Pásztó 40
2008.05.02.
Vidám Vánszorgók – Mátra 1 : 1
Lassan egy éve lesz már, hogy belecsöppentünk a tt világába, de csak mostanában éreztünk késztetést arra, hogy lelkes kis csapatunknak nevet válasszunk. Pontosabban a Hanák Kolos (Mátrabérc 36 km-es résztávja) túra után, ami részünkre nem volt éppen teljes siker, ugyanis a mostoha körülményektõl erõsen hátráltatva a tervezett 10 órás teljesítést is sikerült 2 ½ órával túllépni (a szintidõt meg 3 ½ órával). Ezt talán sokan kudarcként élték volna meg, mi viszont élveztük a kalandot, de el kellett ismernünk, hogy aznap a hegy (és a segítségére sietõ víz) fölénk kerekedett. Mit kell ilyenkor tenni ? Visszavágni, de minél elõbb !
Nem is kellett sokat várni, jött a Pásztó 40 túra a Mátrában, majdnem ugyanolyan táv és szint adatokkal (38 km, 1350 m) – kihagyhatatlan alkalom a visszavágásra. A kiírás szerint itt 11 óra volt a szintidõ, de mi itt is 10 órás teljesítést tûztünk ki célul. Ebbõl a tervbõl is látszik, hogy nem tartozunk azok közé, akik csak úgy pikk-pakk felszaladgálnak az emelkedõkön. Sõt, inkább azok közé tartozunk, akik - a látszat szerint igen figyelmesen - félrehúzódva megállnak, ha a gyosabban haladók (gyakorlatilag mindenki) utólérik õket. Persze az igazság az, hogy ez jó alkalom egy kis szusszanásra !
Na de nézzük a túrát !
Fél hétkor startoltunk el a kollégiumból, és a szépen felújított „Oskolamester háza” érintésével (1.e.p.) húztunk ki a városból Hasznos felé. Kedves ötlet volt a rendezõktõl, hogy a teljesítésért járó kitûzõn látható épülethez elvezették a túrát. Néhány kilométeres járda és aszfaltkoptatás után egy földútra kanyarodva gyorsan jött a 2.e.p., a Cserteri-vár maradványa, ahonnan visszatekinthettünk a városra, de látszott a víztározó és az Ágasvár csúcsa is. A Gombás-tetõi vitorlázó repülõtér mellett elhaladva vitt utunk tovább, egy-két kisebb emelkedõn keresztül az Ágasvári t.h.-hoz (3.e.p). Kis pihenõ, folyékony kenyér bevitel, és máris indulás a Csörgõ patak felé. Vadregényes völgyben vezetett az út, miközben az elég bõvizû patakon négyszer is át kellett kelni. Ez nekem háromszor sikerült is, de mivel elég jó idõ volt, hamar megszáradtam. A patakvölgyet elhagyva a Rothadt-bércet kellett megmászni, szerintem inkább Csalóka-bércnek kéne hívni, ugyanis többször úgy nézett ki, hogy felértünk a tetejére, aztán kiderült, hogy mégse. Viszont amikor tényleg felértünk, onnan már hipp-hopp beértünk Mátraszentimrére (4.e.p.). Az itt felkínált zsíroskenyér telitalálat volt – ott és akkor pont arra voltunk kiéhezve és lõn... Továbbhaladva a faluban szomorúan festett a leégett Szlovák Csárda maradványa, remélem hamarosan újjáépítik. Bagolyirtás volt a következõ falu, gyorsan odaértünk, és máris túl voltunk a túra felén. Kis hullámvasútazás után a Keresztesi nyereg és Tót-hegyes érintésével jutottunk az 5.e.p-ra, a Hidegkúti t.h. közelébe.
Innen két komolyabb emelkedõ, Szalajka tetõ (gyönyörû kilátás) és Vöröskõ-bérc következett, egész jól felvánszorogtunk rajtuk, de frisseségünket ott felejtettük valahol. Ezután a Nyikom-nyereg elõtt majdnem végzetes hibát követtem el, ugyanis megemlítettem, hogy ezen az ötszáz méteres szakaszon mentünk már két hete is a Hanák Koloson. Erre válaszul elkezdett cseperegni az esõ, hogy az emlékek valószerûbbek legyenek !!! A nyeregnél (6.e.p.) gyorsan pecsételtettünk, majd elhagytuk a rosszemlékû szakaszt, és rögtön kisütött a nap ! Innen már csak lefelé vezetett az út, de az eleje meredek és köves volt, ami nagyon rosszul esett a kritikus állapotban lévõ térd és csípõ izületeknek. Ez volt a túrának az a része, amit akkor élveztünk, amikor túl voltunk rajta. Azután enyhült az út és szépen besétáltunk a célba, méghozzá 10 órán belüli idõvel, tehát egyenlítettünk !
Meglepetésünkre meleg étellel vártak minket, ami nagyon jólesett !
Összefoglalva:
- szép helyekre vezetõ, változatos, barátságos útvonal
- pontos, jól használható itiner
- kritikus pontokon hiánytalan szalagozás
- elsõrangú ellátás
- igényes kitûzõ és emléklap
Ezek voltak szerintünk a túra jellemzõi, köszönet a rendezõknek !
|
