Túrabeszámolók


Mátrahegy

RhiannonTúra éve: 20082008.03.10 14:09:47
Mátrahegy 40, 43,42 km, 1922 m.

6 óra alvás után szombat reggel 4:00kor csipogott az ébresztõ. 4:45-kor csatlakoztam a rafter-féle autós logisztikához, L. Szilvivel és Sziszkával. Sötét, esõs reggel volt, és én biztos voltam benne, hogy elég lesz nekem aznapra a 30-as táv is...

Az erdészeti szakközépnél már szépszámmal gyülekeztek a túrázók, és a profi szervezésnek köszönhetõen már jóval 7 óra elõtt elrajtolhatott aki akart. Mi is beálltunk a sorba, azonban a többieket követve én is a 40esekhez soroltam be, megkaptam az itinert és nem volt visszaút, várt rám a tavalyról már ismerõs hosszú táv :-))

Sziszkával és Rafterrel 7:00-es rajtidõvel indultunk, szemerkélõ, elálló, majd újra eleredõ esõben. Rövid kitérõt tettünk a Z+ jelzésen, helytelenül, lám, lám a csoportos túrázás hátránya a beszélgetésbõl eredõ nemfigyelés :) (Ezt még kb. 2x követtük el, de hamar kapcsoltunk). Számomra hamar kiderült, hogy nemsokáig fogok velük együtt haladni, de ezt sejthettem elõre :) Hamar elértük a Muzsla-tetõn lévõ 1. E.P.-t, ahová egy srác érvénytelen nevezés miatt hiába kapaszkodott fel, majd mindjárt Sástó következett.

Lajosházáig túlnyomórészt lejtett az út, mohos kövekkel szegélyezett szép szakaszon vezetett az ösvény, ám a sár és kövek miatt igyekeztem inkább a lábam elé nézni. A Köves-bércre vezetõ kemény kaptató megfogott, jól esett a csoki az E.P.-nél, de nem pihentünk sokat, továbbindultunk Galyatetõ felé. Hosszú, folyamatosan emelkedõ szakasz elé néztünk. Az eddig alig szemerkélõ erõsödni kezdett, elõkerültek az esõkabátok is, amitõl azonban hamar megszabadultam, mert kellemetlenül kimelegedtem benne az emelkedõkön.

Sziszka és rafter gyorsabban haladt, nemsokára eltûntek a szemem elõl, nyugtáztam, hisz elsõsorban magammal kell versenyeznem :-)

Galyatetõ elõtt kb. kétszáz méterrel Sziszkáék megint elõkerültek, õk már indultak lefelé, Parádsasvárnak. Pont 4 óra alatt sikerült megtennem a közel 18 km-es szakaszt, és tudtam, hogy most egy kellemesebb rész fog következni. Megettem a pontnál kapott fél almát, ittam egy energiaitalt, majd továbbindultam. A P+ jelzés fenyõtûvel párnázott ösvényen indult, majd szép, mély völgyek által kísért, meredeken ereszkedõ úttá váltott. Itt is sokan futottak lefele, bárkit szívesen magam elé engedtem, én óvatosabb vagyok. Leérve csúszkáltam-ragadtam a sárban, malacmód kinézve értem a parádsasvári E.P.-hez, ahol zsíros és lekváros kenyér várta a túrázókat. Meglepetésemre Sziszkát és raftert megint utolértem.

A következõ pont, egy szúróbélyegzõ elérése küzdõs volt, a Sós-cseri-tetõre vezetõ extra dagonya miatt. Szakosztálytársaim nemsokára kiléptek, én komótosan indultam tovább a Parádóhuta felé vezetõ, hegyoldalban enyhén emelkedõ, szép turistaúton. Számomra ez volt a túra legkellemesebb szakasza. Mögöttem egy pár haladt, már Galyatetõ óta feltûnt, hogy kb. egy tempóban haladunk. Parádóhutára érve (kb. 29 kili) láttam utoljára Sziszkáékat. A kocsmában lévõ pontõrök Nõnap alkalmára egy kis emléklappal kedveskedtek a "legbátrabb hölgyeknek, akik a Mátrahegy legyõzésére vállalkoztak". Aranyos! :D A következõ kb. 7,5 kili volt a túra legkeményebb része. Itt elegyedtem beszédbe Annamarival és Boldival, a kedves baráti túrázó párossal. Megtudtam tõlük, h ez a 3. teljesítménytúrájuk, elismerésem hogy bevállalták ezt a kemény, szintes túrát. Õk kissé aggódtak az idõ miatt, de én már tudtam, hogy jól állunk idõvel, nem lesz gond a teljesítéssel.

És nekiindultunk a P+ jelzésen a Pisztrángos-tó felé vezetõ saras és köves, hosszú, aljas emelkedõnek. Fájt. A pontnál szõlõcukrot vettünk magunkhoz és nekivágtunk a Kékes meghódításának, a K+ jelzésen kapaszkodva egyre feljebb és feljebb. Majd a gerincet elérve jobbra fordultunk a K- és S- jelzésekre, és a változatosság kedvéért még egy kicsit emelkedtünk. Kislányok siránkoztak, általános iskolások, otthagyta õket a tanár. Lenne egy-két keresetlen szavam az ilyen pedagógushoz...
De egyszer minden rossznak vége szakad, feltûnt az étterem fa épülete, benne a ponttal :) Legyõztük a szinteket, maradt a "lecsorgás" a célba. 15:30 volt az idõ, még volt 2,5 óránk a kb. 8 kilis, lejtõs szakaszra. Kiöntöttem a Parádsasváron feltankolt víz maradékát, kértem az üvegbe teát, készítettem egy képet a csúcskõnél Annamariékról és továbbindultunk. Vályús-kúton gyûjtöttük be az utolsó pecsétet, majd dagonyáztunk egy kicsit, bokáig merültem a cuccba, áztunk egy kicsit, de végül feltûnt a várva várt cél! 10:22-vel sikerült finiselni, szerencsére Sziszkáéknak sem kellett órákat várniuk rám. Gratuláltam Annamariéknak, és a díjazás átvétele, valamint egy gyors átöltözés után már indulhattunk vissza.

Azt reméltem, jobb idõt tudok menni, de a körülmények nem voltak éppen ideálisak, nem baj, majd jövõre lesz meg a 10 óra alatti teljesítés. :))

Másnapra feldolgozták az eredményeket, idén is én vok a legfiatalabb nõi teljesítõ a távon, kiváncsi vagyok medddig lesz ez így! :D

Gratulálok a szervezõknek a színvonalas lebonyolításért, elismerésem minden teljesítõnek. Köszönöm rafternek a fuvart, és a többieknek h megvártak!

Este 9-kor beájultam az ágyba, mert vasárnap jött a folytatás, a Bia25. Az elsõ duplázós hétvégém! :)