XIX. Cserháti Túlélõ túra
Sosem voltam még túlélõtúrán, és igazán bele sem gondoltam, hogy mit is jelent ez, amikor Gethe felhívására megnéztem a honlapot, és üde mosollyal arcomon azonnal igent vágtam rá a kérdésre, hogy megyünk-e. Még gyorsan belebolondítottuk Zsut is, szóval nem volt megállás.
Pénteken munka után némi kapkodással, de összeszedtük a legfontosabb holmikat (mondjuk felemás papucsot sikerült elhozni, de ez volt a legnagyobb probléma, hál istennek). Felvettük még Vajonmerrét és útitársát, Marit is, és nosza rajta irány Pásztó.
A rajtban már különbözõ csoportok letelepedtek az iskola aulájában, várva az órát. Gyorsan regisztráltunk, remek kiegészítõinkkel (MATT-os póló, latex vizsgálókesztyû, miszerint Cserháti Helyszín-lelõk, mint csapatnév ugye, csak a szervezõk elírták Helyszínelõknek) lefényképezõdtünk, majd mi is lepakolásztunk. Sikerült szerencsésen korai indulási idõpontot húzni, 22.06 volt az idõnk. Hátizsák összepakolás, menetfelszerelés igazítás, vacsora, ilyesmivel telt el egy órácska, majd rövid, ámde nyökögõs rendezõi eligazítás, 3 térképrészlet 20-30 másodperces bevillantása olyan részekrõl, ami nincs a Cserhát-térképen.
Kicsit örültünk, hogy van némi jártasságunk a Cserhátban, mert azért nagy eltévelygéseket néztünk ki az emberekbõl, ismerve a 60.000-es térkép adottságait.
Na megszólalt a gong, lehetett a menetlevélért menni. 20 perces stratégia-kigondolás után nekivágtunk az éjszakának. A Tepkére felfelé jól megizzadtunk, viszont már 3 kérdést meg lehetett útközben válaszolni... Az éjszaka folyamán egyre inkább nõtt a vonzalmunk különbözõ pihenõkeresztek, világháborús emlékmûvek, vízmûtelep, falutáblák és magaslesek iránt, mert sok kérdés ezekhez kapcsolódott. A Tepkén mi voltunk az elsõ csapat, így szerencsére a feladatra se kellett várni. kb. 1 deci rizs és lencse elegyét kellett szétválasztani, Hamupipõke-funkcióra váltva szerencsére nem elgémberedett ujjainkat. Gyors számleolvasás a kilátóról, majd sepertünk is tovább. A kéken bandukolva elmélyedve számolgattuk, hárman összesen hányszor jártunk már erre, majd feleszméltünk, hogy egy ideje nincs jelzés.. Szépen túlmentünk a balra dzsindzsába kanyarodón, szidtuk is magunkat. Cserébe ilyen már nem fordult elõ többet. Itt a gerincen volt némi holtpont, mindenki félálomban botladozva haladt elõre, de szerencsére, nem sokáig tartott ez az álomporosság. Garábon leolvastuk a telefonszámot, emlékmûvet, vízcsapot, kiskakas lábkörmét, majd az aszfaltozás mellett döntöttünk, legalább Hollókõig ne kavarjunk sokat. Eseménytelenül telt a köv. 7 km, láthatósági Kalenji-otthonkánkat a hátizsákra terítettük, így a hajnali diszkóból hazaszállingózók, illetve a pékautó sem ütött el minket. Hollókõn bevettük magunkat a buszmegállóba (Garáb elérése óta egyre inkább vonzódtunk a pihenõkeresztek helyett a szélvédettebb buszmegállókhoz, noha ott szorosan a túráoz kapcsolódó leolvasás nem nagyon volt, általában csak a Közérdekû felhívásokat olvastuk, miszerint XY falu szeszfõzdéje megkezdte a pálinkalepárlást.. :), és nagy lakomát csaptunk, szendvics, zöldség, marcipán és egyebek formájában. Hollókõn meg ide-oda csámpáztunk megválaszolandó kérdések miatt, de nagyon kedves volt a falu így sötétben, üresen is. A várnál megkaptuk a második