Kánti barátommal úgy döntöttünk, hogy elindulunk ezen a remek élményekkel kecsegtetõ túrán. 7.00-kor már le is parkoltunk a Normafa síház közvetlen közelében található parkolóban. A nevezés nem ment valami gyorsan, de legalább a nénik - bácsik örömmel fogadták, hogy az extrán idulunk.
Rövid bemelegítés után elindultunk a János hegy felé. A libegõnél már be is tértünk a büfébe, ami ugyan még nem volt nyitva, de a büfés néni készséggel adott 2 X 2 dl forraltbort, gyorsan letoltuk, aztán mentünk is tovább. János hegynél elsõ pecsét, utána ereszkedés, majd viszonylag gyorsan jöttek a checkpointok a kilátókkal együtt. Én is megemlíteném, hogy mennyire tetszett a sok színes pecsét, remekül mutatott az egyébként elég frankó itineren. Bár a távokkal, magasságokkal volt egy kis kavar, de ez azért belefér.
A szép idõben elég rendesen leizzadtunk, megkezdtük az öltözködés hadmûveletet: kabát alól pulóver le, be a hátizsákba, kabát vissza, következõ checkpointál pulóver kivesz, kabát levesz, pulóver gyorsan fel, kabát vissza hátizsákba. Ezzel baromi sok idõ elment, ezt éreztük is, a túra végén GPS kimuttatta, hogy a 7 órából 1 óra 27 percet tökölõdéssel töltöttünk. Persze ebben jócskán benne volt a kilátóknál nézelõdés, nénikkel - bácsikkal pajtizás a pecsételésnél, meg persze a fényképezkedés.
Hamar elértünk Petneházy-ékhoz, ahol ugyebár szétvált a két út, kezdõdött az "egyéni tájolás". Betonúton lefelé nyomultunk, elágazásnál dönteni kellett. Láttuk, hogy egy srác jobbra fut, mi pedig mentünk toronyiránt. Közben megpróbáltuk kideríteni, hogy õ merre tervezte a mókát, hát nem sikerült rájönni, úgyhogy félmagabiztosan mendegéltünk. Nemsokára átmásztunk egy létrán a kerítés másik oldalára. Sejtettük, hogy ez már a vadaspark, még poénkodtunk is, hogy a vaddisznókhoz, vagy a farkasokhoz másztunk-e be. :) Félig kitapossott ösvényen eljutottunk egy másik kerítéshez, ott egy jóképességû a feleségével éppen fát vágott. Igen elmés kérdésére, hogy hogyan jöttünk ide, igen elmésen válaszoltunk, hogy úton, meg létrán, meg ilyenek. :) Kánti szerint a fazon éppen fát lopott. :) No mindegy. Nemsoká rátaláltunk a jelzett útra, utána viszonylag hamar eljutottunk a vadaspark állatos nézegetõs részére. Ott sikeresen kimásztunk a vadasparkon kívülre, majd fél óra cseszekedés után két túratárs útbaigazított, hogy a Vörös hegyi kilátó a Vadasparon belül van. Kis tétovázás után átbújtunk a bejáratnál a korlát alatt, utána megnéztük az állatokat, majd a pecsét begyûjtése, a kilátás megtekintése után felnyomultunk a katonasírokhoz. Rövid pihenõ után mentünk tovább, pazar idõ, szép kilátások, kispistázókon való nevetgélés után utolsó checkpoint is megvolt. Onnantól elvileg még négy kilométer, kocogás lefele a szép erdõben. Útközben kiránduló csapat tagjai között szlalomozva kocogva ereszkedtünk, majd mezõhöz érkezvén újra nevetgélés a kispistázókon, akik a mezõ jobb oldalán rövidítve vágtak le. Mi persze balra mentünk a kiírás szerint. Így is simán beértük a társaságot. Nagykovácsiba beérve 14.18-kor már láttuk a messzeségben a 15. számot, így úgy döntöttünk, hogy lefutjuk a maradékot és beérünk 7 óra szintidõ alatt, ez mégiscsak jobban mutat. Persze a szintidõ nem került rá az emléklapra... mindegy. Fehér kilátókos ivõköcsög begyûjtése után (nincs kitûzõ!!!!???), meg leves után 63-as busszal a Hûvösvölgyig, utána kisvasúttal vissza Normafára.
Irtó jó túra volt, köszönjük a szervezést!
|
