Túrabeszámolók


Mandulavirág

JakabTúra éve: 20082008.04.15 09:22:19
Mandulavirág

Kedves Olvasóm!

Minden hétvégén túráztam, gondoltam be kéne iktatni egy laza szombatot, pihenõhétvégét. Nem akarok túlfáradni, beleunni, néha kell a lazítás, feltöltõdés, felfrissülés.

Jó programnak ígérkezett ehhez a szombati Mandulavirág túra. Szándékosan nem írom le, hogy Mandulavirág 10, mert annál azért több volt. És különben is kocogtunk.

Van egy fehérvári ismerõs srác, bizonyos Maci, vele beszéltük meg, hogy elmegyünk Lovasra, úgy is szép a Balatonfelvidék, fõleg mandulavirágzáskor, és lekocogjuk a tízes túrát.

Nem indultunk korán, így teljesen felébredtünk, mire odaértünk a Faluházba. Bemutattam Macinak az általam a Hõsök túrájáról már ismert szervezõt, Bõsz Imrét. Imre megkérdezte tõlünk: indultok? Nem, csak benéztünk - mondta Maci. Erre persze jót nevettünk, és némi csokis keksz elfogyasztása után elindultunk futva, hogy beérjük az elõttünk haladókat.

Szép idõ volt, kellemes meleg, bár egy kicsit fújt a szél. Átkocogtunk Alsóõrsre, ahol a falu végén Maci már kérdezgette tõlem, hoztam -e wcpapírt.

Ne lepõdj meg kedves Olvasó, ez a szokásos közjáték minden túrán.

Dolga végeztével utánam indult, és együtt vágtunk neki immár gyalogolva az elõttünk álló hegynek. Szép erdei ösvény volt, ahol többen már visszafele jöttek. Ez a szakasz közös oda-vissza út volt, a kék jelzésen haladva.

A Csere-hegyre felérve megkaptuk a pecsétünket, és felmentünk a kilátóba. (Szabadság kilátó) Nagyon jó kis építmény, szépen fel van újítva, és nagyszerû a panoráma.

Lefele már természetesen futva tettük meg az utat, túrázókat kerülegetve. Elég sok embert lehagytunk immár, Maci számolgatta is, hogy lassan a mezõny élére kell kerülnünk. (Mi voltunk a 39., 40. indulók)

Csak az idõ, az volt furcsa. Térkép szerint még a táv felénél sem jártunk, és már több, mint egy órája kocorásztunk. Mondta is Maci, idõt nem írunk a blogba!

Aztán mikor visszaértünk Lovasra, és onnan Csopak fele vettük az irányt, kezdtük érezni, ez a 12,8 km-nek kikiáltott táv, kb. 260 m szinttel, nem is olyan lebecsülendõ.

Folyamatos emelkedõ következett, itt megint gyalogoltunk picit, és élvezettel bámultuk a rengeteg nyíló tulipánt, a virágba borult fákat, és a nyaralók kertjében szorgoskodó embereket. Frissen vágott fû illata szállt a levegõben, és folyamatosan láttuk a Balatont is.

Elértünk a Csákány-hegy aljára, és mivel elég meredek emelkedõ következett, tempós gyaloglással mentünk fel az Endrõdi kilátóig. Ott aztán megkaptuk a második pecsétünket, találkoztunk néhány ismerõssel, és megint jó pár embert legyalogoltunk.

Aztán visszafele már szinte végig tudtunk futni, hiszen lejtõ volt. Az idõnk picit több lett, mint két óra, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy becslésünk szerint a túra kb. 14 km lehetett.

Mi persze nem bántuk, mert nagyon jól éreztük magunkat. A túra végén szép oklevelet és kitûzõt kaptunk, amin rajta van a mandulavirág is.

Köszönet Imrének a szervezésért, nagyon jó kis túra részesei lehettünk.

Ölel és üdvözöl minden olvasót: Erzsi

Ui: Egyszer csepergett az esõ, és Maci mint a vuduvarázslók, hangos szavakkal legyezett: menj menj Vajdaúr felé! Menj Vajdaúr felé! Azt nem tudom hatott -e a varázslat teljesen, és valóban elért -e a Ság-hegyig az esõ, ahol Vajdaúrék futkároztak, mindenesetre itt elállt.

Egyéb túrabeszámolókat a www.bebielefantok.hu oldalon is olvashattok tõlem, és barátaimtól.