Túrabeszámolók


Bia 25

janneszTúra éve: 20072008.03.11 13:22:21
Bia 25 2007.03.11.

A Délibõl indultunk reggel vonattal, majd viszonylag hamar Biatorbágyra értünk, ahol látszott, hogy többen megyünk a vonattól a túra rajtja felé. Néhány perc gyaloglás után elértük a rajt helyszínét, a biatorbágyi viaudktot. Magát a viaduktot újjáépítették Matuska Szilveszter merénylete után, ennek ellenére már rég megszûnt a forgalom rajta, a vonatok már más nyomvonalon járnak.

Amikor odaértünk megdöbbentünk a hatalmas tömeg láttán, akik arra vártak, hogy ezen a teljesítménytúrán elindulhassanak. Szerencsére annyit nem kellett ácsorognunk, mint amekkora a sor volt, viszonylag könnyen ment a rajtoltatás, hamar sorra kerültünk, és indulhattunk a számunkra eddig teljesen ismeretlen terepen. Indulás után egy elkerített területet kellett kerülnie a turistaútnak, majd ráfordultunk az elsõ emelkedõre, ami elsõ ránézésre meglehetõsen ijesztõnek tûnt: hosszú, meredek egyenes út. Leküzdöttük, aztán már fenn is voltunk az elsõ ellenörzõ pontnál, a Kõ-orron.

Innen gyönyörû kilátás nyílt, többen ki is használták a lehetõséget egy kis pihenésre, szépen lehetett látni Biatorbágyot a viadukttal. A pont után meredek lejtõ, majd újbóli meredek emelkedõ, de ennek kb. a felénél balra elfordult a jelzés, és egy könnyített, kevésbé meredek úton vitt fel. Ezután haladtunk tovább Érd, Sóskút irányába. Egy helyen látszottak Budaörs hegyei a Törökugratóval, maj újabb hosszú, meredek, egyenes emelkedõ után végre felértünk a dobogó-hegyi ellenörzõ ponthoz. Innen jó darabig nem kellett felfelé mennünk.

Sóskút elõtt csupasz, fátlan, de bokros területeken vezetett az út, láttunk egy gyönyörûen virágzó fát, elmentünk a sóskúti mészkõbánya mellett, majd beértünk a Sóskút-Dél-re keresztelt ellenõrzõ ponthoz. Itt sajnos éppen elfogyott az ellátmány, de jelezték, hogy már elmentek utánpótlásért, így kihasználtuk az alkalmat és pihentünk egyet. Megérte várni, mert 0,5 literes jóféle teát és egy komplett csomag csokis v. vaníliás kekszet kaptunk. Ilyen jellegû ellátással még nem nagyon találkoztunk teljesítmény túrákon (inkább egy-egy pohár ital, egy-egy darab sütemény/keksz/csoki szokott lenni).

Az E.P. után átsétáltunk Sóskúton, majd felkapaszkodtunk a már jó ideje látótávolságban lévõ Kálvária-dombra. Ezelõtt sosem jártam errefelé nagyon tetszett az itteni táj, a vad mészköves sziklaalakzatokkal. A dombról is szép kilátás nyílt mindenfelé. Pecsételés után lerobogtunk észak felé a meredek lejtõn, lent birkák legelésztek, hosszas, nagyjából szintben haladó út után érkeztünk a Biai-tó mellé, majd nem sokkal késõbb jobbra fordulva átmentünk egy rozoga hídon, valamint a Biatorbágy Sóskút közötti mûúton.

Az út másik oldalán az erdészháznál egy rossz állapotban lévõ veteránautó gyûjteményt csodálhattunk meg, aztán innét kezdõdött az emelkedõ a Nyakas-kõhöz. A Nyakas-kõnél ismét megdöbbentett, hogy micsoda természeti csodákat lehet még találni Magyarországon, ráadásul itt, Budapesttõl nem messze. A Nyakas-kõ, meg a mellette lévõ sziklapárkány lenyûgözõ látványt nyújtott a kora délutáni napsütésben.

Felmásztunk a sziklapárkányra, majd annak a tetején haladt tovább utunk, felértünk a hétvégi házak közé, majd ismét az erdõbe érve hamarosan, egy meredek, saras lejtõt leküzdve, a Szily-kápolna ellenõrzõ pontjánál találtuk magunkat. A pecsételés után mentünk tovább lefelé, nemsokára következett a lõtér ellenõrzõ pontja, utána Bia szélére érve az út a focipálya és a lelátó között vitt, onnan némi aszfaltos gyaloglás és a viadukt lábainak érintése után "bevágtattunk" a célba 6:04-es idõvel.

Itt egy félórás pihenõ után indultunk az állomásra, hogy az aktuális vonattal visszamenjünk a Délibe. Az állomásra menet néhány helyi gyerek szórakoztatott "rémtörténetekkel", de a vonaton már nem velünk utaztak. Fél óra alatt beértünk.

Képek