Túrabeszámolók


Helyiipar

Rush2006Túra éve: 20072007.10.01 14:46:57
Helyiipar 45

Csilla okosan lefoglalta a szállást hamar, így pénteken le is utaztunk már Miskolc-Garadnára.

Másnap koránkelés, még sötétben érünk a DTSK pihenõhöz, ahol a rajt volt. Itt már többször is jártam, ismerõs volt ez a környék. Közben ismerõs túratársak jöttek. Ahogy kivilágosodott 6:30-kor indultam is egy kisebb ismerõs társasággal. OT Józsi (Hõsök túráján volt), OT Karcsi és Kati, Csilla és én. Az elején egybõl kemény mászás a Szentlélek nevû hely felé ahol az elsõ pont volt. A rajtban még nagyon fáztunk, de ez az emelkedõ egybõl bemelegítette a társaságot. A P- n haladtunk tovább egészen Bánkútig. Útközben meg-megálltunk, gyönyörködni a panorámában, gyönyörû kilátás nyílt a környezõ hegyekre. A felhõk fölött voltunk, a tavaly decemberi Tortúra jutott eszembe, ott a Tar-kõnél volt ilyen panoráma közvetlen közelrõl. Továbbhaladva bükkösök és fenyvesek között haladtunk immár 800 m felett. Megérkezünk Bánkútra és ismét pecsétet kapunk. 8:15 a pontos idõ, de már szuper idõ ígérkezik mára. Innen az OKT-n haladunk sokat ismerõs részen, majd a Z háromszögön balra fordulva megérkezünk a Három-kõhöz. Pecsételünk, majd gyönyörködünk. Fantasztikus a kilátás. Ketten maradunk Csillával, a többiek mennek tovább hogy elérjék a kitûzött vonatot, mi inkább pihenünk, és élvezzük a gyönyörû panorámát. A közelben a Tar-kõ vonulatja látszik, ismerõs túrák jutnak eszembe.

Innen végig ketten maradunk, nem sietünk, hiszen nincs hova. Nemsokára trükkös leágazás következik a Z kerékpárút jelzésre. Szalagok nincsenek, jó hogy észrevettem egy régi jelzést. Hamarosan meg is pillantjuk az elsõ szalagokat. Rá is fér erre az útra, mert a jelzés nagyon gyatra. Szalag is épp ott volt ahol kell. Nem volt minden méteren mint sok túrán, viszont volt amikor 1-2 km-en át nem volt egy sem. Az út egyenes volt, ismeretlen szakasz következett ezen a jelen jó 5-6 km-en keresztül. Kicsit monotonnak tûnt már a végére, de felpezsdültem mikor végre a S+re tértünk. Kényelmes út jött lefele, el is értük hamar a pontot, ahol csokival és ásványvízzel vártak a kedves szervezõk. Kérdezgettek honnan jöttünk, hogy tetszik a túra, mi abszolút meg voltunk elégedve. Épp egy sporttárs jött utánunk futva, tõle is megkérdezték ezeket a dolgokat, és õ mondta az ominózus szalaghiányt a mûútról lefordulva. Meglepetésemre a hölgy szépen feljegyezte ezt a noteszba. Még egy + pont.

Most 13,7 km-en át nem volt pont, innen ismét 10,8 km volt a következõ, Jávorkút.

Ennek tudatában kicsit el is kezdtem fáradni. Innen a S-n mentünk Hollóstetõig, majd kemény mászás a K négyzeten. Egy idõ után a mászás megtérült, kellemes fenyvesek közt ereszkedtünk le a Bükki K-re. Innen hosszú mûút következett.

Csilla a legjobbkor vette elõ a pisztáciát, és kényelmes tempóban haladtunk tovább kajálva. Mire megettük mind azt láttam hogy már a mûút nagy részét megtettük. Hurrá! Nemsokára le kellett fordulni a mûútról, szembõl jöttek a 30-asok, innen a két útvonal ugyanaz volt már. Jávorkúton megálltunk egy jó 20 percre pihenni.

Innen még egy 6-os volt a cél. Következõ ponton zsírkrétával kellett igazolni az áthaladást. Innen jobbra S-, majd kb. 1,5 km után jött a Bükk 50-en megismert nagyon meredek Z-. Én sajnálom, viszont gondolom Csilla örült neki hogy csak az "enyhébb" szakaszát jártuk meg. Leérve már csak be kellett sétálni a célba.

Itt finom zsíroskenyér és meleg tea várt minket, amibõl én szinte nem kívántam semmit. Valószínüleg itt már elõjött a gyomorprobléma amire nem figyeltem oda.

A célból a Garadnai kisvasúttal utaztunk vissza Miskolc belvárosáig. Gyönyörû nyomvonala van a kisvasútnak, csak ajánlani tudom.

De a lényeg az volt hogy egy jó kis szervezésû túrán vettem részt, a Bükk még mindig gyönyörû, ja és a MÁV még mindig egy kalap .... az IC 20 percet késett..

Még egy pozitívum hogy a szervezõk ahogy láttam minden évben más útvonalon szervezik a túrát, így sokkal érdekesebb.