Túrabeszámolók


Piros túrák / Magyar Vándor

vaddinoTúra éve: 20072007.11.07 17:27:52
Piros85-2007

Elõzmények: Beszámolót még nem írtam,pedig már sokan javasolták,hogy errõl-arról a túráról ugyan írjak már.
Ez a túra már tavaly belopta magát a szívembe,annak ellenére,amilyen idõ volt…
Készülni nem igazán készültem,október 22én voltam októberi emléktúrán,elõtte,21én pedig Tatabánya30on.Ezekre a távokra amúgy is mentálisan érdemes felkészülni,fizikálisan nem igazán lehet - legalábbis tapasztalataim szerint.

A túra elõtti nap minden lehetõ idõjárás-jelentést megnéztem/hallgattam,szurkoltam hogy jó idõ legyen. Pesten aludtam,Kockánál,a 6:20as HÉVen 5fõs csapatunk gyûlt össze: Ildi,Marci,Zoli 35ön,Tomival mi ketten 85ön indultam.
Gyors nevezés után 6:55kor elindultunk vidáman beszélgetve a hûvös,friss reggelben.
88,5km - biztos voltam magamban,Tomit azonban féltettem egy kicsit,mert ekkora távot még sosem csinált..Másfél órával,és kb egy tucat fényképpel késõbb megérkeztünk a Nagy kevély csúcsára (08:33 / 8,14km)

Gyors pecsét,majd robogunk lefelé. A Kevély-nyergi tisztáson természetesen jobbra, Csobánka felé fordulunk,nem sokkal ezután csúnyán elrúgtam egy követ bal nagylábujjammal,ami már amúgy is fájt,és így kegyetlenül kezdett hasogatni. A Zolinál lévõ szívmelegítõ szerencsére fájdalomcsillapítónak sem utolsó… A Pomáz - Pilisszentkereszt mûutat magunk mögött hagyva a Holdvilág-árok bejárata körül eléggé elkavartunk néhány túratárssal,azonban némi tanácskozás és dzsungelharc után a helyes úton folytattuk túránkat Tölgyikrek,Salabasina - forrás felé,majd nemsokára elértük a Lom-hegyi nyeregben mûködõ ellenõrzõpontot (10:48 , 18,31km).

Hamarosan folytattuk utunkat Bükkipuszta irányába,a Szõke-forrás-völgyébe érve azonban Tomival lemaradtunk,mert sokat fényképeztünk. Rövidesen feltûntek az egykori úttörõtábor elemei,a Szentfa kápolna,és már Dömösön is voltunk. Ildiék pár perccel utánunk értek ide,mert abban az elágazásba,ahol tavaly az EP volt,õk elkanyarodtak jobbra,annak ellenére hogy a piros jelzés balra tart. De mint utóbb kiderült,csak sétáltak egyet.
Pecsét(12:55, 29,15km)evés,ivás,boltban feltankolás( késõbb már nem nagyon van rá mód).
Fél kettõ körül indultunk el. Szakó - nyereg(14:27, 33,79 km) rendesen megizzasztott,szokás szerint,de menni kellett,Dobogókõ felé caplattunk. Felfelé menet egyre több kirándulóval találkoztunk,a kilátás pedig egyenesen gyönyörû volt,fõleg a Rezsõ - kilátóból. Elértük a menedékházat (15:21, 37,29km-1600m szintemelkedés),ami csapatunk jelentõs hányadának a célt jelentette. Banánt majszolgatva ücsörögtünk egy kicsit.

Csatlakozott hozzánk egy úriember,így hárman bandukoltunk tovább,igen hamar Pilisszentkeresztre érkeztünk,A Magas-hegyi-nyereg felé sörökrõl beszélgettünk,megérkeztünk Pilisszántó szélére.
A „a P a gázvezetéket jelzõ oszlop és egy útszéli kõ mellett balra kanyarodik”- de nem nekünk,ezt az elágazást ugyanis csúnyán benéztük,és az egyenesen haladó S+ jelzésen talpaltunk jó 10 percet,majd vissza mégannyit. Lesz ebbõl a túrából 90 km is bõven…
Emiatt a malõr miatt utolért minket egy társaság,több ismerõssel. Innen a P ösvényen haladva könnyen megtaláltuk a Csévi - nyeregben (17:57 , 46,70 km) lévõ ellenõrzõpontot.

A pecsét után öten robogtunk tovább a Fehér-hegy irányába,majd tovább.
Kopár Csárdánál( 19:53 , 54,81 km )mesés volt a leves,egészen erõre kaptam tõle.
Zoknicsere,bakancshúzás,majd a Kakukk-hegy felé vettük az irányt( 20:13 , 55,87 km),ahonnan a pecsét után azonnal indultunk is. Pilisszentivánon kavartunk egy kicsit,Hosszú-árok felé menet pedig aggódva figyeltünk a hátunk mögé,mert csúnyán felhõsödött.Hosszú-árokban (21:10 , 60,44 km ) a pecsét után kerítésmászás,majd a Szénás masszív tömbje felé vettük az irányt,ami számomra a legnagyobb mumus ezen a túrán.Már az elején tévedésbõl a S jelzésre kanyarodtunk,amin ugyan szintén elérhetõ a tetõ,igaz félúton a K-re kell kanyarodni. De nemhiába Piros ez a túra:vissza kellett menni az elágazásig,majd a P-on újrapróbálni az egészet. Mire felértünk,a tüdõm majd kiköptem.(22:12 63,32 km ) Fenn egyébként finoman havazott.

Pecsét után már indultunk is Nagykovácsiba,iszonyú meredek lejtõn. Az ellenõrzõponton ( 22:46 , 66,10 km) Csabáék vártak minket,jó sokat ettem,ittam is,mert ki voltam kicsit száradva. Csapatunk egyik tagja itt kicserélõdött,23:30 körül újfent négyen vágtunk neki a hûvös éjszakának. Fekete-fejre (01:04 , 73,39 km )könnyen megérkeztünk,nehezebb útra emlékeztem. Tomi itt már önmagával és a szüleivel viaskodott-ugyanis féltették,nagyon...
Másfél óra alatt másztunk fel János-hegyre (02:28 , 78,10 km )ami egyébként ködben és/vagy felhõben állt,a kilátó nem is látszott –annyit fényképezték,hogy már eltûnt =) .

Innen továbbindultunk,már csak 10 kilométer a cél!Nem sokkal késõbb utolért minket egy 85-ös pajtás,(aki fél órával utánunk pecsételt Fekete-fejen és behozta a lemaradását–ment mint golyó), nem sokkal azután, hogy Tomi kiszállt-hazavitték autóval. Sajnáltam szegényt,hõsiesen helytállt élete elsõ hosszútávú túráján.
Makkosmáriára érve ( 03:25 , 82,41 km )pecsét után tábla csoki,ami nagyon jól jött nekem. Innen lépnem kellett volna,hiszen már csak másfél órám volt 6 km-re. Meg is próbáltam sietni,bele-bele kocogtam,de a Végváry - sziklától megint akkora volt a köd,hogy megelégeltem a szólózást,s bevártam a többieket a S-S+ elágazásnál.
Ahogy megláttam azonban az elsõ utcát Budaörsön futásnak eredtem- 20 percem volt már csak,s féltem hogy nem érek be.
04:44, cél - másodikteljesítõs jelvény.
Pár perccel utánam megérkeztek társak is,együtt költöttük el reggelinket,ami rendkívül jólesett.

Köszönöm a túrát a szervezõknek,mindazoknak akik a túra közben segítettek,és akikhez csatlakozhattam.

Jövõre ugyanitt,ugyanekkor…