Túrabeszámolók


Lővér IVV

nafeTúra éve: 20072007.09.25 21:13:03
Lõvér 30
GPS-el mért távolság: 33,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 785 m.
Kicsit álmosan és fáradtan indultam neki a túrának, a reggeli csípõs idõben. A rajt helyét gyorsan megtaláltam. Hamar beneveztem, megkaptam az igazoló lapot az „itinerrel”. Kaptam egy kis zöld cédulát, amit a szervezõk szerint, az elsõ EP-n lehetett csokira beváltani. Tempósan elindultam. Hamarosan megszabadultam egy réteg ruhától. Az elsõ ellenõrzõ pontig nem volt gond a tájékozódással, mert bár jórészt jelzetlen úton mentünk, vagy olyan zöld jelzésen, ami turista térképen nem szerepel, tehát inkább felejtendõ, viszont fehér mészpor nyilak irányítottak bennünket, szerintem korrektül. Ezen a szakaszon találkoztam soproni túráim során elõször ciklámennel (sajnos egyik makro kép sem lett jó). Közben fokozatosan megszûnt a köd, s szép napsütésben folytathattam a gyaloglást. A második EP-t gyorsan elértem. Ezen a szakaszon már találkoztam túrázókkal, igaz nem olyan számban, mint azt más túrákon megszoktam, bár a forgatókönyv maradt. Megálltam fényképezni. Megelõztek. Utolértem õket, majd a következõ fényképezésnél megint megelõztek és így tovább. Az „itiner” szerint nekünk csak eddig volt jelzés. Ettõl függetlenül a jelzés elvezetett bennünket az Urak asztaláig (Herrentisch), ahol nem túlzottan nyertük meg az osztrák határõrök tetszését, ami meg bennünket nem érdekelt túlzottan.
Ettõl kezdve, már semmi szervezõk által készített jelzés sem segítette tájékozódásunkat. Ott, ahol létezik térképen is megtalálható turistajelzés, ott OK. Ha már az útvonalunkba esett a Magasbérc, természetesen felmentem a kilátóba. Most közel sem láttam annyit, mint a Ciklámen 40 idején. Az Alpok vonulatiból, csak egy olyan halvány vonal látszott, ami digitális fényképezõgép CCD-je számára már nem igazán érzékelhetõ. A Fertõ-tó egyáltalán nem látszott. A környékre azért igen szépen ráláttam. Brennbergbányára simán betaláltam, viszont a leírással ellentétben a büfé elõtt vagy száz méterrel elkanyarodott a jelzés. Szerencsére résztvettem a Ciklámen 40-en is, így gyanítottam, hogy ugyanott találom a pontot, mint akkor. Így is volt. Itt annak a cédulának az ellenében, amire a csokit kaptam az 1. EP-n, kaphattunk üdítõt és csokit, feltéve, hogy nem váltottuk be már ott. Nem tudtam róla, hogy ilyen választásom van, így itt már nem kaptam semmit.
Ettõl kezdve nem ok nélkül szerepel idézõjelben az itiner, mivel enyhén szólva is elnagyolt és pontatlan, s aki nem volt a Ciklámenen, vagy nem ismeri jól a Soproni-hegységet az a turistajelzés nélküli szakaszokon igen csak nehezen boldogult. Brennbergbánya után közvetlenül, aki nem tudja, hogy az a sáros, keskeny, jellegtelen földút a mûszaki zár vonala, aligha ismeri meg. Ettõl kezdve, akikkel eddig kerülgettük egymást, együtt mentünk, segítve egymást a tájékozódásban. Hol én akartam rossz irányba menni, hol õk. Alig mentünk egy kicsit a mûszaki zár vonalán, kiderült, hogy már teljesítettük a kiírás szerinti szintet. A Récényi pihenõ megtalálását is erõsen nehezítette a leírás. Az elsõ elágazásban kellett volna lennie az aszfalton, mi azonban a másodiknál akadtunk rájuk. Aki komolyan veszi a leírást, kihagyja ezt a pontot. Sajnos a pontõrök nem álltak a helyzet magaslatán. Az elõttünk haladóktól már tudták, hogy rossz a leírás, de nem tettek semmit. Egy nyíl kellett volna, vagy egy papírlap az elõzõ keresztezõdésben, hogy tovább kell menni, esetleg átköltöztetni a pontot, de eszük ágában sem volt megtenni. Ezután Ágfalváig nem volt gond, mert jelzett turistaúton mentünk. A faluban, viszont találd ki, merre kell menni a végén. Aki komolyan vette a leírást, mely szerint jelzett úton megyünk a célig, az 400 m-nél nem kerül közelebb hozzá. Végül azonban szintidõ elõtt 17 perccel (4,4 km/h-s átlagsebességgel) sikerült beérni. A célban zsíros kenyér és ásványvíz, vagy sör várt bennünket, egy újabb cetli ellenében.
