Túrabeszámolók


A Budai-hegység távoli csúcsai

JoeylineTúra éve: 20042008.01.15 01:56:00
2003. XII. 16. este 8 óra körül
10 sakkbábuval és egy 2003-as teljesítménytúra-eseménynaptárral felszerelkezve görnyedek az íróasztalon kiterített Budai-hegység turistatérkép felett... Elhelyezem a királyt a nagykovácsi templomnál, a bástyát és a 8 gyalogot a megadott 9 csúcs helyén. Tervezgetek. Vajon melyik lehet a legideálisabb útvonal? Több mindent is figyelembe kell venni. Elsõdleges az út hossza, de számít még a szintemelkedés, az utak járhatósága (nagy) hó esetén (pl. aszfalt, széles szekérút, gyalogösvény közti különbségek), esetleges jelzések követésének lehetõsége, stb. Világos, hogy egy "kört" kell végigjárni, amibõl hiányzik egy "körcikk". Kérdés, hogy melyik két megadott pont közti "körívet" hagyjam ki, úgy, hogy az ezért cserébe kapott 2 "sugár" megérje. A különbözõ tényezõk figyelembevételével végülis 2 alternatíva tûnik nyerõnek:
1. Az elején gyorsan elsietni az országúton Kútgyûrûtelepre, ahonnan a 4. utcán a lehetõ legkevesebb felesleges szintet megmászva a térképen jelölt gyalogösvényen hátulról felmenni a Remete-hegy oldalába, ahonnan már meg kell lennie a csúcsnak.
Ilyenformán az óramutató járásával megegyezõ irányban járni a kört, végül a Nagy-Szénásról lefelé felesleges plusz szintek nélkül némi kitérõvel a Zsíros-hegyen zárható a körív, és onnan végig lefelé aszfaltos (megsiethetõ) lesz a célbamenet.
2. A Nagy-Kopasz és a Meszes-hegy közti hosszú jelzetlen (és bizonytalan) szakasz kihagyásával a Meszes-hegyen kezdve és a Nagy-Kopaszon befejezve.

2003. XII. 18. 9:53 óra
Hûvösvölgyben rajta ülök a 10 órakor Nagykovácsiba induló 63-as buszon. Mivel az eleje egyértelmû országút, rögtön a hegyek-csúcsok részével kezdem a dolgot, 10:13-kor leszállok Kútgyûrûtelepnél (13-as km kõ, vagy mifene a megálló neve). 10:15-tõl irány a túra! Elképzelésem bevált, megtaláltam a felvezetõ ösvényt, jól járható. Minimális hó azért van. Szépen felvezetett a térképen is látható földútra. A csúcs tömbjét látni már, amikor úgy érzem, hogy a szekérút a legközelebb ér hozzá, irány neki! Nem találtam geodéziai mérõpontot (mint utóbb kiderült, csak itt és a következõ ponton nem volt meg), úgyhogy amikor úgy éreztem, hogy minden irányba lejt már egy picit, ott írtam fel az idõmet (10:35). Tovább lefelé kicsit mellémentem az úttalan cserjésben a jelölt nyiladéknak, így kissé nehézkesen értem le az OKT útvonalára, valamivel a nyiladék elõtt! A K-en lementem a szurdok pereméig, de semmi kedvem nem volt a nyaktörõ, veszélyes, köves leereszkedõhöz, már elõre kinéztem, hogy a távvezetéknyiladékban fogok lemenni. Alkalmas ösvényt is találtam benne, így értem Remeteszõlõs egyik felsõ utcájára. Az utcán végigmenve, majd egy kiszáradt patakon átkelve lehet rálépni arra a széles útra, amelyen a K+ érkezik szembõl a Remete-szurdokból. Jobbra térve a házak mögötti ösvényt kellett választani, szerencsém volt, hogy egyáltalán valahol át lehet menni a lakott részen arra a földútra, amely már a Remete-hegy óta a célom volt. Az ösvényen, majd annak folytatásaként az említett földúton bejön egy P0 jelzés. Miután az egyenesen megy tovább, arról balra letérve kellett felmenni a széles úton a bánya kõfejtõjének aljába. Eddig tartott itt a térképen kinézett