Harkány 2x30
Szerintem minden értelemben megérte lemenni Harkányba! A buszutazás mondjuk sok ideig tartott, de a busz végállomástól végállomásig vitt. Harkányban egybõl a buszállomáson volt a rajt, és a második napi célbaérést követõen csak 30 métert kellett gyalogolni a buszhoz.
Tény hogy a dögmeleg valamennyire igénybevett bennünket, a jó hangulat és a csapat akikkel mentem, mindenért kárpótolt! Elõször is, az útvonal már önmagában egy olyan kuriózum, ami elcsábított: olyan helyekre jutottunk el, ahova önszántunkból talán soha sem.
Ötfenyõ 30
11 óra után rajtoltunk el. A rendezõség rugalmasságát dicséri, hogy minden gond nélkül megvártak bennünket, természetesen elõre jeleztük nekik jöttünket. Vándor Csillaggal és Bubuval mentem együtt, valamint OT Ágival, aki ugyancsak a reggeli közvetlen buszos leutazást választotta. Emellett a túra söprûje, sétáló. is szórakoztatta a nagyérdemût.
Elsõ nap Harkányból a kerékpárúton indulunk Siklós irányába, mellõzve a "7 Sins' Club"-ot. Elgondolkozunk, mi lehet a túrázók "7 fõ bûne". Vannak ötleteink :-) Máriagyûdön keresztezzük a megszüntetett vasútvonalat, sétáló. megmutatja, melyik földúton forgatták a Tenkes kapitányát. Nem érintjük a kegytemplomot, ezért Bubu máshol kénytelen a túramozgalmas füzeteibe bélyegeztetni. Ezután kövekezik a nap komoly szintemelkedése a S jelzésû tanösvényen, a Tenkes oldalában. A szép fakilátónál Eisi vár minket. Némi beszélgetés és fotószünet után megyünk csak tovább, felfelé… A KS elágazásig toljuk szépen, utána pedig hasonló meredekségben ereszkedünk le a Tenkes csárdához, ahol megnézzük az étlapot és "Béla bácsi kamrájából" címû étel kelti fel a figyelmünket, szólunk is a tisztelt söprûnek, hogy mit rejteget itt számunkra :-)
A csárda után nyugatnak megyünk tovább és a csarnótai Kopasz-hegyet vesszük célba. Ez lett a nap fénypontja! Gyönyörû mészköves kopár hegyoldal, a tetején egy újonnan épült kilátó, ahonnan látszik a Mecsek teljes kontúrja, a Jakab-hegytõl a Zengõ vonulatáig bezárólag. Délre pedig a szlavóniai Papuk-hegységet is láthatjuk. A hegycsúcs mellett találni a túra névadóját, az öt fenyõfát. Az itt õrködõ Szakee távozásunk után biciklijére pattan, hogy a másnapi túra útvonalát szalagozza. Talán ekkor jár legmagasabban a Nap, de a társaság hangulatából adódóan egyszerûen nem érezzük, hogy 37 fok lenne (pedig annyi volt) Ezután gyakorlatilag véget is értek a szintek, szõlõk között haladunk, Bubu megdézsmálja a természet adta "szolgáltatást" ami elsõsorban meggyben, szederben és szilvában testesül meg.
Diósviszlón a kocsmában ihatunk a rendezõség számlájára. Faluról falura haladunk, egyáltalán nem csúnya vidéken, löszös-homokos talajon haladva, hamisítatlan ormánsági táj - legalábbis sétáló. szerint. Drávaszerdahelyen éppen falunapokat tartanak (pónilovaglás, íjászat) és itt vár minket a szolgáltatópont, rengeteg ásványvíz, rendezõk által kent lekváros kenyérrel, valamint önkiszolgálással igénybe vehetõ zsíros kenyerekkel. Mivel összesen 30 körüli létszám indult a túrán, ésszerû dolog, hogy a túrázók maguknak kenik a kenyereket, és nem áll kint órákat és szikkad a napsugaraktól.
Drávaszerdahely után még teszünk egy kitérõt dél felé, ahonnan északi irányban látszik a Tenkes vonulata, hátul pedig Siklós vára, mögötte pedig a Szársomlyó.
Kovácshidát is érintjük, a leírás egy kicsit megtréfál bennünket, ugyanis azt olvastuk, hogy a faluban lévõ kocsma majd az út mellett teljesen hirtelen bukkan elõ. Csak azt nem derült ki, hogy elõbb ahhoz el is kell hagyni a falut… Néhány perc téblábolás után (miközben meglátogatjuk a másik kocsmát is, ahol ivószünetet tartunk) végül csak megtaláltuk a jó kocsmát.
A túra legvége Bubu szájíze szerint alakul, ugyanis a megszüntetett vasútvonal sínein kellett haladni több kilómétert. A sínek közt rengeteg csigaházra leszünk figyelmesek. Talán az esõs idõben szerettek volna keresztülmenni a síneken? Harkány határában láthatóan frissen felújított vasúti átjáró, nyilván kevéssel a vonal bezárása elõtt adhatták át. A célhoz még át kell szelni Harkányt, és a település szélén található Arzenál Motelben találjuk meg a célt, ami különben a köztes szállásunk is egyben. A célban debrecenit fõztek mgruberék, valamint a megmaradt szolgáltatást is lelegeljük (pogácsák, kakaós csigák).
