Írott-kõ 50 elsõ benyomások…
Elõször is talán azzal kezdeném, hogy nem egészen pontos a cím, mivel tavaly már volt szerencsém ezen a túrán indulni, de akkor mindössze csak a 30-as távon nyomultunk és inkább volt ismerkedés a vidékkel, mint komoly (vérre) szintidõre menõ TTtúra. :-)
Tisztában voltunk vele, hogy minél elõbb el kell indulnunk a korai sötétedés miatt, így indokolt volt a korai rajt (6:00). Ennek megfelelõen már a szálláshelyünket is közel Kõszeghez szerveztük le Szombathelyen. Ezt kedves gaudoth kolléga intézte, és hál’ istennek, nekem is jutott egy kis potyaszállás. Szombat este elmaradt a hupákolás, mivel mindenki korán nyugovóra tért a kellõ regenerálódás végett.
4:30-kor kelés, kiadós reggelizés, pakolás, indulás. Az utcára kilépve jön a döbbenet, zuhog az esõ…se baj 7 fõs kis brigádunk még bizakodik, Kõszegre érve biztosan javulni fog az idõ. Az autóban erõs hezitálás, bakancs, vagy félcipõ, félcipõ, vagy bakancs. Végül is jól döntöttem a félcípõ mellett. A szokásos reggeli szöszmötölésnek (na és persze a kiadós reggelizésnek) köszönhetõen a 6:00-ás rajt kivitelezhetetlennek bizonyult. Annyi baj legyen, legalább megúsztuk a tömegrajtot…bár szerintem az idõjárás is sok sporttársat elrettentett.
6:20-kor végül is elrajtolunk. (Kõszeg-Jurisich Gimnázium) Mindenki az erõnlétének megfelelõ távon. Sötétben indul a túra, elkél a fejlámpa. Az elsõ ellenõrzõpont Óház-tetõ (3,7 km) amit kiváló tempóban sikerül elérnünk. A pontellenõrök kedves segítõkészségén kívül itt nem kapunk semmit. Amire felérünk, teljesen kipirkad. Tisztában vagyunk vele, hogy az elején kell megtolnunk, mert a végére már úgyis fáradunk és akarva-akaratlanul belassul a társaság. Az esõ ellenére szerencsére nincs dagonya, de azért egyes helyeken picit csúszik. Irány a Vöröskereszt :-), majd a Velem-Alkotóház a P+,P jelzésen. Tudjuk, ez utóbbihoz még visszatérünk a nap folyamán, de ehhez el kell még égetni némi Kcal-át. A következõ etap csak épphogy érinti Bozsokot egy virágkereskedés furgonjának formájában. Ezen az ellenõrzõponton sincs semmi mi szem-szájnak ingere :-), de legalább megjön a bugi a lábunkba… Pecsételést követõen gyors tovasuhanás, mindenki fülig vigyor, következik a fincsi…amit már mindenki oly hõn várt. A 710 m-es szintemelkedés Írott-kõre, érintve Kalapos-követ, mindenkiben eloszlatja a kételyeket, hogy nem fog ma megizzadni. Kalapos-kõ nem ellenõrzõpont, itt mindössze egy számot kell felfirkantani az itinerre. Szerény véleményem szerintem ez a szakasz a túra egyik legszebb része, még ha felfelé is kell menni. Széles, jól járható, kitaposott turistaösvény kanyarog, körben az erdõ az õsz szebbnél szebb színeiben pompázik, fenséges a látvány. Írott-követ nem a hagyományos útvonalon érjük el a K+,K jelzésen, hanem a K▲-nél irány fel a gerinc, ami egyben az országhatár is. Itt ha akarnánk sem tudnánk az egyébként is jelzett turistaútról lekeverni, mindössze a határköveket kell követni. A gerincre felérve a táj is megváltozik, és nagy a meglepetés, ugyanis itt már mindent hó borít, amihez sejtelmes köd párosul. Nagyon utópisztikusnak tûnt ott és akkor a hely. Mintha az ember a semmibe menne. A nagy tûnõdés közepette ripsz-ropsz sikerült meglátni a „fényt” az „alagút” végén Írott-kõ, a pontellenõrök és egy dianás cukorka formájában. Rövid szussz, gaudoth is beér minket, újra együtt a csapat, indulás tovább… le Velembe a P jelzésen. Odaérve már meleg teával lekváros, zsíros-hagymás kenyérrel kínálják a megfáradt vándort. Nagyjából még csak az út felénél vagyunk, de az idõjárást ez cseppet sem érdekli és elkezd szemerkélni az esõ. Gyors zoknicsere, kamásli elõ és már meg is célozzuk a Szent-Vid Kápolnát a K jelzésen. Ide egy 375 m-es szintemelkedés vezet, amit már mindenkinek megéreznek a lábizmai. Fújtattunk is rendesen, ahogy illik. A Hörmann-forrásnál vízvételi lehetõségünkel nem élve a Stájerházaknál boldogan majszoljuk a lédús almát, majd lelkesen megmászva a Tábor-hegyet érintjük Paradicsomost. Ugyan itt ketchup egy gramm sem volt, de kárpótolnak helyette egy irgalmatlan meredek és csúszós ereszkedéssel az ellenõrzõponthoz. A túrabotok életmentõnek, de legalábbis térdszalag kímélõnek bizonyultak. :-)
Véleményem szerint a túra kulcspontja mind mentálisan, mind fizikailag a Stájerházaktól Hét Vezér-forrásig terjedõ szakasz. Mi is sokat beszélgettünk, hogy teljen-múljon valahogy az idõ és kopjanak azok a fránya kilométerek. Azokon a bizonyos holtpontokon hihetetlen ötletek tudnak az ember agyából kipattani. El is határozzuk a srácokkal, hogy jövõre (csakhogy legyen valami kihívás is a túrában :-)) Írott-kõre fókajárásban esetleg békaszögdécseléssel megyünk fel, míg a Velembe lefelé tartó szakaszt pókjárásban tesszük majd meg :-) Na de vissza a túrához…
Ha a hét vezért is kipipáltuk, már csak Óház-tetõre kell még egyszer felszökkeni, (a túra össz szintjéhez képest már csak egy hupszlinak tûnik), majd a célba, vissza Kõszegre a suliba visszakocogni.
A célban kétféle üdítõ és szalámis szendvics a jutalma a megfáradt vándornak. Oklevél, kitûzõ (Rajta Kalapos-kõ) gratuláció a szervezõktõl és a rövidebb távon indult társainktól. Viszonzásképpen gratuláció és köszönet részünkrõl is a szervezõknek! Jövõre ugyanitt, ugyanekkor a 70-es távon :-)
Ami tetszett:
- Kiválóan megszervezett és átgondolt túraútvonal
- Kifogástalan, (bár átlagos) itiner szöveges leírás nélkül, az eltévedés így is kizárt.
- Jól járható (zéró dzsungelharc) kitaposott, kiválóan jelzett túristautak
-Kellõ mennyiségû vízvételi lehetõség (bár így az õszi idõszakban már nem annyira szomjas az ember)
- Gyönyörû tájak, erdõk,
- A túra során számos helyen sültgesztenye-vételi lehetõség van
Ami nem tetszett:
-………………???
Jó tanács:
- A közel 2000 m szintkülönbségbõl és az útvonal jellegébõl adódóan érdemes túrabotot vinni magunkkal, mert rengeteg terhet levesz a lábunkról és sok helyen komoly magabiztosságot ad az esetleges bokaficamok elkerülése érdekében.
Jó túrázást mindenkinek!
|