útvonal, innen a helyi adottságokat kellett figyelembevenni. Fárasztó, meredek ösvény indul a bánya fölé, de legalább van!!! A tetõn megtaláltam a gerincutat, de a Hosszú-erdõ-tetõ geodéziai mérõpontját szintén nem (mint a ttúrán kiderült, nem igazán ott van, ahova a térkép jelöli). A bánya peremén 11:04-kor voltam, pár percet pihiztem. Innen könnyû menet volt, le a gerincen, majd folytatásaként a szélsõ utcán. Ráfordulni a Zrínyi útra, majd onnan a Feketerigó utcára, átvágni a játszótéren, fel a Feketefej utcán a nyeregig, onnan P jelzés a Fekete-fejre. (11:36) Vissza a P-on, majd az erdõ után átvágni a mezõn a széles kocsiúton, fel újra a P-ra. A kerítés után a P jobbra megy, lent maradtam a széles úton, mert ugyebár a kövi csúcsig a jelzés egy felesleges kerülõt tesz (sok szinttel). Az út egy idõ után az erdõ szélére simul. A második kerítéssaroknál megvolt rendben a féljobbra felvezetõ út, rövidesen metszettem a P hrsz-et, a folytatástól kissé jobbra éreztem a csúcsot, átvágtam, ott is volt a tisztáson a mérõgúla. (Kopasz-erdõ-tetõ 12:36) Innen jelzetlen utakat követtem, a térkép egyértelmû. Ennek ellenére késõbb a ttúrán legnagyobb meglepetésemre a túlnyomó többség körbekerült a jelzéseken, összeszedve a plusz távon kívül némi felesleges szinttöbbleteket is! A csúcsnyiladékban az eddigi irányt tartva indultam tovább, az elsõ szekérútnál balra térve 100 m-en belül elértem a csúcs elõtti utamat. Azon jobbra fordulva egy szabályos keresztezõdés a kövi elágazás, balra lefelé kell indulni a völgybe. Ott ismét jobbra, eddigi fõirányomba fordulva. Rövidesen mellõztem a térképen is jelölt vadetetõt, és kiértem a Z hrsz-re. Balforduló, majd nyílegyenesen fel a Nagy-Kopasz csúcsára a kerítés mellett. A tetõtõl balra a fák között kb. 30 m-re volt a mérõgúla, 13:02-kor voltam ott. Vissza az eddigi úton a Z hrsz-re, majd azon végig le az erdõbõl a Z sávig. Az eddigi út irányának folytatásaként a csemetéket védõ új kerítés mellett nyílegyenesen végig az erdõ szélén. Na innen, mikor egy magasles mellett a kerítés balra tér, én is balra fordultam a földúton. Az új kerítések az erdõbe érve zavaróvá váltak, valahogy irányt vétettem, és a tervezett S jelzésû széles kocsiútra való kiérkezés helyett némi kóborlás után (mint utóbb, az útmenti jellegzetes sziklákból rájöttem) a Cseresznyés völgyben találtam magam. Nem volt mit tenni, végigmentem a völgyön, és a tervezetthez képest hátulról közelítettem meg a Meszes-hegyet. A völgy végén lévõ vadetetõnél felmentem a szemközti keskeny oldalgerincre, és az ott futó ösvényen értem fel a megcélzott hegy tágas, szinte kopár fõgerincére. Ott balra térve már látszott a fátlan csúcs tetején a nagy feszület. Páratlan a körpanoráma ott a Budai-hegység távoli, érintetlen vidékére és a Zsámbéki-medencére! 14:50-re értem oda, de nézelõdtem vagy 10 percet még. Onnan már szépen megvolt az a szintút, amit eredetileg kinéztem a sárgáig, illetve attól. Jó tájékozódási lehetõség itt, hogy szinte végig a térképen még nem jelölt kerítést kell félig-meddig követni. A sárgát elérve jól megjegyeztem az elágazást, egy Tájvédelmi Körzet táblánál van! S, majd K+ a Kutya-hegyre. A csúcsra a csúcsnyiladékban mentem fel (15:39-kor voltam a mérõpontnál). A keresztnyiladékban irány lefelé. Ebbe futott be balról a