A Téry Ödön Emléktúra 50 (2008.03.29.)
táv: 43,801* km - szint: 1333 m - menetidõ: 8:59 (forrás: GPSmap 60 CSx)
*: idén Pilisszántóra a régi piros jelzést követve mentünk be, elõttem és utánam is akiket láttam arra mentek, míg tavaly az új piros jelzést követtük, majd arról tértünk le a falu felé, hogy érinthessük az itinerben szereplõ templom... Az itinerben tisztázni kellene a hivatalos útvonalat... (az általam közölt táv mindig vetületi hossz - így a teljes megtett táv itt, amit a megtett szint is befolyásol, nem csak a horizontális elmozdulás, az 44,108 km)
Már tavaly is ezt a távot terveztem, de a pocsék idõjárás miatt végül csak a 25-ön indultunk, és azt sem élveztem igazán... Most a többiek lakásavatóra mentek, így egyedül vágtam neki a távnak. Az eheti sorozatos kevés alvás (<5 óra) után elég szörnyû volt reggel 6-kor már elindulni, de nem volt mit tenni, már egy hónapja nem túráztam sehol... Végül kicsit hosszas sorban állás és nevezés után élesítettem a GPS-t, és pontban 7:39-kor elindultam. Hallottam, hogy a késõbb startolók közül sokaknak nem jutott itiner - erre legközelebb fel kell készülni!
Ezalkalommal egyébként a kéktúrás oldalamra is dolgoztam, ugyanis amikor a Piliscsaba-Hûvösvölgy szakaszt csináltam, akkor még nem volt ilyen jó GPS-em, és a szintábra sem lett olyan szép - na ezt a "problémát" a túra elsõ felének bejárásával orvosoltam is. Az elsõ kilómétereket betonon tettük meg, ami nem egy nagy élvezet, de hát ez van. Örömmel tapasztaltam, hogy a kék kis kunkorát (mely a templomhoz visz) az általam látott népes társaságok közül senki sem vágta le - pedig evidens lehetõség volt rá. A Remete-szurdok bejáratához 8:19-kor értem. A szurdok továbbra is szép, ilyenkor, amikor még nincs lomb a fákon, jól látszanak a meredek falak és a sziklák. A szurdokból való felkapaszkodás elég meredek, de mindenért kárpótol a közben feltáruló panoráma. Mondjuk lehetett volna egy kicsit kevésbé párás a levegõ, de így is nagyon szép volt.
Innen hosszú, majdnem teljesen szintben haladó erdei szakasz következett, kellemesen széles utakon - bár kicsit ingerszegény környezetben. A volt turistaház romjai elõtt a kéktúra pecsétet is õrzõ vendéglátóipari egységet sokan ellenõrzõpontnak vélték az ott önerõbõl frissítõ embertömeg miatt :-) A Nagyszénás felé az emelkedõ nem is olyan meredek, nem is olyan hosszú, így gyorsan túl is lettem rajta, és 500 méter felett meg is jelentek az elsõ hófoltok. Itt futottam össze a pont felé igyekvõ pontõrrel, de természetesen így én értem elõbb a csúcsra (9:57). Itt elég hûvös volt, így felvettem egy széldzsekit. A kilátás - mint mindig - most is magával ragadó, még ha nincs is az a szuper idõ.
Innen Piliscsabáig hosszú-hosszú lejtõ következett, kellemes völgyben ereszkedik a kéktúra útvonala a település felé. A völgyben egyébként még 475 méteren is voltak hófoltok. Meglepõen sokan jöttek szembe is, már elég régen találkoztam ennyi (valószínûleg) kéktúrázóval. Piliscsabán még a helyzet magaslatán állt az itiner, így akár GPS nélkül is megtaláltam volna Klotildligeten a bisztrót. Ide 11:44-kor érkeztem meg, de kicsit pihennem kellett, mert a gyomrom rendetlenkedett...
A déli harangszó vége után indultam tovább a már tavalyról jól ismert 25-ös útvonalon, csak a 2007-es állapothoz képest jóval szárazabb terepen. Kapásból egy kellemes kis emelkedõ, majd Pilisszántóra csak azért tudom, hogy hol kell bemenni, mert tavaly elrontottam (de az õsrégi itiner itt köszönõviszonyban sincs a valósággal - nem tudom mibõl állna frissíteni rajta). Aztán fel kell mászni a nyeregbe, ahol a Kinizsin is elhaladtam, majd irány Pilisszentkereszt. Itt kicsit csöpögött az esõ, vagy inkább szitált, így újra felvettem a széldzsekit. Nem volt egy barátságos idõ, annyi szent. Az ellenõrzõpontként szolgáló vendéglõbe 13:40-kor érkeztem meg. A húsleves itt nagyon jó volt, jól is esett.
Eztán jött a hegymenet, Dobogókõre fel nem egy leányálom, de ettõl túra a túra. Fõleg az elsõ 150 méternyi szint leküzdése az, ami fárasztó, utána már lankásabb a terep. Viszont sajnos itt igen hamar megjelent a sár, ami az itteni utak kissé mélyút jellegébõl eredõen hamar csatornává változtatta a követendõ útvonalat. Aztán 550 méter felett megjelentek az olvadó hófoltok is, viszont Dobogókõn még összefüggõ hótakaróval fedett részek is voltak! No meg latyak, ameddig a szem ellát. Az ellenõrzõponton 14:51-kor kaptam pecsétet - egyben a következõt is, hasonlóan mint az elõzõ évben... A kilátás szép volt innen is, végre elkezdett kiderülni az idõ, és sütni a Nap.
Lefelé jött aztán az igazi korcsolyapálya, többször balettezést imitáló mutatványokkal tudtam csak elkerülni a totális besározódást... Itt már nagyon szétszóródhattak az emberek, mert alig egy-két túrázóval találkoztam egész Dömösig. Sajnos kijött rajtam az álmosság is - csak azért nem ültem le az Ilona-pihenõnél (15:34), mert féltem hogy akkor elalszom. A gyomrom is megint rendetlenkedett, így vesztettem egy kis idõt, de végül még pont 9 órán belül, 16:38-kor beértem a célkocsmába. A díjazásra sajnos nagyon hosszú sorban kellett várni, ami a kocsma dohányszagos légkörében nem volt túl jó... Az viszont igen, hogy az egyik szervezõ felismert a nevemrõl, és megdicsérte a honlapomat :-)
Hihetetlen módon még a buszon is volt ülõhelyem (a mögöttem felszállóknak már nem volt ilyen szerencséje), de azért a másfél órás buszút az Árpád-hídig nem volt a legjobb - alvás közben folyton arra kellett vigyáznom, hogy ne essek be a széksorok közti folyosóba. Azért jó túra volt ez a csak nevében ötvenes, viszont az itinerre ráférne már egy kis frissítés... |
