolók


Hadak Útja

Rush2006Túra éve: 20082008.07.17 14:18:35
Hadak Útja 88

Egy új túrára lettem figyelmes a ttt oldalon. A Vértesben lenne megrendezve, éjszaka indulna, gyönyörû helyeken menne, ráadásul ilyen hosszú távot nem tudom hogy rendeztek-e már egyáltalán a Vértesben.
Kaptam az alkalmon, és elõjelentkeztem.

A leutazás maga volt a kín.. A 17:12-es Göcsej IC-t szemeltem ki magamnak. Jegy nem volt rá, viszont kaptam egy pótjegyet hogy majd a vonaton kifizetem kis különbözettel a jegyet. Nem érdekelt, csak jussak le valahogy Mórra.

Már az borzasztó volt hogy mennyi ember volt Kelenföldön, az meg rátett egy lapáttal hogy az IC kb. fél órát késett, így lekéstem volna Szfv-ról sikeresen a csatlakozásomat. Pótjegyet persze nem váltják vissza. Ja, és elõtte még kértem Szfv-ról Mórig egy jegyet, persze ez is elúszott. Visszaváltották ugyan, de ezek a söpredékek még ilyenkor is kezelési költséget számolnak fel hogy .......

Maradt egy másik választás, Komáromon átszállás. A vonat szerencsére jött, Komáromra odaértem idõben, viszont ott bejelentették hogy a vonat amivel Mórig mennék fél órás késéssel indul. A téma lezárva, a vége az hogy kabaré ami itt megy ennél a genny cégnél..
A vonaton utazva Laci hívott hogy Ibolya még a rajtban van, és tanakodik hogy melyik távon induljon, illetve hogy csatlakozhat-e hozzám. A vasúttól a bemelegítõ kocogás megvolt (2 km) a rajtig, ahol Ibolya várt, és rábeszéltem a 88-as távra.
A rajtzárás után majdnem 1 órával, 21:50-kor indultunk köszönhetõen drága vasúttársaságunknak, de elengedtek minket még simán.

Kicsit felengedtem, hiszen ideértem, és úton vagyok ismét. Azért izgultam is, hisz ismét egy éjszakába nyúló menet jött, illetve alig egy hete volt a Rákóczi, ami azért sokat kivett belõlem.

