Túrabeszámolók


Vasas Maraton

ZETúra éve: 20072007.10.07 18:17:35
Röviden, tömören egy jó túrán voltam, úgy a túraútvonal, mint a leírás/segédlet, illetve az ellátás is nagyon jól eltalált volt. A túra weboldala még a kapott leírásnál is bõvebb picit -- látszik, hogy jó szervezõgárda, jól szervezett, szívvel-lélekkel csinált túrájáról van szó.

6:45-os rajtidõt kaptam a túraleírásra, amiben rövid és részletes útvonalleírás, az egyes pontok között követendõ jelzéseket, illetve a rész- és össz szint/távolság adatokat tartalmazó táblázat mellett a két táv szintmetszetét, és a tavalyi teljesítõk névsorát találtuk. A lap utolsó oldalára még a dobogókõi célbõl induló autóbuszok menetrendjét is megtalálhatta mindenki, így lehetett menet közben a buszokkal is kalkulálni.

Az elsõ ep a Kõhegyen a th.-nál volt, ahol a bélyegzés mellett nagyon kedvesen teával kínálták a résztvevõkek. Innen A Vasas-szakadékhoz vezetett az út (némi oda-vissza szakasszal), itt gyors bélyegzés 8:í5-kor, majd indulás tovább. A Lajos-forrásnál lévõ tisztásra beérkezõ sárga jelzésnél az asztaloknál nagy fõzõcskéhez készülõdtek, no nem a szervezõk, de az ottücsörgõ úr már mosolyogva igazított mindenkit útba, hogy nem, nem õ az ep. :-)) A forrás melletti pontnál szõlõcukor volt az ellátmány.

Innen továbbindulva oda kellett fogyelni az itiner szövegére, hogy az ember a helyes úton haladjon, de némi bizonytalankodás, meg egy túratárs integetése meghozta gyümölcsét, és nem sikerült elkavarnom.

Dömörkapuhoz érve egy szép bélyegzõ volt a jutalmunk, majd némi aszfalt következett. Továbbhaladva szép erdei séta következett, majd három ep. gyors egymásutnában (Lenkó emlékmû -- szép bélyegzõ, Bükki puszta, Király-kút, illetve egy szelet csoki, ellátmányként.

A Király-kút után gyönyörû, a naptárnál talán néhány héttel elõrébb járó erdõben, meg némi aszfalton jutottunk le Dömösre, ahol némi szalagozás segített megtalálni az ep.-t. A vendéglõ elõtt "etetõpont" is üzemelt, zsíroskenyér, csalamádé, vörös- és lilahagyma, piros arany volt az asztalon (ennyit jegyeztem meg), illetve volt pezsgõtabletta, valamint barackos süti is.

A túra következõ szakasza a Duna-parton, illetve az ártéren haladt, némi (elegendõ!) szalagozással Pilismarótig. A dunaparti szaksz az nagyon szép, utána viszont hosszú egyenes füldút vezet a kukoricás mellett, amit nincs mit tenni, végig kellett gyalogolni.

Pilismarót szélén egy majorban néhány mangalica, illetve birka volt látható, majd jött a falu, és benne az EP -- itt csak aláírást kaptunk.

A túra össz szintjének jelentõs része még elõttünk volt (itiner szerint bõ 650m), a táv meg csak 9.3km, úgyhogy kellemes emelkedõk következtek.

A túra másik "benézhetõ" pontja is itt van, erre a leírás is felhívja a figyelmet: A vascsövekbõl készölt híd után nem sokkal az út bal oldalán az aszfalton(!) van felfestve a jelzés letérését mutató nyíl. Innentõl megkezdtük a felkapaszkodást a Szakó-hegy tetejére, sikerült is egy-két megállással feljutni, bár a keskeny ösvénytõl a szekérútig sokféle szakasz váltogatta egymást, a jelzés itt is, mint a túrán végig jól követhetõ volt.

Miután a Szakó-hegyet megmásztuk, a Szakó-nyeregbe leereszkedve, majd onnan a piros sávon folytattuk az utunkat a célig. A piros sávon a Pilisi trappról ismerõs keresztbe dõlt fa még a helyén van, ezen kívûl azonban innen már csak az egyre sûrûsödõ túristaforgalomra kellett odafigyelni.

A célban a teljesítések számától függõ kitûzõ és az emléklap mellé egy csoki is járt.

A teljes idõ pontban kilenc óra lett (a végén némi belekocogással, futva érkeztünk csapatostól a célba), íy volt idõ a busz indulásáig.

Kellems, bár fárasztó túra, a nehézségét abban látom, hogy a szint jelentõs része a táv utolsó negyedére öszpontosul. Vízvételi lehetõség sok helyen van, több lakott területet is érint, így annak, aki esteleg feladja/kiszáll közben, annak sem kell nagyon sokat kóvályognia, mire tömegközlekedési eszközt talál.