Tanúhegyek 50
Szülinapi túraként gondoltam ki a Tanúhegyek 50-et. Kedvenc helyeim, és az idõ is remek volt.
A rajtnál már elláttak minket ásványvízzel, ropival, jó elõjel volt a túrára. Elsõ megpróbáltatásként felbaktattunk a Bujdosók lépcsõjén, ami a Badacsony tetejére vezet, és máris élvezhettük a csodálatos panorámát. Két ellenõrzõpont a hegytetõn, aztán egy a hegy hátsó lábánál.
Begyaloglás Badacsonytomajba, és a Sörpatikában azt ittunk amit akartunk. Mi Macival kóla mellett döntöttünk. (Köszönet a polgármesternek!)
Következett egy kis aszfaltos gyaloglás, fel a dombra a Badacsonyörsi Folly arborétumhoz. Itt csokit kaptunk, és kezdtem úgy érezni, igazán szülinapot ünneplek, olyan jó volt az ellátás. A nap kezdett egyre jobban sütni, és hegynek felfele már melegünk volt.
Az erdõben valami olyan virágzott, amitõl kijött az allergiám, és égett a szemem. Féltem, hogy fel kell adnom a túrát.
Elértünk a Salföldi kolostor romjaihoz, ahol egy-két fotó elkészítése és a pecsételés után máris továbbmentünk a Majorhoz, ahol frissítõpontot ígért az itiner.
No, itt aztán igazán meglepõdtünk. Pedig Macinak a több mint száz túrája után nem sok minden okoz már meglepetést.
Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Zsíros kenyér, isteni uborkával, hagyma, almapaprika, többféle lekváros kenyér, ásványvíz, jéghideg traubi-soda, és szíveslátás amolyan igazi magyaros vendégszeretettel.
Ezt a Gönc-rõl ideérkezett pontõr-társaságot külön kiemelném, annyira kedvesek, barátságosak voltak. Kedves leendõ pontõrök! Róluk vegyétek le a mintát! (Eddigi túráimon az a tapasztalat, a pontõrök sokszor nem biztatnak, nem kínálnak, és unják az egészet. Pedig erre vágyik a megfáradt túrázó. Nyilván kivételek mindig vannak, nekik persze köszönet!)
Nos, még kalcium-injekciót is kerítettek, amitõl a szemem pár perc múlva rendbe is jött! Ezért külön nagyon nagy köszönet!
Salföld után következett a Tóti-hegy, jó kis megizzasztó emelkedõvel, és persze a csodás panorámával a hegy tetejérõl.
Innen aszfalton mentünk a Csobánc irányáb. Nagyon messzinek tûnt a hegy.
Mire odaértünk, már két óra is elmúlt, de a hegy tetején váró kedves pontõrök ismét megleptek bennünket csokikkal és hûs ásványvízzel. El is felejtettük a felfele vezetõ meredek ösvény nehézségeit.
Néhány kattintás a fotomasinával, aztán lezúztunk a hegyrõl, és egy hosszú földúton át értük el a Szent-György hegy lábát. Felkaptattunk a lécsõkön, és ismét teríts-meríts várt minket. Frissítõpont volt, hideg traubival, ásványvízzel, finom zsíros és lekváros kenyerekkel, sokféle savanyúsággal. Mennyei volt, de már alig bírtunk enni. Azt kihagytam a beszámolóból, hogy a Tóti hegy után még egy borozóba is beinvitálták a túrázókat, ahol hideg szódavizet, és zsíros kenyeret lehetett fogyasztani. Mi már nem bírtunk. :-)
Szóval a Szent-György hegy. Ettünk, ittunk, aztán felmentük a csúcsra, élveztük a panorámát. Itt már kezdtek kitikkadni a pontõrök, állig begombolt csuklyában sálban ültek szegények a tûzõ napon.
A nagy lelkesedésben elkövettünk egy hibát, nem olvastuk el pontosan az egyébként klassz itinert, és itt kivételesen nem találtunk megfelelõ helyen szalagot sem. Így aztán meggondolatlanul nekivágtunk a Szent-György hegyrõl lefele egy kalandtúrának.
Meredek csúszóson lefele, tökig érõ gazban, csalánban, és tüskés-ágas-bogasban.
Egy lelkes csapat csatlakozott hozzánk, Maci pedig mint aféle kemény fickó, törte az utat. Mondjuk rövid nadrágban, csalánban nem volt kellemes. De állta a sarat, és hihetetlen körülmények között, de mégis kivezette a kis társaságot az útra.
Itt már majdnem megtaláltuk a helyes irányt, amikor megint elvétettük. Köszönhetõ ez annak, hogy a rossz gyerekek, és amatõr túristák letépkedték a szalagozást.
Azért valahogy rákeveredtünk a Tapolcai mûútra, és felbaktattunk a Szigligeti várba.
Megint csokit kaptunk a pecsét mellé. :-) Már csak az Óvárhoz kellett felmászni, aztán jöhetett a végsõ visszaszámlálás.
Az utolsó aszfaltos kilométerek már nem voltak annyira vidámak, utunk már több mint 10 órája tartott. Meg is jegyeztük, több lehetett ez, mint 50 km.
Aztán beértünk a célba, ahol az oklevél és kitûzõ mellé még ajándékokat, csipszet és ásványvizet is kaptunk, valamint gulyás levest ehettünk.
Rendkívül jó ellátás, jó rendezés és remek pontõrök jellemezték a túrát.
Köszönjük a szervezõknek!
Visszajövünk.
|