K+ jelzés is. Le a nyeregbe, majd az OKT-n fel a Nagy Szénás kopasz csúcsára (15:57). Tovább (innét már végig lefelé) OKT a Zsíros-hegyre, mármint a romig. Bár már sötétedett egyre erõsebben, azért érdemes volt még ide is átjönnöm, és nem egybõl a P-on Nagykovácsiba, mert fent a csúcson még nem jártam. Továbbmentem egyenesen, és figyeltem balra. Elég szedres dzsumbujban sikerült feljutni a csúcsra a kis emlékmûhöz (16:30). Láttam, hogy a gerincen szélesebb, járt ösvény fut. Ezen indultam tovább, aztán balra, egy szekérútra tértem le, majd a fák közül kibújva a romok mellett találtam magam :-) Már tudtam, hogy itt kell majd anno felmennem a ttúrán. A mûúton lezúgtam Nagykovácsiba, átvágtam a Piros 85-ön rövidítésnek számító kis közön, és már ott is voltam a buszmegállóban. A busz meg fél perc múlva jött is :))) Mivel 16:53-ra végeztem, a menetidõm 6 óra 38 perc volt. Ha ehhez hozzáadjuk a kihagyott országutas részt, még mindig 7 és fél órán belül vagyok. Ez bizalomgerjesztõnek tûnt a 10 órás szintidõt illetõen...

2003. XII. 20. Topiktúra a Gödöllõi-dombságban
Az akkor megismert Optikával beszélgettem BHTCS-s tervemet illetõen. Kiderült, hogy változás van: a Remete-hegyen nem a csúcson, hanem a szurdok peremén van a pont (ez a kisebbik gond), viszont ÚJ PONT van a Kálvária-domb "személyében"! A terv összedõlt, megbukott!!! Világossá vált, hogy ilyen körülmények között már nincs variáció: egyértelmûen a Meszes-hegy - óramutató járása - Nagy-Kopasz megoldás a legrövidebb, és talán a leggyorsabb is, figyelembe véve, hogy így kimarad a két hegy közötti bizonytalan rész is!

2003. karácsonya és szilvesztere körüli napok
Ezekben a napokban sokat töprengtem, hogy mi legyen. Revansot akartam venni a S elõtti keverésért, így azt a szakaszt nem akartam kihagyni, és nem a fentebb vázolt legrövidebb utat választottam végül. Úgy döntöttem, hogy a változásoknak megfelelõen csak a legszükségesebben írom át a tervet: szintén aszfalt az elején, de ezúttal fel a Zsíros-hegyre, onnan OKT, felugrani a Kálvária-dombra, OKT, majd végig ugyanaz, kivéve, hogy a legvégén a P-on már egybõl irány a cél.

2004. I. 3.
A BUÉK 20 rendezése miatt korai kelés, majd a fárasztó nap, sok munka után 17 óra körül mentem el a még részben takarítás alatt álló célból. 1 óra BKV, otthon frissítõ-melegítõ fürdés, bnõm által már elkészített meleg vacsora! :)) Átöltözés, összekészülés, 19:20-kor indult az autó. Bnõm autóval kivitt a város másik végén túl lévõ Nagykovácsiba, fél óra alatt értünk oda. A rég nem látott Sopánkával (tényleg rég nem, ugyanis már több mint 2 éve levágattam a hosszú copfomat, és Neki ez még új volt :)) és Viczián Gyöngyivel még váltottam pár szót, aztán végül 20:20-kor rajt. Egyedül indultam, és a fentebbi terv szerint haladtam. Két lassabb sporttársat elõztem a Z mentén. A Zsíros-hegyen lévõ emlékmûnél (20:45) találkoztam egy 5 fõs, a szemközti bozótból jövõ társasággal, õk már 1 órája úton voltak :)) A romokig együtt mentünk le az én útamon, onnan Õk a Nagy-Szénás felé mentek. OKT, majd a kinézett szekérút, át a Kovácsi-erdõföldeken. Ez volt ugyebár a nem bejárt szakasz! Fantasztikus a terep, nincs sár, hó, van viszont telihold, szinte nappali a túra! Balra már sejtettem, hogy melyik pukli lesz a Kálvária-domb, de az út sajnos elkanyarodott