Birtokba vesszük a paplanos ágyakat (én csak átlósan fértem el rajta, lévén az ágy csak 190-es méretû), lefürdünk. A rendezõség még bemegy városba, állítólag jó kis estét csaptak. A szobában eközben irtjuk a szúnyogokat. Kellemeset aludtunk, egy több napos túránál ez egy fontos kényelmi szempont.
HaGoMaDAH 30
Másnap a rendezõk kivisznek autóval a rajtba (szép gesztus tõlük), Bubu örül is neki, mert nem kell feleslegesen gyalogolni nulla pontért :-) Szombattal ellentétben most elindulunk jó korán, hogy a beígért kánikulából minél kevesebbet kapjunk. Osztálykirándulás hangulatban indultunk neki: Bubu, Vándor Csillag, OT Ági, sétáló. (ezúttal mezei résztvevõként) valamint OT V. Erzsikéék. Az elsõ pont õrét mi kísérjük ki a helyére. Nagyon szép helyeket érintünk: rétek, szép gátoldal, erdõszél, majd egy kukoricás. Gordisa érintésével jutunk el a Mattyi-tóhoz. Az ottani pontõr kicsit elkésik, de nem idegeskedünk, mert egy laza 4-es átlaggal is elértük volna a délutáni buszunkat. Ez a tó csodálatos környezetben fekszik, a büfé melletti pihenõpadok pedig még tovább marasztaltak volna…
Bubu itt megpihen, iszunk szörpöt, és itt ér be C. Béla bennünket. Egyre csak bõvül a csapat. A csapattal való menés hangulata nagyon magával ragad. Sok õrült, aki ilyen idõben leutazik az ország legdélebbi pontjára.. Béla mesél a Rákóczi 150-es kalandjairól, eközben elhaladunk egy holtág mellett és közeledünk a várva-várt Dráva parthoz. Gyönyörû a határfolyó, és szokatlanul széles! A jókedvünket a borzasztó mennyiségben támadó szúnyogok akarják elrontani. Az egyik tanösvénytábláról egy kódot kellene felírni, de ehelyett csak a "kód" szót találjuk. Kiderült, ez volt a helyes válasz :-) Mivel nem vagyunk biztosak dolgunkban, készül több csoportkép is, de azon meg az látszik inkább, ki hogyan hadakozik a szúnyogokkal.
Néhány percre innen van a gátõrháznál etetõpont, virslivel valamint szörppel. Szegény OT Edina egyedül viszi a pontot, nem irigyeljük. Itt is esznek ugyanis a szúnyogok, kétségtelen, hogy nem olyan mértékben, mint közvetlenül a folyóparton. Egyrészt sajnáljuk, hogy ennyi volt mára a Dráva-partból, de valójában egyikünk sem szeretett volna tovább küzdeni a vérszívókkal. Tibet és Vadmalac itt ér utól bennünket. Szinte biztosak voltak egyébként abban, hogy Bubut éppen az etetõponton fogják beérni. Ezúttal is bejött a megérzésük!
Innét nyíltabb szakaszokon haladva érünk Alsószentmártonba, amely szinte tiszta roma falu. Ezért aztán könnyû Gruber Misit felismerni :-). A vegyesbolt, ami elõtt Misi pontõrködött, éppen akkor gondol zárni, mire mi odaérünk: az éhes-szomjas társaság még utolsó pillanatban kipótolhatja készleteit.
Ezután egy benõtt szekérúton haladunk, ahol figyelni kell lépteinkre, tehát legalább nem unatkozunk. Egy rétet keresztezve szép erdõségbe jutunk, majd egy irányváltással már meg is érkezünk az utolsó köztes pontra, amit Czigó õriz. Szegény a lábát egy idõre tönkrevágta, innét is mihamarabbi felépülést kívánok neki! Czigó már nem elõször ajánlgatja túráját, a Hegymenetet, erõsen gondolkodóba esem, majd meglátjuk!
Az utolsó 7 km tele van kanyarral, elõbb egy kukoricáson haladunk keresztül, majd egy árnyas erdõ szélén megyünk, utána egy murvás úton rétet keresztezve egy csatorna parthoz jutunk. Látszanak már Harkány házai, bár ez még csalóka, hiszen még legalább 20 perc gyaloglás vár ránk. A Nap egyre erõsebben tûz, itt már nem várjuk be egymást. Bélával itt komoly dilemmával találjuk magunkat szemben. A jelzés kint van jelezve a kerékpárúton, ahol is tûz a Nap ezerrel. Vele párhuzamosan viszont árnyas fák között egy kellemes gyalogút vezet. Utóbbi mellett döntünk.
Nemsokára megérkezünk a buszállomásra, a célba, Szakee-tól gratulációk, és akárcsak tegnap, most is helyben "préselt" kitûzõ, oklevél a díjazás és hozzá a jó kis szolgáltatások. Víz van bõven, valamint önkiszolgálós zsíroskenyér, ezen kívül pogácsa, nápolyi és mazsola. A kényelmes tempó ellenére még bõven van idõnk a buszig, de az a beszélgetéssel igen gyorsan el is repül. A buszra felszállva megcsap a dögmeleg, minden utasról csurog a víz, a sofõr aztán csak bekapcsolja a légkondit. Az út javát átalszom.
Nagyon örülök, hogy az idei 2x30-on is ottlehettem, köszönöm mgrubernek + Szakee-nak és segítõiknek a rendezést, a túratársaknak, valamint a nekünk jól befûtõ Szent Péternek a hétvége élményeit! |