feladatot, vastag léceken kellett lesiklani, de nem odakötött lábbal, hanem kézzel kellett tartani. Nos, kissé dekoncentráltak voltunk, dehát sebaj. Kaptunk transzfer-feladatot is, de túl késõ volt ezen gondolkozni, becsatuk a zsákba (késõbb se lett türelmünk megoldani). Innét Rimóc felé vettük utunkat, egy remek kis bicikliútra térvén, kb. 6 km aszfalt volt elõttünk, de legalább nem botladoztunk, és hullócsillagot is láttunk. Rimóc elõtt tört ránk a napfény, nagyon szép volt a látvány, hátrafelé, Hollókõ vára meg egyebek. Rimócon megszámláltuk az összes Rigó Pistát a honvéd-emlékmûvön, végigköszöntük a fél falut, és átdöcögtünk Varsányba. Na itt már rajzolni kellett, a Hunyadi Mátyás Ált. Isk. címerét. Hát itt-ott nyilazgatott magyarázatot fûztem hozzá, biztos, ami biztos alapon. Elkezdtünk követni egy zöld jelzést, ami a térkép szerint nem itt volt, és egész jól passzoltak rá néhány kérdések, de utóbb kiderült, nem a jó zöldön voltunk. De végül elérkeztünk túránk fordítópontjához, a Tabi víztározóhoz, a helyi folklórban horgásztónak nevezett képzõdményhez. És tényleg, volt horgász. Ez bónuszpont lehetett, mert a 60 pontért 6 állat hangját kellett utánoznunk, úgy gondolom, kellõen magas a mezõgazdasági faktorunk, mert a szarvasbõgés és a párzó macskák is mentek. Ekkor azt gondoltam, hogy eddig jöttünk 30 km-t, innen már csak 20, aztán jól is vagyunk. Utólag kiderült, hogy kb. 35-t jöttünk, és vagy 25 van hátra, de asszem jobb is, hogy nem tudtam...
Lélektailag sokat segített, hogy innen kvázi már visszafelé mentünk. Gyorsan szétosztottunk némi csokit meg almát a pontõrök meg más résztvevõk között, mert nehéz volt a zsák, aztán mentünk Nógrádsipekre. Még elõzõ est kiszúrtam, hogy azért jó lenne oda eljutni, mert régen még egyszer kéktúráztunk arra, és a Kemény Huszár nevû intézmény zárva volt, így nem jutottam kéktúra-bélyegzõhöz. Így bepótolhatom. Lassan elbattyogtunk oda, közben minden vadászlest nagyon szemmel tartottunk, így aztán be is szedtünk pár pontot, mert az egyik tényleg kérdés volt. Nógrádsipeken láttunk 3 fickót az egyik walkie-talkie-t viselt a hátizsákján, gyanakodni kezdtünk (mint kiderült végül, joggal)(szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt.)... Dobogó-tetõ felé menet meg többen megelõztek minket, 2 fickó is, az egyiknek a zsákjából telefonzsinórszerû spirális drót lógott ki.. Ez is gyanús volt. Végül kiderült, joggal (szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt.). Az emelkedõ lassan ért csak véget, de hál istennek felküzdöttük magunkat a csúcsra, ahol kisebb banzáj fogadott minket, és szomorúan vettük tudomásul, hogy a jól megszerkesztett úttervünk lassan borul, mert ha itt sokat kell várni a feladatra, akkor nem lesz idõ a Bableves csárdában ücsörögni. Itt 3 tulajdonságot mondtak, amibõl 2-t kellett választani, és olyan feladatot kaptunk. Ezek voltak: könnyû, gyors vagy sok pontot érõ. Kértünk könnyen sok pontot. Erre kaptunk logikai feladatot. Azért 3an szerencsére voltunk annyira frissek, hogy megcsináljuk, én meg ahhoz képest, hogy az ilyen fajta feladatokat unom, most tök jól esett, hogy lehet az agysejteket is mozgatni. Itt transzferfeladatnak gyümölcsökhöz kellett fajtákat rendelni, saját erõbõl tudtam 7-et. :) Persze volt vagy 21, de mindegy.