mellõle, és mivel a mezõn a bozótos nem volt járható, a felsõ sarokig át kellett mennem. Ott balra át, majd a belsõ erdõsaroktól az erdõbe lépve már látszott balra fent a pont fénye. A tea finom volt, a lányok kedvesek, csinosak :)) (21:25-kor voltam ott.) A szakadék mellõl sikeresen lejöttem a hegyrõl (nem tartom szerencsésnek a bánya miatt, hogy ez a pont belekerült a ttúrába!), de a K-et kicsit kalandosan értem el, mert a K+ -be szaladtam. Fel kellett jönni a K-ig, onnan a jelzésen a Remete-szurdok pereméig (21:50). Elõtte pár m-re a távvezeték nyiladékában találkoztam az elsõ szembejövõ (inkább futó) 4-5 fõs társasággal. Bnõmet felhívtam, aki aggódott az elõbbi be nem járt pont kapcsán a szakadék miatt. Megnyugodott. Innen már a nappali bejárás szerint mentem. A Hosszú-erdõ-hegyen (22:33) szintén találkoztam egy szembejövõvel, majd onnan továbbindulva néhány lépés után még a bánya peremén az Optika, Talpaló, Hugi trió csörtetett szembe egy számomra ismeretlen 4. ttúrázó társaságában. Õk is, mint az elõzõ sporttárs, a Kopasz-heggyel kezdték. Jól haladtam, a bejárásnak köszönhetõen mindig tudtam, hogy merre kell menni, idõben ez nagyon sokat jelentett. A Fekete-fejre felfelé találkoztam elõször az irányomban körüljáró Fekete Lacival és társával. Megbeszéltük, hogy jövök utánuk, és utolérem, és megyünk együtt, mivel azonos útvonalat néztek ki a kövi pontra menet, mint én. Fent (22:45) pontõrbuli, önkiszolgáló tea. (Tûzforró, szinte abszolút ihatatlan ebben a formában. Tanácsomra lejjebb vették a gázt, és öntöttek hozzá hideg vizet.) A P-on a kerítés elõtt, majd a P után az erdõszéli földúton jött szembe egy-egy társaság (Kopasz-hegy, illetve Nagy-Szénás kezdéssel). A P hrsz elõtt nem sokkal találkoztam és beszélgettem a BHG, Valter, Hevér Éva társasággal. Õk szintén Nagy-Szénáson kezdtek, Valter a 80 napos útról kérdezett. A jelzés keresztezésétõl ki volt jelölve a csúcsig az út, ez számomra nagy csalódás volt, ezzel sokat vesztett szememben a ttúra a jellegébõl :( A ponton (Kopasz-erdõ-tetõ 23:50) Lendvai Imre személyében az elsõ ismerõs pontõr. Itt találkoztam az éppen pihenõ, egyébként szembehaladó Vadmalac, Bíró Balázs csapattal. Vadmalac megjegyzi, hogy jól nyomom. Erre én: jó formában vagyok, jó a terep, és tudom, hogy hol vannak a pontok. Még a csúcs elõtt találkoztam másodszor is Fekete Laciékkal, nem értettem, hogy miért jön le szembe a hegyrõl a jelzésre. Mondtam, hogy hátul visz a rövidebb út, végig jelzetlen, széles kocsiutakon. Nem hallgatott rám. A ponton pihenésemkor húzott el a Gazdag Tamás féle futócsapat az én bejárási irányomnak megfelelõen, de Õk is a kerülõ jelzett úton mentek tovább. A bejárás szerinti úton mentem, mindegyiküknél elõbb értem a Nagy-kopaszra (0:22), gyalog, nem futva! A pontot az MVTE biztosította (Ebola, Székely Jani), extra szolgáltatások :)) 4 óra alatt megvolt 7 pont a 10-bõl, ekkor nagyon jó idõt sejtettem magamtól, de azért tudtam, hogy most jön egy hosszú, legalább másfél órás csúcsnélküli rész. A Z hrsz-ön lezúgtam a hegyrõl, menet közben Czékli Bélával találkoztam, akinek a Nagy-Kopasz már az utolsó elõtti pontja volt, lévén a Fekete-fejen kezdett. Érdeklõdtem tõle a sárgára való átmenetrõl, azt mondta, hogy kb. az erdõ szélét kell követni majdnem végig. Amikor a