Túrabeszámolók


Hol a következő?

timiTúra éve: 20082008.06.14 18:02:51
Hol a következõ?

A hegymászótanfolyam emlékeivel gurultam be reggel Csobánkára. Kíváncsi voltam a túrára, mert
• tájékozódási túraként tüntették fel, önálló útvonal-választási lehetõséggel,
• a környék turistaútjait egyáltalán nem ismertem eddig és mivel
• igen érdekes élménybeszámolókat hallottam a tavalyiról.
7.45-kor indultam, az elsõ feladat egy db fa felkutatása volt a megadott fénykép segítségével (rajta fekete-fehér turistajelzések). A ruha/felszerelés igazgatásának köszönhetõen a legelsõ lehetséges elágazásnál rossz irányba fordultam. Na, ennyit a tájékozódásról… :-) A fa végül meglett, vele együtt az EP is, ahol Báder Tanárnõ matematikaórái rémlettek fel valahonnan nagyon messzirõl. Nehézkesen, de sikerült a feladat és a helyes irány kiválasztása is. Közben kedves túratársak jóvoltából hazai meggyespitét majszoltam. Köszönöm szépen, finom volt!
Jelzett úton haladtam egy darabig, de miután a pont légvonalbeli közelsége folyamatosan incselkedett velem, elõtörtek nem létezõ tájfutó hajlamaim és belevetettem magam az erdõbe. Eleinte semmi gond nem volt, tartottam az irányt egészen az elsõ aszóvölgyig. Miközben meredeken ereszkedtem, egy nagyobb kõdarab fordult ki a lábam alól és csak az utolsó pillanatban tudtam elkapni egy süldõcske fát. Erre a völgyre mondaná jó ismerõsöm, hogy ide a disznók is csak meghalni járnak (meg én – utat rövidíteni). Szóval tempó vissza, szem kinyitva, futás felfüggesztve. Még két meredekebb völgy után, a túléléstõl megemelkedett adrenalinszinttel értem el végre a civilizációt jelentõ jelzett utat. Az EP-n vaktérkép alapján megkerestem a következõ pontot. Õszintén szólva lett volna itt is rövidebb út… ám most egy kis nyugalomra vágytam. Nem bántam meg: a Petõfi pihenõrõl gyönyörû kilátás nyílt a környékre, a források pedig folyamatosan frissítõvel láttak el az út során.
A két EP közötti utat kétszer tettem meg, mivel a kulacsomat elhagytam útközben. Hangosan véleményt nyilvánítottam magamról és visszaszaladtam keresgélni.
A következõ feladat egy szintmetszet felismerése, azután pedig puzzle kirakása és az azon található „térkép” azonosítása volt. Az erdõirtás miatt lefestett jelek nehezítették a tájékozódást, de ezt elõre jelezték a pontõrök. Itt is volt egy kisebb „árkon-bokron délnyugat felé” akció, de a végére csak elõkerült a jelzett út.
Közben gyönyörû helyeken vezetett a jelzett és jelzetlen út (gyakran engedtem a csábításnak). Az erdõ kellemesen meleg volt és még kellemesebben madárdalos. Csobánka felé a visszaúton még néhány õzet is láttam. A végét megint benéztem, így az utolsó 600 métert aszfalton futottam – itt már nagyon melegem volt.
A célban eszem-iszom (különbözõ kenyerek és szörpök), majd gratuláció, jópofa emléklap, nagyon szép kitûzõ fogadott. 11.30 körül értem be – sokat vacakoltam a pontokon és pihenéssel, nézelõdéssel. Az általam kiválasztott út 19,5 km lett, 2:30-as futó(poroszkáló)idõvel. Azzal vigasztaltam magam, hogy sok volt a szint… :-)
Összességében elmondható, hogy nagyon alaposan és jól szervezett túra volt, a pontõrhiányt is ügyesen megoldották. A feladatok változatosak, megoldhatóak és sokszor nagyon humorosak voltak. Az úton egyszer kaptunk müzlit, vízvételi lehetõség gyakran volt. A pontõrök segítõkészek voltak. Nem tudok rosszat mondani… Külön élmény volt az útvonal önálló kiválasztása, a felfedezés öröme. Jövõre is számíthatnak rám!