A táj szép, bár nem olyan változatos, mint a Bakony, vagy a Vértes, az idõjárás kellemes, tehát ezekre nem panaszkodhattunk.
Indulásnál, illetve a harmadik EP-ig azt hittem, hogy a szervezõk kijavították a Ciklámen túrákon itinerrel kapcsolatban felmerült hibákat, azonban nem ez történt. Ez az útvonal leírás, még annál is gyengébb volt, s amikor ezt többen panaszolták a szervezõknél, õk egyszerûen megsértõdtek. Azt, hogy a szint a kiírt 500 m-el szemben 785 m-nek bizonyult egyszerûen elengedték a fülük mellett. Az pedig csak otthon derült ki este, hogy a kiírt 27,5 km helyett a táv is 33,1 km lett, amibõl kb. 500 m a „mi hibánk”, mert kerestük, merre kell menni. Utólag, az útvonal ismeretében, otthon lemértem a távot görgõs térképmérõvel vagy háromszor, mivel elsõre nem hittem a szemenek, s egyszer sem adódott 30 km alatti távolság, szóval fogalmam sincs, honnan vették a beírt értéket. A szintidõ teljesítéséhez legalább 4,26 km/h-s átlag kellett, amit egy 30 km körüli túránál helytelennek tartok, mivel nem ad idõt a nézelõdésre, kisebb kitérõkre, valamint a néhány száz m-nél hosszabb elkeverésekre sem. Egyszerûen nincs benne biztonsági tartalék. Ezen a távon, a 4 km/h-s átlaggal számított idõ, plussz 1 óra lenne szerintem az optimális.
A túrán az ellátás nem volt arányban a nevezési díjjal. A 600 Ft-ért kaptam egy szelet csokit az 1. EP-n ásványvizet a 2. és 3. EP-n, valamint zsíros kenyeret és ásványvizet (sör) a célban. Nem lett volna rossz a tájékoztatás a rajtnál, hogy választani kell, hol váltom be a cetlimet. Díjazásként csak oklevelet kaptunk, kitûzõt nem (a Ciklámenen adták a Lõvérek kitûzõjét). Igaz, a TTT honlapján a szolgáltatások rovatban ennyi sem szerepelt (üresen hagyták), így nem is tudhattuk, mire számíthatunk.
Kár volt ezt az egyébként igen kellemes túrát ilyen könnyen kijavítható hibákkal tönkretenni, s a legnagyobb baj az, hogy nem látni a jobbítási szándékot szervezõkön. Higgyék el, a túrázók nem azért reklamálnak, mert bántani akarják a szervezõket, hanem mert szeretnék, ha legközelebb ezek a hibák kijavításra kerülnének. Had idézzem Pintér Józsefet, a Fejér megyeiek egyik szervezõjét: „Az útvonal leírásnak olyannak kell lennie, hogy az alapján az is könnyedén tudjon tájékozódni, aki még sohasem járt azon a környéken. Ne abból indulj ki, hogy te tudod, hogy hol van az a kocsma, vagy más tájékozódási pont.”
Véleményem szerint a szervezõk, vagy javítsák ki a túrázók által felvetett hibákat (nem olyan nehéz), vagy vegyék komolyan saját sértõdött fenyegetõzésüket, s ne rendezzenek több teljesítménytúrát.
Sebaj! Én már teljesítettem az Észak-Dunántúl Kupa feltételeit.
A Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél megtalálható lesz néhány a túrán készült fénykép, amint palabe felteszi azokat.