Z jelzést metszettem, akkor találkoztam a Zsíros-hegyen már látott csoporttal, Õk hátul, a Cseresznyés-völgy felõl jöttek le a Meszes-hegyrõl. Mentem a bejárás szerint a kerítés szélén, de valahogy megint nem sikerült megtalálni a sárgára átvezetõ szakaszt az út túlvégében. Itt kifejezetten rossz a Budai-hegység turistatérkép!!! :( Elkavarás következett, kb. 10 percet bolyongtam, de a fények irányába mentem, le az erdõszélre. Ott már megtaláltam azt az árkot, amit a térkép is jelöl, annak mentén értem el a jelleghatárt, és némi bozóttal megtûzdelve az már felvezetett a S-val jelzett széles szállítóútra. Kb. negyed órát veszthettem, nyilvánvalóan lejjebb értem el a jelzést, mint terveztem. A Kutya-hegyre vezetõ K+ elágazásához épp ugyanakkor érkeztem, amikor utóbbi jelzésrõl az a sporttárs is, akivel a Hosszú-erdõ-tetõn találkoztam szembe. Neki már az utcsó pont következett, de hamar lehagytam, jóval gyorsabb voltam nála. A S-ról való letéréssel semmi gond nem volt, szépen végigkövettem a kerítést a Meszes-hegy gerincéig, közben szembetalálkoztam egy 6 fõs társasággal, akik ugyanazt a verziót járták, mint én. Ekkor még nem gondoltam, hogy utolérem esetleg Õket, érezhetõen gyengültem. A ponton (2:15) Larzen osztogatott csokit a sátorból, néhány szót váltottunk a BUÉK-on tapasztalt tömeggel kapcsolatban, és már indultam is vissza. Rövidesen újra üdvözlet a nem túl rég látott emberkének, majd a S elõtt nem sokkal jöttek szembe Fekete Laciék. Mint mondja, nagyon elkavartak. A visszafelé jövet errefelé szinte végig emelkedik, tovább gyengültem, végül a S-n leültem egy nagy kõre, és megettem a 2. szendvicsemet (az elsõt még a Kopasz-erdõ-tetõrõl lefelé menet fogyasztottam el). Továbbindulva nem sokkal a K+ elágazás elõtt találkoztam ismét Optikáékkal, akik az utcsó pontjukat közelítették. Mint mondta, Õ a leggyengébb láncszem, és szintidõveszélyben van miatta a társaság, úgyhogy nem trécseltünk sokat. Gyorsan fel a Kutya-hegyre (a csúcsot a bejáráshoz hasonlóan a csúcsnyiladékon át közelítettem meg), az automata ep. rendben megvolt (3:04). Irány tovább a Nagy-Szénás (3:23). Itt értem utol a Meszes-hegy elõtt már említett társaságot. A pontõrrel még teáztam egyet, de lefelé a P-on elhúztam tõlük, és végülis 3:54-re célbaértem. A kezdeti jó menet után a 7:34 menetidõ csalódás volt, ha belegondolok, akkor igazi téli körülmények között simán elment volna az a 2 és fél óra elõnyöm a szintidõhöz képest... A virsliparty jó volt, a díjazásom viszont nehezen akart eljutni hozzám, mert az egyik rendezõ aláírása hiányzott még, és Õ meg nem akart elõkerülni. Többekkel együtt az elsõ busszal jöttem el, és végig kifogva a csatlakozásokat 1 óra alatt értem haza, bnõm meg is lepõdött, hogy már ott vagyok fél 6-kor :) Összességében jó rendezésû ttúra volt, az itiner követendõ példa, a rendezõk felkészültek voltak, a szolgáltatás jó a nevezési díj függvényében. A lehetséges legkevesebb távot és fõleg a szintet feltétlenül többnek érzem, mint ami meg van adva, és összességében átlagos januári körülmények között ez egy igazán kemény ttúra, de nem teljesíthetetlen! Már több éve nem voltam (számomra) elsõ ttúrán, de most nem bántam meg, illeszkedett a fizikai felkészülésemhez is a közelgõ 80 napos kéktúrát illetõen. Lehet, hogy jövõre is jövök :)