Túrabeszámolók


Kőris körül

nafeTúra éve: 20082008.06.06 21:46:44
Kõris körül
GPS-el mért távolság: 16,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség725 m.
Végre egy túra, amely számomra kerékpárral megközelíthetõ, s nem is voltam szolgálatban. Kellemes tekerés után értem a rajthoz. A rendezõk segítségével elhelyeztem a biciklit, beneveztem. Az igazoló lapomra 10.30 került indulási idõként, mivel a fehérvári túratársakra vártam, akik a tíz órás busszal ígérkeztek. Késett a busz, így rájuk telefonáltam, merre járnak. Ekkor derült ki, hogy el sem indultak, s küldtek SMS-t, amit a hazaérkezésem után kaptam meg. Sajna az átirányítás, csak a beszélgetésekre vonatkozik, az üzenetekre nem. Úgy 5 perccel az indulásom után érkezhetett, arra a telefonomra, amit nem viszek túrázni.
Ezek után 10.13-kor, bõ két kiló feleslegessé vált plussz súllyal a hátizsákomban nekivágtam a táv teljesítésének. A rajtnál sok ismerõssel találkoztam. Istvánék körülbelül 50 méterrel mentek elõttem. A zöld négyszög és a zöld jelzés elágazásánál, egyenesen mentek tovább. Arra is megy a zöld, csak éppen a Kerteskõi-szurdok felé. Nekünk a másik irányba kellett mennünk. Utánuk kiabáltam. Meghallották és visszafordultak. Mondták, elõttük sokan mentek egyenesen végül is a rossz irányba. Szaporán szedtük a lábunkat lefelé. Hamarosan kiértünk a mûútra, mentünk rajta egy kicsit, majd balra lekanyarodva, megkezdtük a kapaszkodást a Kõris-hegy felé. Rövidesen azon kaptam magam, hogy három fiatal csikóval szaporázzuk lépteinket felfelé. István 3 órán belül szerette volna teljesíteni a távot. Igen szép bükkösben folytattuk az utat, elõször a Barátok-, utána a Lipka-úton, ami többször is keresztez egy montival igen kellemes murvás utat, amelynek meredeksége csaknem egyenletes 5%. A végén, vagy kétszáz méter erejéig rá is tértünk. Az eleven-förtési nagy kanyar keresztezése után, volt egy kis lankásabb része az útnak, aminek meg is lett a böjtje. Egy fényképezési, cipõfûzõ kötési megállónál, a fiatalok elõre mentek. Az aszfaltig nem is értem utol õket. Nagyon rövid szakasz után, a szalagkorláton átlépve, ismét beváltottam az erdõbe. Itt következett a túra legmeredekebb emelkedõje, ami levág egy jó nagy aszfalt kunkort. Visszaérve a mûútra, egy újabb fényképezési megállónál, látom, Istvánék mögöttem vannak. Nem vették észre, az ösvényre vezetõ jelzést, pedig nem könnyû nem észrevenni. Nyíl a szalagkorláton, aztán két jelzés tíz méteren belül.
Aszfalton értük el a Bakony legmagasabb pontját, a túra névadóját. Megkaptuk a pecsétet, lehetett inni, s már indultunk is tovább. Aszfalton értük el a Rézbükki út bejáratát, s rá is tértünk. A Rézbükki út, a kõris hegyre vezetõ aszfaltos szakasszal együtt, a Bakony legnagyobb szintkülönbségû emelkedõjét jelenti. 7660 m-en 460 m szint. A Gázló túrán is meleg van, csak akkor ezen az úton, fölfelé kell jönni.
Rövidesen elértük a Boroszlán tanösvény kezdetét. El sem lehetett téveszteni, úgy kitáblázták a rendezõk. Jött egy jó hosszú, és irgalmatlanul meredek lejtõ, le az Öregszarvad-árokba, szép szikla alakzatokkal. Az árokban, már kellemes lejtõs úton „ballagtunk”. Rákanyarodtunk a Z+ jelzésre, a Bakonybéli-szarvad árok elértekor. Elõször jött egy kicsi hullámvasutazás, majd egy folyamatos emelkedõ következett. Az a nyílt szakasz nem esett jól, mivel egyébként is meleg volt, s az emelkedõ sem a hûtést szolgálja. A Z háromszögig, szerintem több mint 10% az út átlagos meredeksége, de a vége, biztosan több. Bakonybél felöl ugyanide egy 12,5%-os átlagos meredekségû emelkedõ vezet. A zöld háromszög, már egész laza volt. Hamarosan elértük a második ellenõrzõ pontot, ahol a pecséten kívül, csokit kaptunk. Háromszögjelzés ide, vagy oda, kilátás egy szál se. Megkezdtük az utolsó szakaszt. Elég meredek lejtõ vezet le a faluba. Jó részét, inkább lassan kocogtam, semmint gyalogoltam. Ez talán kevésbé vette igénybe a térdemet. Amikor elõbukkant a falu megálltam fotózni. A fiatalok elõre mentek. Csak a célban találkoztunk, bár végig láttam, mennyivel vannak elõttem, de nem tudtam behozni a lemaradást. Ahhoz a végére kellett volna egy hosszabb, jó húzós emelkedõ. A célban, úgy tíz perces sorban állás után megkaptam a pecséteket és a kitûzõt. Rövid, de húzós túra volt, amely ige kellemes környezetben vezet.
A túra ár/szolgáltatás aránya a rosszak közé tartozik (Ilyen szempontból, csalódás az Ösvénytaposóktól.). 700/650 Ft-ért innivaló a Kõris-hegyen, egy szelet csoki a Tönkölös-hegyen, szép kitûzõ és egy 100 Ft-os italjegy a célban. A meleg idõre tekintettel nem lett volna rossz egy itató pont a Bakonybéli Szarvad-árok elérésekor, illetve a Tönkölös-hegyi EP-t lehetett volna a Z+ és a Z háromszög keresztezõdéséhez tenni, mivel oda személygépkocsival is lehetne vizet juttatni, ha nem is könnyen.
Az útvonal jelölése, az erdei részen kiváló. Az itiner viszont egy picit megtévesztõ volt a zöld négyszög és a zöld sáv elágazásánál. Ott ugyanis a leírt egyenessel szemben elõször jobbra rá kellett kanyarodni az aszfalt útra, majd kb. 100 m után balra kellett fordulni a jelzések elágazásánál. Ez bizony megtévesztett pár túrázót. A térképvázlatból viszont kiderült merre kell menni.
A túra számomra „hazai” terepen zajlott, így emiatt és a számomra nagy tempó miatt (3 óra 25 perces teljesítési idõ) csak keveset fényképeztem. Ennek megfelelõen, a megszokottnál kevesebb kép lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, amikor a webmesterünk rá ér feltenni. Bár nem merek várható idõpontot írni. Mondjuk most én is csak tegnap küldtem el, mivel a monitorom bemondta az unalmast.