Tortúra 65-
Másodszorra még szebb volt,gyönyörû helyeken jártunk-egy napig csak a természet és az ember...meseszép!
Péntek este 8 óra körül értem Miskolctapolcára-szokásom ellenére egyedül.Suvidanival már megbeszéltem,hogy a rajtban találkozunk,s másnap együtt vágunk neki a távnak.11 körül meg is érkezett,addigra én Rolandékkal már alaposan kirúgtam a hámból.Másnapra lett is másnap...=)
Reggel 6:20-kor rajtoltunk,bele a hideg sötétségbe,ami kellõképpen felébresztett,fejem is kitisztult.Dani komoly sapkahiánnyal küzdött-mivel elhagyta a sajátját vagy mi-odaadtam hát neki a enyémet,nekem a hajam is jó fülmelegítõ.
Fejlámpával caplattunk az enyhén emelkedõ aszfaltúton,fokozatosan magunk mögött hagytuk a civilizáció utolsó foszlányait is.Tudtam jól,hogy ezen a szombaton semmi más nem létezhet számunkra,csak a hegyek,erdõk zúzmarás fái,a köd,a napfény és a távolság.
Hamar Bükkszentlászlóra értünk,ami elképesztõen hosszú falu.Láttunk igazi disznóvágást,igazi helyijáratos buszt városba igyekvõ emberekkel a fedélzetén.A "faluközpontban" a kocsmában kaptunk pecsétet és egy feledhetõ kávé után tepertünk is tovább Danival.Következett az elsõ komolyabb emelkedõ,végre kimelegedtem.
Hamar Bükkszentkeresztre értünk,ahola pontõrök teával vártak minket.Kis pihi,boltlátogatás után indultunk volna tovább de...rá kellett jöjjek,hogy nem tettem be cserezoknit,ami rendkívül nagy hiba volt részemrõl.9-kor végül továbbindultunk rendezõi utasításra aszfalton Hollóstetõig,de ezt a jó szokásunkat a szarvas-kúti-rétig megtartottuk,ahol a S+ jobbra,egy stabilan emelkedõ ösvényre tér.A zúzmarás köd,ami eddig mindent makacsul belepett,kezdett el-eltünedezni,míg egy utolsó emelkedõ után felértünk a tényleges fennsíkra,ahol minden szikrázó napsütésben fürdött a felhõtlen kék ég alatt.Innen lankás ösvényeken haladtunk jó tempóban Bánkút felé,ahol 12:12 kor pecsételtünk,ettünk ittunk,pihentünk.Hûvös.de napos idõ volt.
Hamarosan továbbindultunk Faktor-rét felé,hátunk mögött,mint figyelõ szemek,a Bálvány tetején lévõ tornyok meredeztek.Siettünk,már várt a Tar-kõ,és mi is õt,de nagyon.Még nemértünk fel,de már sejthetõ volt,ha balra tekintettünk,hogy mi vár ránk.Amit fent találtunk,az minden várakozást felülmúlt,és lélegzetelállító volt.Plusz pár fok lehetett,mert minden tocsogott a víztõl,tûzött a nap,és ami a legszebb:kb 50 méterrel az egybefüggõ felhõréteg felett álltunk.Minden tejfehér volt,a Tar-kövön kívül csak a Kékes és a Galyatetõ állt ki a felhõkbõl.Vagy 20 percig ámultuk-bámultunk itt és kattogtak a fényképezõgépek ezerrel.14:00 körül továbbindultunk,és bukdácsolva haladtunk lefelé a hegyõl.A felhõk közé érve minden megint zúzmarás volt,és hirtelen cudar hideg lett.
14:53-ra Tamáskútra értünk,ahol a kihelyezett hõmérõ szerint -7 fok volt.Kortyolgattunk egy kis életmentõ teát,ami kellemes melegséget pumpált átfagyott tagjainkba.Hamar indultunk is,ment a vonat haza,19:36-kor,amit jó lett volna elérni.A Várkútig tartó szakasz azonban hosszabbnak bizonyult,mint vártuk,így átnyergeltünk a 20:36-os vonatra.
17:42-kor pecsételtünk a túristaházban,ahol vagy negyed órán keresztül olvadoztunk.6 körül indultunk tovább,odakint igen csípõs lett az idõ közben.Sietõsre fogtuk a tempót,de igy is nagyon sok idõbe telt,míg végre valahára feltûntek Eger fényei,fél 8 körül.Kiértünk a Vécsey-völgy mûútjára,és innen már csak pár percet talpaltunk,vasút,minaret,iskola...13óra42perc a teljes idõ,ami jobb mint a tavalyi,kitûzõ,forralt bor,futás a vonatra...
A túra meseszép,a legszebb téli túra,bátran merem állítani.Köszönöm Daninak a társaságot,a szervezõknek is a munkát,és mindenkinek gratulálok!Jövõre ugyanitt,ugyanekkor(dec 20.)
vaddino |