Innen legurultunk Cserhátszentivánba, ahol futóverseny záróaktusaira értünk le, épp osztották a vadpörköltöt.... Gyorsan átsepertünk, mert úgy éreztük, mindjárt rávetjük magunkat a kajára. A messzirõl látott kilátóba hál istennek nem kellett felmenni, lenn volt a feladatot kiosztó pontõrség. Itt palóc nénit kellett szövegérteni, vicces volt. Végül is kb. 75%-osan végeztünk, szóval még tudunk magyarul. Innen átsepertünk a Bableveshez, jó tempóban, de kár volt, mert a pincér eléggé félre nem érthetõ módon adta tudtnkra, ha itt akarunk valamit, türelemmel kell lenni, merthogy.. Úgy éreztük, hogy itt nem szeretik a bakancsosokat, mert a fizetõspincérlány kb. 3x-i köszönésre se bírta az ajakait szétnyitni, hogy üdvözöljön. Innen morcosan kijöttünk, és a csárda elõtt pihentünk még egy kicsit. Már mentünk az országúton, mikor Gethének eszébe jutott, hogy a termosz ott maradt.. Gondoltam, este még visszamegyünk érte, de aztán elvetettük, emrt nem tudtam beígérni, hogg nem alszom el az elsõ kanyar után. Innen eseménytelenül telt az út, vissza a Tepke nyergébe, onnan meg legurultunk Pásztóra. Még világosban érkeztünk be, ami azért lelkileg nagyon jó volt, igaz, bablevest meg palacsintát nem sikerült enni.
A tornateremre kicsit várni kellett, de addig megettük a jó húsos gulyást, fürödtünk a nem túl hideg vízben, és kómáztunk kicsit. Végre bezúghattunk a hálózsákba, alig voltak még emberek, bezzeg reggel!!! Iszonyú sokan aludtak ott, dehát mint a kõ, úgy zuhant mindenki aludni be...
Némi alulinformáltság után azért csak kaptunk reggelit, meleg tea-jellegû készítményt, meg elautóztunk egy kávéért.
Díjkiosztás elég gyors volt, mindenki kapott oklevelet, kitûzõt.. Vajonmerrééknél már izgultunk, õk 12.-ek lettek, és csak 4-et kerestek meg az 5 emberes pont közül, igaz, elég sok kispontot levadásztak. Legnagyobb meglepetésünkre mi 3.-kak lettünk, 2 ponttal megelõzve a 4. helyezettet. A másodikok a 3fõs walkie-talkie-sok lettek, az 1.-k pedig a telefondrótos csapat, akibõl mi 2-t láttunk, de igazából 5-en voltak. Úgy gondolom, hogy a fair play 1. helyét megkaptuk azért, még ha csak lélekben is (szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt). Bár a fa fokos jellegû tárggyal jobban jártunk, mint a benga nagy zöld mázas váza-szerûséggel, azt hiszem. A pezsgõt meg lelkesen el fogjuk fogyasztani, ünnepélyes TTB-buli keretein belül.
Utózönge: hazafelé még beugrottunk a Bablevesbe a termoszért, megvolt. Ha a tulajjal beszéltünk, aki egy fiúcskával volt ott, üzenjük neki, hogy jó fej, csak a pincérei utolsó bunkók.
"A becsületes játék az egyetlen út!"
PS. egy levélváltás után óvatosan megkockáztatom, hogy tévedhettem is (avagy a látszat néha csal)... Szubjektív, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt. :) Megpróbálok a versenyhez felnõni. A vértesi MATT-on ott leszünk... |