A P- jelzésen haladunk. A jelzés gyatra, szalagok segítik a tájékozódást, amik mindig a legjobb helyen vannak, és bár vannak trükkös leágazások a szalagok nem hagynak cserben minket. Nedelka Józsit érjük utól, többször elkavartak, és állítólag már mögöttünk is vannak mások is. Õk 55-öst mennek.
Elérjük Gerencsérvárat hosszú éjszakai séta után, majd késõbb utólérünk egy ismerõst a párjával, nem találták meg a kiágazó rom jelzést.
Innen ismerõs rész jön, a K-n megyünk föl a Csáki várromhoz, majd visszaérve egészen Kõhányásig követjük a jelet. Kõhányásnál szuper frissítõpont, tepertõs-zsíros-vajas kenyerek, paradicsommal. Nagyon jólesett, a legjobb helyen volt a pont.
Továbbindulunk, kis mûutazás, majd hamarosan a K+ jelzésen emelkedünk koromsötétben. Ibolya elkezd fáradni, belassul de azért jön. Belõle is sokat kivett a Rákóczi mint mondta. Ezen nem csodálkozom.
Elérünk Vérteskozmára. Valamelyik túrán már jártam erre, talán Vértesi Barangolás?
Én abszolút jól érzem magam még, élvezem a túrát, jól tájékozódunk, ellentétben sokakkal nem kavartunk még el.
Innen egy hosszú mûutas rész jön a Z-n. Vadászok állítanak meg, szólnak hogy maradjunk a jelzett úton.
Leérünk a mûútról, már világos van, kijön a holtpont is. Leülök, Ibolyára várok, és közben majdnem 2 perc alatt el is alszom.
Szerencsére megjön, de én erõsebb tempóra váltottam, és megbeszéltük hogy innen különválunk. Útközben rengeteg vadat látok, az õzek sorban ugrálnak el mellettem. A Sárkánylyuk völgy a LA maraton útvonala is egyben. Tavaly is kemény volt. Viszont valahogy ezek a narancssárga nyilak nekem abszolút nem illenek bele az erdei összképbe.. Na mindegy, ebbe nem folyok most bele.
A Szép Ilonka forrás után nagyobb emelkedõ, kiérek a P-K+ jezések elválásához, nem látom a K+ folytatását. Elmegyek 3 irányba is, jelzés sehol. Természetesen a 4. irány volt a jó :)
Egy cseles balkanyar után fenyvesek, majd nagy dzsungelháború után érem el Körtvélyespusztát. Meglepve tapasztalom hogy bár rajtam nem szoktak kullancsok lenni, most sorban söpröm le magamról õket.. A pontõrök jókedvûek, csak egy hármas csapat van elõttem, de õk már elmentek sok ideje. Kicsit beszélgetünk, kapok csokit, majd továbbindulok immár Vitányvár felé.
Ez is ismerõs szakasz, csak most másik irányból ostromolom meg a várat. Útközben egy kis vaddisznó szalad át elõttem, nézegetek nehogy itt legyen a nagy is, de szerencsére nem lelem. Felérek a várhoz, már elég fülledt az idõ megizzadtam szépen. Ismét ismerõs szakaszon haladok tovább, kb 1 hónapja jártam erre az Oroszlány 40 túrán. A Mátyás kútnál föltöltöm ivókészletemet ami már kimerülõben volt. A kút vize tökéletes. Várgesztesig ismét átélek 1-2 holtpontot, majd a fõúton sétálva egy bácsi állít meg hogy tudna a várhoz egy rövidebb utat. Én bizonygatom hogy most a K-n szeretnék menni, de nem értette meg a lényeget :-) Nembaj, legalább jókedvre derített. Felérek a várba, és meglepetten veszem észre hogy utólértem az elõttem haladókat. Bemutatkozunk, az egyikõjükben timi-t tisztelhetem, aki jó kis beszámolókat szokott írni a ttt-re. Megbeszéltük hogy együttmaradunk ameddig tudunk. Kis pihenõ a várnál, majd tovább, vissza Kõhányásra. Gyorsan eltelik ez a szakasz, köszönhetõen a társaságnak. Kõhányásnál ismét ugyanazokat a finomságokat kóstolhattuk mint még éjjel, ismét bevágok pár tepertõs kenyeret.
Innen egy jó kis monoton rész a K+-en, ismét elkezdek kómázni, elõl megyek, a többiek mögöttem. Kiérünk egy rétre, sehol semmi. Végül a térképem alapján átvágunk a réten, mivel ezt jelzi. Jelzés persze egy szál se, szintúgy szalag se. Ez a szakasz volt egyedül ami nem túl jól volt megoldva. Megleljük Gántot, itt már 65 km-nél járunk. Látszik mindenkin hogy már nem most kezdtük a túrát. Megpihenünk itt is kis ideig. Az ellenörzõ pont a Vértes Vendéglõnél volt.
Továbbindulunk, majd sokáig nyílt szakaszon megyünk, ami nekem nem esik túl jól, mert sapka nincs nálam, és még álmos is vagyok. Próbáltam minnél hamarabb túl lenni ezen a szakaszon, ezáltal ki is léptem kicsit. Ismét egyedül megyek föl meredeken a K+-on a Géza pihenõhöz. Azt hittem ennek az emelkedõnek sosem lesz vége. Fölérve a pontõr köszönt, én vagyok az elsõ 88-as. Kedves pontõr volt, adott a behûtött vízébõl ami ebben a nagy melegben kifejezetten jólesett.
Gondoltam Timiéket megvárom, hiszen jól elvoltunk eddig, és jó társaságnak bizonyultak. Viszont nem akartak jönni, én meg fogtam magam és elfeküdtem a földön addig :) Kb. 20 percet sikerült így pihennem, lehet 1-2szer el is szundítottam.
Megjöttek a többiek, megviselte õket ez a kemény emelkedõ. Pihenünk, eszünk iszunk majd indulunk. Megtudjuk hogy Ibolya még úton van valahol a két seprûvel.
Sajnos a többiek már eléggé kivoltak, hólyagok is keletkeztek, de látszott rajtuk az elszántság. Mégis egyedül folytattam az utamat tovább. Szerettem volna egy saját tempót menni. A pihenés abszolút kicserélt, ismét jó erõben éreztem magam, és ez szerencsére nem is változott negatívvá. Innen megint kicsit unalmas szakasz jött, de jó tempóban haladtam, és hiába volt sok nyílt rész, nem fogott vissza. Elérem a Vár-völgyet, majd az itinerben az van hogy a lépcsõn föl kéne menni a Csókakõi várhoz, de ketten mondják (akik nem is a túrán voltak) hogy kb 100 m és egy pihenõnél van a bólya. Hmm. Rájuk hallgatok, és meglepve veszem észre hogy a bólya a Csákberény IVV-s túrának az ellenörzõ pontja volt. Nem kicsit csodálkozott a személyzet mikor kérdezték hogy hányas távon vagyok én meg lazán odamondtam hogy 88 :-)) Ott 20 km volt a leghosszabb táv. Kicsit viccesen visszakocogok a lépcsõig, majd nyomás föl a várba. Jó volt hogy a tetejére kellett menni, így a kilátást is megcsodálhattam. Itt fél literes Vitalade-t kaptunk (!) Nagyon jól esett, de csak kicsit kortyoltam bele hátha lesz még szívatós szakasz. Innen mindössze csak 10 km volt a célig, tudtam hogy meglesz már a túra, jó erõben is voltam. Oda-vissza szakasz volt kb jó 1,5 km-en, így a végefele találkoztam Timiékkel akik a vár fele mentek. Szurkoltam nekik, bíztam benne hogy már meg fogják csinálni ami szerencsére így is lett! A P rom jelzésre térve az itiner a legjobb szót használta erre a részre: "vadregényes". Gyönyörû szakasz volt ez végig hosszan a hegygerincen, bár azt hittem hogy az EP sose fog eljönni, mert mindig lejtett-emelkedett az út. Az elsõ durva emelkedõ után nagyon megizzadtam, és kapásból megittem az összes Vitalade-t amit még a ponton kaptam. Szerencsére még volt a Mátyás kúti forrásvízbõl. Amikor nem is vártam volna akkor jött el a pont, ahonnan indultam is tovább. Nagyon idegesített a sok bogár amik mindig a szemem körül röpködtek.

Egy idõ után beérek Mórra, és csakhamar 16:45-kor a célba is. Én voltam az elsõ beérkezõ a 88-ason, mögöttem Kb. másfél óra múlva timiék is sikeresen beértek.
Kíváncsi voltam a meleg ételre, alig vártam már, de amit kaptam az csodás volt.
Egy óriási kukoricás pizza(!!) volt a célban a meleg kaja. Erre nem gondoltam volna, nagyon jól is laktam vele.
A szervezõkkel sokat beszélgetek a célban, nagyon lelkesek voltak, a 88-ason 8-an indultak, abból is többen feladták.

Jövõre is meg szeretnék szervezni a túrát, amit jó dolognak látok, és remélem többen jönnek majd el rá, mert egy szuper túrának lehettem részese!

Köszönet a rendezésért!