2007 - távok és szintek nélkül
Január
Hosszú éjszaka a Budai-hegyekben, meredek hegyoldalban karácsonyfával. Minimális hó és maximális tömeg Kékestetõn. Kitalálom, hogy idén havonta két teljesítménytúrát jó lenne megtenni.
Február
Még hosszabb éjszaka a Börzsönyben, mégis végig lehet menni, pedig Csóványoson még el akarok dõlni a sáros hóban. Fel a geotoronyhoz a Gerecsére, mert éppen ehhez van kedvem, utána Kékezés. Kitalálom, hogy idén okosabban kellene felkészülni túrákra, például éjszakai túra elõtt többet aludni.
Március
Esõ elõl sietni kell a hazai pályán, Tar-kõ még minket igazol, de Ódorvárnál már elkezd szakadni. Biatorbágy térképrõl méltatlanul lefelejtett piros jelzését is végigjárjuk, tavasz van és napsütés. Kitalálom, hogy lehetne például futni néhány lejtõn.
Április
Isaszegrõl Isaszegre jutok, csak elõtte jól megnézem a köztes dombokat, ezeken kel át a vonat, a busz és az autó velem évek óta amikor a fõvárosba megyek, ideje már itt is túrázni. Annyira nem telek be velük, hogy Lemaradok egy hétre sem késõbb, de Vajonmerre tudja az utat. Egészen magas hegy a Mátra, fõleg, hogy ilyen sokat kell menni benne, de a még magasabb Tátra kelleti magát a távolból. Éjszaka szép a kilátás a Sárga sávon Fehér-hegytõl. Kitalálom, hogy ezen a hosszú hétvégén már csak elmegyek túrázni és nem sikerül.
Május
Esõben is el kell indulni a furcsa, állítólag zergét ábrázoló jeleken, fõleg, mert inkább járatlan, mint járt utakon haladok. Másnap pedig miért ne menjek fel a Naszályra a meredekebb oldalról, csak kicsit könnyebb, mint a K2. A tömegiszony miatt kicsit kilépek a nagy eseményen, alkonyatkor úgysem láttam még a Gerecsét. A Mátrában pedig mindig van Pünkösdkor valami csapadék, most villámok színesítik a mûsort. Kitalálom, hogy legközelebb is viszek diákcsemegét a túrákra, innentõl sorra otthonhagyom.
Június
Végre valaki megadja a kezdõ lökést ahhoz, hogy megkerüljem a Börzsönyt egy kék jelzésen, ami nem az a kék jelzés. Másnap pedig a futók lábnyomát üthetjük bottal a Vértesben, de gyalog sem keseredünk el, fõleg, amikor a kerékpárt elõzgetjük minden emelkedõn. Még egy nagy kört teszünk a Budai-hegységben, megint néha kocogva, és végig beszélgetve. Sóúton pedig igenis megyek, mert sok a csillag az égen és nem kell lámpa. Kitalálom, hogy elmegyek a Szondira, mert ekkora szívatásból nem szabad kimaradni.
Július
Még gombócból is sok az öt, nem Szurdokból, viszont olyan szép a túra, hogy akkor sem szabad kihagyni, ha a célban a külvilágot már kissé elmosódottan érzékelem. Utána aszfalt és földút a dombok között, melegebb is lehetne, mert kihagyok egy nyomóskutat, amikor fürödhetnék. A következõ héten Magosfára felfelé nem egészen õszinte a mosolyom, fent már igen, de a lejtõn megint az arcomra fagy. Egy túrán móka utolsó utániként indulni és majdnem minden kilátóra felmenni, de nem móka lábgörccsel lejönni a határról. Kitalálom, hogy beszámolókkal ölöm a fórum olvasóinak az idegeit.
Augusztus
A híres állandó legesleghosszabb túrán sikerül addig beszélnem, amíg mégis eltévedünk kissé, de így is finom a tea Kistolmácson és igenis jólesik az indiánszökdelés az út vége felé is. A nagy augusztusi vándorlást pedig az ország túlfelében kell befejezni különbözõ Kõrösök gátjain, eleinte tartok tõle, de mégis nagyon szép. Kitalálom, hogy legközelebb nem viszek túrabotot alföldi túrára, mert nagyon kényelmetlen cipelni.
Szeptember
Dobogókõn majdnem három, de lehet, hogy négy méterre is ellátunk, utána már azért is bemegyünk a célba, de a Lajosforrás-Hûvösvölgy távon valami idõtorzító berendezés lehet, mert sosem akar véget érni. Mindenütt jó, de otthon sem rossz, finom a szõlõ és nincs sok emelkedõ. Megint a Budai-hegységben megyünk, kerítést is bandában mászunk és elképesztõ arcok jönnek szembe a cél felõl Hûvösvölgyben. Logisztikai fejvakarás után mégis elutazom Kanizsára, hogy Kerek repkénnyel lápokon tocsogjunk át, az úttól csak 50 méterre. Kitalálom, hogy fényképezni nem is olyan nehéz túrákon sem, legalábbis olyan minõségben, amilyenben én teszem.
Október
Gombák a ködben és gyönyörû erdõk, fánk, mert éhesek vagyunk, a visszaúton alvás az autóban. Másnap pedig napsütés és ezerszínû õszi erdõ, hajrá Vasas és méltatlanul szidott Dunapart, pedig micsoda körkilátás van onnan is. Elkaparnak a lábak Ódorvárra felfelé, késõbb Tar-kõn már csak állunk és bámulunk, ülünk és bámulunk, fekszünk és bámulunk. Írottkõn minden lejtõt megfutunk, mert sietnem kell a vonathoz, az Alpok is mutatja magát a messzi távolban. Másnap újra a rengetegben Zalában, mert vissza kell térni, a rövidtávon is esik egy ideig. Kitalájuk, hogy lassan szétesõ bakancsommal valamit muszáj kezdeni, mert a cipõ a Deákon megmutatta, hogy nem szereti a vizet.
November
Csak azért futom le a félmaratont, meg még egy kicsit, mert családi program van és elvisznek, különben még kaptak volna a rendezõk tûzifát csokiért. Két nap múlva felhõtenger junior a Kevélyrõl, cukrászda a Pilisben, tönkremenõ zseblámpa János-hegyen és stabil köd a Piros sáv végéhez érve. Kitaláljuk, hogy tartunk egy kis szünetet, mert tanulni kell.
December
Hajnali indulás és pontõrködés után is világosban érjük az egész Ördög-árkot, ami nehezebb, mint vártam, a Mikulás pedig még csak csomagol, amikor újra odaérünk. Ellátunk a végtelenbe és tovább Tar-kõrõl a homogén felhõmassza felett, visszük a hírt azoknak, akik lent vannak, hogy még létezik napsütés, az utolsó emelkedõ mégis jobb a tetejérõl nézve. Veresegyház reggel, jégtüskék, zúzmara és felhõ az úton, sütemény féltáv elõtt kicsivel és külön díjazás Alsógödön. Kitaláljuk, hogy jövõre vagy nagyon durva vagy nagyon laza túrákra fogunk elmenni, vagy mindkettõre vegyesen.
Szép év volt 2007, köszönöm mindenkinek, aki ilyenné tette.
-Kékdroid- |
