Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

Summer ComfortTúra éve: 20082008.02.11 20:43:49
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben
17,6 killer, 424 m szint, 2ó38p

Mivel Vagdalthús az egyik szervezõ/rendezõ, ez remek túra lesz, pirinyó kételkedés se gyötört. Az idõjárás miatt lassabban értünk a rajtba, és jé, nagyon meglepõdtünk, mikor a kálvária dombra nem tudott felkapaszkodni az autó! :o Némi pörgés után, úgy ahogy volt, elkezdett visszacsúszni. Tükérjégpáncél, konstatáltuk... Így a paripa a lenti parkolóban kapott helyet. A rajtban gondolkodtam elõször azon, hogy tán nem kellene... Hisz' esõkabátot se tettem... Hogy lesz ebbõl, ilyen jégen futás?

Kis vívódás után -rajtban már ne adjam fel a túrát évkezdetkor!- elindultam. Az aszfalton tipitopi, némi balett, míg közben karral ölöm a jeget a botokkal. És lám, az út szélén mindig találok havas felületet, ahol a cipõm tapad. G(Dzsí) mestert hamar utolértem, majd másik utasaimnak IldiH-nak és OT Gabikának kurjantok egy elsuhanó Hajrá TTB!-t. De kár, hogy G(Dzsí) nem kocorászott velem! A Borbély-hegy hamar ham-ham. A fenti elágazásnál a pont rossz felé mutat, érzem is, hogy nem jó, de kicsit követem. Majd vissza. Úlátom, más is benézte, akinek tudok szólok. Nos, kis erdei hóharsogás után szerintetek mi következhetne, ha nem az aszfatos kori? Gemacht.:) Látok egy túratársat oldalvást eldõlni a jégen, szegény fájlalja a combját, fancsali arccal mondja -bár hihetõen- hogy nem komoly, rendben van. Tovább csusszangatok, ahol lehet döcögök az árok széli hóban.

Közben elered az esõ. Vagy igazából a darás esõ. A távok elválása jól van kiplakátolva, nem hibázok. Ott nem.:) Hanem, mikor a Piros kanyarodik balra én követem az elõttem egyenesen menõ túratársakat, aztán mikor frankón megelõzöm õket látom, hogy nincs is elõttem lábnyom. Szóval, kavarás #2 is megvan! Téblábolunk az esõben, enjoy, mi bajunk lehet? Az itiner már csavarható. Korrigálunk, simán. :) Így találkozom kis idõ múlva másodszor is cserlaciékkal. :)

Szinte szintben hullámzik a Piros, már megint alig van nyom elõtem... de nincs gond! Piros, Piros, Piros, megvan! Az állomás is, és megint olvasni kell az itinert. Hát igen, ilyen ez a biznisz, ha nem jelzett utakon halad a túra. És itt említenék két javaslatot az itinerhez. Örültem volna, ha a szöveges részben még több távolságadat jelent volna meg: "egyenesen megyünk tovább x métert", vagy pl. hogy a Hársfa u. 1. milyen messze van az állomástól? Az én tájékozódásomat az is nehezítette, hogy az útvonalleírás és az útvonalvázlat egyazon lap két oldalán volt. Míg olvastam, nem láthattam a térképet. Mûködött, de hát kérem a komfort! ;)

Szerencsémre pont találok egy helybélit a kerjében. így megtudtam, hogy a "Bisztró" szerinte 2,5 killer. Kúl. Így az emelkedõ könnyebben megy, az útszéli hóban lehet kocogni is. Itt már más nyom nem nagyon van, sebaj!

Szokolya szintén jégpályával fogad, különösen a kertekbe irányuló autóbeállók gázosak, mert ott ugyanis nincs árok, csak jég. :) Tipi-topi. ;) Mókás lehettem jégpáncélos sapkámban, mikor beléptem a Bisztró a Nagy Nikotinfelhõhöz nevû mûintézménybe, a csapos, ki dobogón állhatott, mert felénk magasodott azonnal a trónterme túlnan végébe irányított. És találom a pontot, rajta pygmeát és emgergõt. Õk most az én origóm. :)) Kapok egy baráti mandarint, ez az összes frissítésem a túrán. Köszik. :) A Nagy Felhõt elhagyni vágyom, csak pár percet idõzök a sporttársakkal. Köszi az útbaigazításért itt is!

Közben megállapítom, hogy a nadrágom átázott. Grrr. :( Nah, szép lesz az út a dombháton. Szembõl kis idõvel ismét találkozom a túratársakkal, van akivel a kavarások miatt már negyedszer! :) És jessz, felfelé nem csúszik! Annyira... :DD A Hársfa u. 1-nél bevágom a jobbost és valóban, szép tiszta a dombhát, sehol egy fa, csak a szél susong. A fázás különféle fokozatait élem meg a combjaimban, bakker, gyorsíts SC, ne tökölj!! Tuti helyeken meglelem az útbaigazító lapokat, és végre csak elérem a kicsapott lovakat. Sörényük jeges, lehelletük gõzöl. Alakzatba rendezõdnek, ahogy elmegyek mellettük.

Na, csak itt lesz már petamin! Onnan jövök rá, hogy az útjelzõkön, már nem szerepel a Csattogó neve, csak Verõce. Nem keresgélem a pontot amíg van jelzés, gondoltam. Egy éles balkanyar után lejt az út, tuti, hogy itt kell legyen valahol a pont, de én nem állok már meg, az tuti! És jön is a pont, szembe fel, mögötte egy gigantikus hátizsák tornyosul. Kapok pecsétet az átzott itinerre, kinyitni nem is próbáljuk. :))

Aztán mikor leérek, már nincs tábla, de meglátom a templomot a kisdombon. Végre egy túra, hegyi befutóval, gondolom. De rá kell jöjjek, a jégen nem kell jobb lesz nem suhannom! Dolgozik a karizom, oldalazok is, fent pedig már törik az aszfalton a jeget. Rájövök, a cél elõtt hogy mennyire élveztem a túrát! Valójában nagyon jól esett. Így toppanok be a célba, mosolygok és felderül a másik rendezõ és az ott pihenõ vándorköszi. Kapok oklevélt, nagyon szép és igényes kitûzõt, szuperkúl. Sietek haza, ennyi célszolgáltatással simán beérem. A jeget törõk kint megkérdezik, hogy merrõl jön majd a tömeg, megmutatom és arra folytatják. Nagyon kedvesek!

Az autóút se gáz, a családi ebéd elõtt még egy forró fürdõ is belefért.

Megköszönöm még egyszer mindenkinek, akik dolgoztak értünk! Bár futni nem igazán lehetett, de amit tudtam, beleadtam. Nagyon jól esett, enjoy volt, pöpec kis túra kerekedett ki, köszik! Hajrá mindenkinek! :))))
SC