Teleki 20 (23?)
Péntek este érkeztem Szokolyára, ahol két dolog fogadott: csodaszép csillagos ég, és töksötét az út mellett... Éltemet féltve (ismerem a helyi vezetõket) valahogy azért betaláltam a telekre.
Másnap reggel vidám ásás-ültetés-metszés háromszöggel kezdtem a napot, majd a lombseprûvel is bemelegítettem. A 10:40-es busszal csorogtam át Kóspallagra, és találkoztam a Volán-járatot szívszaggató hajrával elérõ Lienkával, aki dezinformáció áldozata lett (értsd: rossz buszmegállót választott).
11:30-ra már Kisinócon is voltunk, így már csak röpke egy-másfél órát kellett napoznom, hogy találkozzak a kékezésbõl jövõ Optikával.
Addig is megérkezett VadMalac, akitõl elõbb megkérdeztem, hogy mennyi idõ alatt jött le NHH-rõl, majd a válasz hallatán elhatároztam, hogy végre lejövök a hallucinogén anyagokról ;-) VM elrobogott, nem sokkal késõbb pedig érkezett gudluking, aki erõsen a kéken szeretett volna lezúzni, de a pontõrség valószínûleg meggyõzte.
Az általa számított pesszimista idõpontban (13:00) érkezett Optika, tíz perc múlva meg neki is állhattunk a túrának. Kezdésként érdekes (bár nem logikus) vonalvezetés után meglátogattuk a Kálváriát (itt se voltam még...), majd némi nehézség árán megtaláltuk a kivezetõ piros jelzést. A következõ kilométereken a jelzésfestõ (szögelõ...) szerintem folyamatosan csuklott, mert emlegettük eleget... Mindenesetre érdekes helyeken voltak a jelzésen, egyszer belefutottunk egy kamu patakátkelésbe, de a következõt már nem vettük be, itt ugyanis a jelet szó szerint értelmezve gumicsónakot kellett volna ragadnunk, majd folyásirányba eveznünk a Kis-Hanta patakon :-).
Meglátogattuk Pusztatornyot (kellett a várkód nekem), és lejõve belénk futott Tibet. Kissé eltérítettük magabiztos megindulásunkkal, de rövidesen meglett a piros, így tovább mehetett. Mi meg vissza a pálos romhoz, amit Optika megnézett, én meg lentrõl szolidarítottam... Törökmezõn a pont úgy helyezkedett, hogy a kéken rövidítõk jól megszívják ;-), a jókor érkezett Túró Rudi pedig erõt adott. Bementünk a th.-ig, bélyegeztünk, megállapítottuk, hogy idõvel nem állunk jól, majd továbbindultunk. Törökmezõ után örömteli, hogy új (és jól irányító) jelzéseket találtunk. Jött az ütõs kikapaszkodás, ami nekem sem esett jól, de Optikának (+huszonvalamennyi kilométerrel és ezer szinttel a lábában) meg határozottan rosszul. Az idõ fogyott, de a vártnál gyorsabban elértük a Köves-mezõt, majd a Világos-teret. Innen már "csak" a "lankás" emelkedõ volt hátra a Hegyes-tetõig; de gyorsan megvolt, miközben beért minket Csóványos és családja.
Utólag olvastam csak el az itinert, ami "felfokozott hangulatú pontot" emleget, és tényleg. Egy rekesz ser kíséretében üldögélt a pontszemélyzet, akik közül az egyik srác meglehetõsen skinheadnek látszott, legalábbis ezt szûrtem le a bakancs+fehér cipõfûzõ-Árpád-sávos Nagy-Magyarország jelvény+Waffen-SS (asszem jól láttam) jelvény+kopasz fej jelekbõl :-))). Ráadásul a hangszórókból is Oi!-music szólt (tán Egészséges Fejbõr?), ami még tetszett is...
Föntrõl szokásos gyönyörû körpanoráma, Encián-kód keresés (részletek a szomszéd topikban), majd indultunk lefelé. 1:10 volt a szintidõbõl, így végül simán lejöttünk az ezerszámra virágzó odvas keltikékkel borított hegyoldalban. Közben megelõzött a nyáriasban feszítõ nagyondinnye, az országzászlóhoz pedig sikerült még naplemente elõtt beérnünk. 5:45 alatt értünk be, majd némileg fáradtan kaptuk el a vonatot, ahol Döme63 társaságát élvezhettük.
Szép volt, jó volt.
A tájékoztató táblák és az itiner között eltérés volt: Törökmezõig a táblák +2, utána -2 kilométert mutattak az itinerhez képest. Ez legyen a legnagyobb bajunk...
Köszönet a szervezõknek a túráért :-)))
|
