Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

KÁGÉTúra éve: 20082008.04.20 21:52:20
Túlélõ túra a Mátrában 2008.04.19.


Ennyi õrültet egy rakáson csak egy teljesítménytúrán lehet látni, mióta szétkergették a Hárs-hegyi intézmény lakóit ! Na jó, inkább megszállottaknak nevezném azokat, akik (velünk együtt) a kis megszakításokkal egész nap zuhogó esõben, a bokáig érõ sárban végigcsinálták az idei Mátrabérc túra valamelyik távját.
Ahogy a kiírásban korrekt módon szerepel, a túra csak jó erõben lévõ sportembereknek ajánlott. Ez nyilván arra az esetre vonatkozik, ha járhatóak az utak. És ha járhatatlanok ???
Ez persze fõként a túra végére volt jellemzõ, kezdjük inkább az elején !
Kis csapatunkkal a Hanák Kolos távot (36 km) céloztuk meg, a teljesítõképességünket felmérve (a 9 órás szintidõ helyett) 10-10 ½ órás teljesítést tûztünk ki magunknak.
Kicsit szemerkélõ esõben indultunk, sebaj majd eláll...
Szépen haladgattunk (magunkhoz képest) egészen Ágasvárig, ahol a csúcsra való feljutás igencsak lihegtetõ, a t.h.-ig való leereszkedés meg ijesztõ volt a csúszós köveken és az addigra erõsen felázott talajon. Az esõ néha egy kis idõre elállt, de csak azért, hogy erõt gyûjtsön és egyre hevesebben kezdhesse újra. Mire valamennyire megszáradtunk volna, jött egy újabb adag. Az Ágasvári t.h.-tól Mátrakeresztes felé levezetõ, néhol igen meredek úton már csak fától-fáig való csúszkálással haladtunk, miközben egy forró leves elfogyasztása a csárdában és a túrát feladókra váró autóbusz kényelmes ülésein való terpeszkedés – ezek voltak a továbbhaladásunkat serkentõ célok. Valahogy lejutottunk az e.p.-ig , és megbeszéltük, hogy nem szabad tovább menni, mert:
- elég fáradtak voltunk már és állítólag a neheze (Muzsla) még hátra volt
- akik elõttünk értek le és nem is elõször voltak ezen a túrán, azok közül is sokan föladták
- térdünk, bokánk és egyéb mozgó alkatrészeink nem éppen üzembiztos állapotban voltak
- biztos volt, hogy a végén sötétben kéne majd menni az ismeretlen terepen
Ezek után elindultunk a csárda felé, amerre a túrát folytatók útja is vezetett.Az a néhány továbbmenõ túratárs (mint valami erõs mágnes) egyszerûen magával vonzott minket a csárda kertjébõl a patakon keresztül a hegyre felvezetõ ösvényre. Észre sem vettük, és már caplattunk is felfelé, leszegett fejjel, szótlanul.
Mentünk, mentünk egyre feljebb és egy idõ után megállapítottuk, hogy az egy nagy tévedés, hogy a Kékes az ország legmagasabb pontja, a Muzsla teteje legalább 1500 méter magasan van ! Lassan de biztosan mégis felértünk, miközben még jópáran megelõztek minket. A szürkületben sietõsen kezdtük meg a leereszkedést az igen csúszós ösvényen, nem is értek itt már utól minket. Jól haladunk - bíztattuk egymást – pedig sejtettük, hogy nincs már mögöttünk senki sem. Mire besötétedett, addigra kiértünk az erdõbõl és már láttuk Szurdokpüspöki fényeit. Sima ügy, gondoltuk, pedig az igazi feketeleves még ott várt ránk. Azt tudtuk, hogy át kell kelni a patakon, de átvezetõ utat nem leltünk sehol, csak egy keskeny, meredek, járhatatlan árkot. Ez nem lehet az „út”. Az elõreküldött felderítõ szerint az volt ! Gyorsan lecsúszkáltunk rajta, ki talpon, ki fenéken, de mindenképpen a szépen csordogáló patakban landolva. A patak másik oldala is ugyanolyan meredély volt, a kb. 30 méternyi kapaszkodót közel fél óra alatt küzdöttük le, négykézláb csúszva-mászva a sötétben. Fejlámpáink jó szolgálatot tettek itt, legalább láttuk, társaink éppen hanyatt estek-e, vagy hasra ! Végre felértünk a szép kényelmes dózerútra, amit a beszámoló elején már említettem, mint járhatatlan utat. Amit ezen a célig hátralévõ két kilométeren elõadtunk, az egy népitáncos egész estét betöltõ mûsorára elég lenne. Minden lépésnél -teljesen kiszámíthatatlan irányba- kicsúszott a lábunk, miközben karjainkkal hadonásztunk az egyensúlyunk visszanyerése érdekében. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mitõl haladtunk elõrefelé is valamit, de haladtunk, mert egy jó óra múlva beértünk a faluba és még a seprû sem ért utól minket (csak majdnem)! Jó mulatság volt ez a túra, a 9 órás szintidõ helyett röpke 12 ½ óra alatt, de megcsináltuk !!!